A Debreceni Ítélőtábla Bf.19/2018/7. számú határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 82. §, 293. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 52. §, 61. §, 80. §, 82. §, 85. §, 293. §, 294. §, 372. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.455/2015/58., *Debreceni Ítélőtábla Bf.19/2018/7.*, Kúria Bfv.896/2018/7.

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.19/2018/7.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. évi április hó 16. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A vezető beosztású hivatalos személy által az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt dr. és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. október 3. napján kihirdetett 9.B.455/2015/58. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

Dr. I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését - a próbaidőre történő felfüggesztésről szóló rendelkezés mellőzése mellett - 5 (öt) évre súlyosítja, egyben 5 (öt) év közügyektől eltiltásra és 5 (év) jogi egyetemi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásra is ítéli.

II. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének próbaidőre történő felfüggesztését mellőzi és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra ítéli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki dr. I. r. vádlottat a Btk. 294. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés, valamint a (3) bekezdés aa) pontja szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében, II. r. vádlottat pedig a Btk. 293. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott hivatali vesztegetés bűntettében.

Ezért dr. I. r. vádlottat 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 4.000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen 800.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés büntetés utólagos végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsáthatóságról. Dr. szemben a tőle lefoglalt személygépkocsira vagyonelkobzást rendelt el.

II. r. vádlottat 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 5.000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen 500.000 forint meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, a büntetés súlyosításáért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése céljából jelentett be fellebbezést. Dr. I. r. vádlott felmentés végett, védője elsősorban felmentésért, másodlagosan hatályon kívül helyezésért fellebbezett. II. r. vádlott és védője felmentés végett éltek jogorvoslattal.

Az ügyész fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a bíróság indokolatlanul rekesztett ki bizonyítékot, amely a tényállás felderítetlenségét eredményezte, továbbá a megállapított tényállás hiányos. Álláspontja szerint tévesen rekesztette ki a bizonyítékok közül dr. I. r. vádlottat érintően folytatott titkos információgyűjtés során 2012. november 3. napját követően keletkezett hangfelvételeket. Szintén téves volt azon vádlotti és tanúvallomások kirekesztése, amelyeket az eléjük tárt, titkos információgyűjtés során rögzített hangfelvételekre tettek. Álláspontja szerint ezek a hangfelvételek, illetve az azokra tett vádlotti és tanúk által tett nyilatkozatok bizonyítékként felhasználhatóak, és azok alapján az ítélet tényállása kiegészítendő.

Tévesen minősítette a bíróság dr. I. r. vádlott cselekményét a Btk. 294. § (3) bekezdésének aa) pontja szerint. Álláspontja szerint a cselekmény a (3) bekezdés ac) pontja alapján minősítendő, mivel e vádlott cselekményét hivatali helyzetével egyébként visszaélve követte el.

Mindezeken túl II. r. vádlott terhére a hivatali vesztegetés mellett valós alaki halmazatban megállapítandó a Btk. 372. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett sikkaszás bűntette, melyet dr. I. r. vádlott bűnsegédként valósított meg.

Indítványozta a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés súlyosítását, és a próbaidőre történő felfüggesztés mellőzését, továbbá dr. I. r. vádlottal szemben 450.000 forint összegre vagyonelkobzás elrendelését.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.481/2017/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perjogi hibától mentes bizonyítási eljárást folytatott le, és az általa megalapozott tényállás teljes mértékben megalapozott. A bűncselekmények minősítése is törvényes. Így a fellebbezést csak a kiszabott szabadságvesztés büntetés súlyosítására, a végrehajtás próbaidőre való felfüggesztésének mellőzésére, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására, és dr. I. r. vádlott foglalkozástól eltiltására irányulóan tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. § (1) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész fenntartotta a megyei főügyészség által írásban rögzítetteket a mobiltelefonon továbbított közlés tartalmának bizonyítékként való felhasználhatósága kérdésében. Álláspontja szerint, mivel a Pesti Központi Kerületi Bíróság nyomozási bírája végzésével a beszerzett lehallgatási anyagok bizonyítékként történő felhasználásáról határozott, tévesen rekesztette ki a törvényszék annak egy részét a bizonyítékok köréből. Ennek következtében okafogyottá vált a közlemények tartalmára reagáló vádlotti, valamint tanúvallomások kizárására vonatkozó ítéleti rendelkezés is, melyet szintén mellőzni indítványozott. Mindezek ellenére egyetértett azon elsőfokú ítéleti megállapítással, hogy kétséget kizáróan nem állapítható meg II. r. vádlott által dr. I. r. vádlottnak átadott pénzből dr. I. r. vádlott részesült volna. Kifejtette, hogy a törvényszék maradéktalanul eleget tett azon kötelezettségének, mely szerint a váddal összefüggésben lévő releváns normákat, keretjogszabályokat, a tényállásban rögzíteni kell.

Álláspontja szerint dr. korábbi polgármesternek a pénzügyi bizottság előtt tett, az állami támogatás felhasználhatósága körében adott téves tájékoztatásának elhangzását követően dr. I. r. vádlottnak erről a tévedésről tájékoztatnia kellett volna a bizottságot. dr. I. r. vádlott jegyzőként az előterjesztésével illetve a polgármesteri nyilatkozattal kapcsolatos hallgatásával megtévesztette a települési képviselőket, és őket döntően befolyásolta abban, hogy az előterjesztésnek megfelelő döntést támogassanak. Alappal feltehető ugyan, hogy a támogatás szabad felhasználásának tudatában is ugyanez a bizottsági és képviselő-testületi döntés születik, azonban akkor sem esett volna el a kormányzat által biztosított támogatástól, ha azt egyéb működési vagy fejlesztési célra fordítja.