A Győri Ítélőtábla Pf.20063/2016/4. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 239. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §] Bírók: Bajnok István, Ferenczy Tamás, Szalai György

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék G.20525/2013/66., *Győri Ítélőtábla Pf.20063/2016/4.*

***********

A Győri Ítélőtábla

Pf.II.20.063/2016/4/I.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Vágó Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperesnek az Orbán Ügyvédi Iroda által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen megállapítási kereset iránt a Győri Törvényszék előtt folyamatba tett perében Győrött, 2016.évi február hó 1.napján 11.P.20.525/2013/66.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 67.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 24.000.(Huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az alpereseknek 20.000. - 20.000. (Húszezer - húszezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes elsődlegesen annak megállapítását kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A.§ (1) bekezdés alapján, hogy az alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, így az adós "A" Kft. vagyona 4.376.252.Ft-tal csökkent. Másodlagosan annak megállapítását is kérte, hogy a II.r. alperest mint az adós egyedüli tagját a Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint a társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel korlátlan és teljes felelősség terheli az adós tartozásaiért. Kérte egyben az alpereseket vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni.

A cégnyilvántartásba Cg...cégjegyzékszám alatt 2007. október 19. napján bejegyzett "A" Kft. alapításától a II.r. alperes egyedüli tagságával és az I.r. alperes ügyvezetésével működött. A cég - a szintén a II.r. alperes egyedüli tagságával működő - ausztriai székhelyű ""B" GmbH. megrendeléseire Ausztriában végzett épületbontási és hulladék újrahasznosítási tevékenységet. A felperes az adós munkavállalója volt, akinek munkaviszonyát az ügyvezető I.r. alperes 2008. április 3-án szüntette meg rendes felmondással, a 2008. március 14-én ausztriai munkahelyen bekövetkezett környezetszennyezésre hivatkozással. A felperes által a felmondás jogellenessége megállapítása iránt indított perben a Győri Munkaügyi Bíróság a 2010. július 1. napján kelt M.450/2009/33. szám alatti ítéletével megállapította, hogy a rendes felmondás jogellenes és kötelezte az adós munkáltatót 3.028.392.Ft elmaradt munkabér, annak a 2009. április 15. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 311.232.Ft kárátalány és 87.136.Ft szabadság megváltás megfizetésére. A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság a 2011. január 10. napján kelt Mf.20.916/2010/4. szám alatti ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az adós cég a jogerős ítéletbe foglalt kötelezettségének önként nem tett eleget, ezért a felperes 2012. június 1. napján felszámolási kérelmet nyújtott be a bíróságra. A törvényszék a 2012. augusztus 1. napján kelt végzésével állapította meg az adós fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását. A felperes hitelezői igényét a felszámoló 3.115.529.Ft összegben a) kategóriában, 1.260.723.Ft összegben g) kategóriában vette nyilvántartásba. Ebből a hitelezői igényből a Bérgarancia Alap 1.065.491.Ft-ot megtérített. A felszámoló kérelmére a törvényszék a 2014. március 12. napján kelt végzésével rendelte el az adós cég egyszerűsített felszámolását és elrendelte az adós megszüntetését. A felperes hitelezői igénye 2.050.029.Ft [a) kategória] és 1.260.732.Ft [g) kategória] erejéig kielégítetlen maradt.

A felperes keresete szerint a 33/A.§. (1) bekezdése alkalmazása szempontjából a tag II.r. alperes is vezetőnek minősül, mivel a cég ügyeinek intézésére, döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Az alperesek a cég hitelezői érdekeit azzal sértették meg, hogy a 2008. évben, amikor a felperes követelése még kifizethető lett volna, azt nem tették meg. A felperesi követelés fedezetére a későbbi üzleti években sem képeztek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 41.§ (1) bekezdése alapján céltartalékot. Az adós a 2010. évben 6 darab tárgyi eszközét 5.900. euróért értékesítette, majd ezeket az értékesített eszközöket visszabérelte. Mindezzel az alperesek a hitelezők követelése fedezetét vonták el. A 2011. évben az adós vagyonából 4.199.000.Ft személyi kifizetés történt árbevétel nélkül. Az ügyvezető az adós vagyonának csökkenését észlelve a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 143.§ (2) bekezdése szerint nem hívott össze taggyűlést és nem hozta meg a szükséges intézkedéseket. Nem került sor pótbefizetés előírására, a törzstőke más módon biztosítására, a törzstőke leszállítására, átalakulásra, illetve a jogutód nélküli megszűnés elhatározására. Az adós vezetői így tudatosan teremtettek olyan helyzetet, hogy a cég ne tudjon fizetni a hitelezőknek.

Ellenkérelmükben az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az adós cég a 2008. üzleti évet követően az alkalmazottak környezetszennyezése, illetve lopásai miatt egyre kevesebb ausztriai megrendelést kapott. Vitatták, hogy a 2011. évet megelőzően a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került volna. A felperes munkabér követelése tekintetében a munkaügyi bíróság ítélete jogerőre emelkedéséig nem minősült az adós hitelezőjének. Elmaradt munkabér követelésről is csak az ítélet jogerőre emelkedése után lehet szó. A céltartalék képzésének jelentősége csupán az, hogy a céltartalék összege nem fizethető ki az eredménytartalékból osztalékként. Ugyanakkor az adós esetében nem történt osztalékfizetés, így a fedezet elvonására sem kerülhetett sor. A felperes munkabér követelését később a társaság kötelezettségként és ráfordításként lekönyvelte. Az adós a tulajdonában álló 6 darab üzemanyagtartály töltőből 4 eszközt értékesített és ezeket nem bérelte vissza. Valójában a tevékenysége gyakorlásához szükséges kisgépeket vett bérbe. Vitatta, hogy a II.r. alperes egyedüli tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna. A cég eredményeinek felszámolásig vezető folyamatos romlását a piacvesztés okozta, melyhez az alkalmazottak lopása, illetve környezetszennyezése vezetett.

Az elsőfokú bíróság fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította. (a 2016. február 1. napján kelt P.20.525/2013/66. szám) Határozata indokolásában - a Cstv.33/A.§ (1) bekezdésére alapított kereset esetében - elsődlegesen azt állapította meg, hogy a perben - az ügyvezető iratátadási és beszámoló-készítési kötelezettsége teljesítése folytán - a felperesnek kellett bizonyítania a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját, az ügyvezetők hitelezői érdeket sértő magatartását és azt, hogy ezzel okozati összefüggésben az adós vagyona milyen összeggel csökkent. Egyetértett a keresettel abban, hogy a II.r. alperes tagként vezetőnek minősült, mivel az adós cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A felperes indítványára lefolytatott könyvszakértői bizonyítás eredménye alapján a törvényszék megállapította, hogy az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2011. január hónapban következett be, amikor az alperesek értesültek a munkaügyi bíróság jogerős ítéletéről. Emiatt a perben csak az ezen időpontot követő alperesi magatartás volt vizsgálható. Nem volt így jelentősége annak, hogy ezt megelőzően az adós cég a felperes elmaradt munkabér követelését ki tudta volna fizetni. Nem értett egyet a bíróság a felperes azon érvelésével, hogy a munkabér követelésre az adósnak céltartalékot kellett volna képeznie. Az adós feltőkésítésének kérdése pedig csak a 2011. üzleti év számviteli beszámolója elkészítésekor, 2012. április 30-án merült fel, erre pedig azért nem került sor, mert a felperes 2012. június 1-én felszámolási kérelmet nyújtott be. Ezen adatokból nem állapítható meg, hogy az alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztetét követően a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsítottak volna.