A Szegedi Ítélőtábla Pf.20212/2017/4. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 85. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.21142/2015/29., *Szegedi Ítélőtábla Pf.20212/2017/4.*, Kúria Pfv.22354/2017/4.

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.212/2017/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Petrássy Miklós ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a jogi előadó által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2016. december 5. napján kelt 6.P.21.142/2015/29. számú - 33. számon kiegészített - ítélete ellen a felperes részéről 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a sérelemdíjra való utalást mellőzi.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 160.000,- (Egyszázhatvanezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes és (személy neve) 1980-ban kötöttek (ország neve)-ben házasságot, melyből 3 gyermekük született, akik a felperestől külön élnek. 1985-ben Magyarországra költöztek, házasságuk harmonikus, kiegyensúlyozott volt.

A felperes házastársánál 2010 decemberében bőrtályog alakult ki, amit az alperesi kórházban megműtötték. Kezelőorvosa a fertőzés veszélye miatt mellkasi röntgen és hasi ultrahangvizsgálatot is elrendelt. A 2011. január 5-én elkészült röntgenfelvétel a néhai tüdejének bal csúcsában egy gyermektenyérnyi nagyságú árnyékot, ún. beszűrődést mutatott ki. A röntgenlelet eredményéről a beteget nem tájékoztatták, a kórházi zárójelentés sem tartalmazta. A 2012. április 26-án végzett tüdőszűrés lelete a néhai tüdejének bal felső lebenyében elváltozást rögzített. A betegnek ekkorra már a fájdalmai voltak. Több egyéb vizsgálat után május 15-i CT vizsgálatának eredménye tüdejében nagy méretű tumort mutatott ki. Miután a házaspár előtt ismertté vált, hogy az elváltozás már a 2011. januári leleten is látható volt és őket erről nem tájékoztatták, bizalmuk megrendült az alperesi intézményben, úgy döntöttek, hogy a beteg kezeltetését (ország neve)-ben folytatják. A 2012-13. évi kezelések ellenére a daganat növekedett és átterjedt a jobb tüdőlebenyre is. 2013. után a beteg már további kezeléseket nem vállalt, magát kezelte itthon különböző terápiákkal. Állapotára jellemző volt, hogy nem vált fekvőbeteggé, halála napjáig végezte a ház körüli munkákat. A házasfelek kapcsolata a férj betegsége alatt továbberősödött, egyre jobban kötődtek egymáshoz. Néhai (személy neve) 2014. június 19-én elhunyt.

A férj halála jelentősen megváltoztatta a felperes életét, a haláleset évében érzelmi működése zavart szenvedett, erős reakciói voltak, nem volt képes összeszedetten élni, nem vett tudomást a körülötte lévő világról, szokásos teendőit elhanyagolta. A gyász elviselését gyermekei távolléte nehezítette. A normál szintet meghaladó, elhúzódó gyászreakció a mai napig jellemző pszichés állapotára. Otthonában nem találja helyét, nem tud rendszeresen munkát végezni. 2015-ben néhány hónapig dolgozott, azonban munkájára nem volt képes koncentrálni. 2015. július 16-án jelentkezett az alperes pszichiátriai szakrendelésén. A szakorvos súlyos depressziós epizódot diagnosztizált nála pszichotikus tünetekkel, feltüntetve a még fennálló gyászreakciót. Terápiás lehetőséget ajánlott fel, amit a felperes nem fogadott el. Hozzátartozói rábeszélésére (ország neve)-ben 3 alkalommal vett részt pszichiátriai kezelésen, majd azt sem folytatta. Érzelmi állapotának problémái jelentősek, elérik a pszichiátriai betegség szintjét.

A felperes házastársa 2012-ben a ...-i Városi Bíróságon pert indított az alperes ellen nemvagyoni kártérítés iránt arra hivatkozva, hogy súlyos, kirívó mulasztása jelentős mértékben csökkentette gyógyulási, túlélési esélyeit. Halálát követően jelen per felperese a perbe jogutódként lépett be. Az eljárásban megállapították, hogy a néhai férj betegsége 2011. elején műtétre alkalmas stádiumban volt, amennyiben a beavatkozást akkor elvégzik, gyógyulási esélye 50 %-os lett volna. Erre figyelemmel a Szolnoki Törvényszék 4.Pf.21.432/2014/6. számú jogerős ítéletével az alperest 10.000.000,- Ft nemvagyoni kártérítésben és járulékaiban marasztalta.

A felperes jelen keresetében 5.000.000,- Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy mulasztása és az azzal okozati összefüggésben bekövetkezett haláleset miatt sérült a teljes és egészséges családban éléshez, valamint az egészséghez fűződő személyiségi joga. Állította, ennek kapcsán pszichés egészségkárosodást szenvedett el, krónikus gyászreakció alakult ki nála.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy felelősség terheli a néhai házastársának halála miatt, álláspontja szerint azonban az előzményi perben megítélt nemvagyoni kártérítés kiugróan magas összege a felperest ért hozzátartozói kár reparálására is alkalmas. Hangsúlyozta, kamatokkal együtt 12.000.000,- Ft-ot meghaladó összeget fizettek ki a felperesnek, mint jogutódnak. Véleménye szerint ugyanakkor a felperes magatartása is közrehatott kialakult állapotában, neki felróható, hogy az előírt pszichiátriai kezelésen nem vett részt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 3.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes nemvagyoni kártérítés iránti igényét sérelemdíj megfizetésére irányuló követelésként kezelte arra hivatkozva, hogy a káresemény az új Ptk. hatályba lépését követően következett be. Figyelembe vette, hogy a felperes néhai férje halálával közeli hozzátartozóját veszítette el, akivel 34 éven át harmonikus házasságban, szoros érzelmi kötelékben élt, amit az alperes sem tett vitássá. Ugyancsak értékelte, hogy az igazságügyi szakértői vélemények egybehangzóan megállapították, a felperesnél pathológiás gyászreakció alakult ki, aminek súlyossága eléri a pszichiátriai betegség szintjét. A pathológiás reakció és a néhai házastárs halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Mivel az alperes mulasztása folytán sérült a felperes teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga, valamint lelki egészsége, sérelemdíjra jogosult. A sérelemdíj mértékének megállapításánál egyfelől mérlegelte a felperes élethelyzetének traumatikus változását, a máig tartó gyászreakciót, másfelől azt a tényt, hogy nem tett meg mindent kezelése érdekében. Mérlegelési körébe vonta továbbá az alperes által már teljesített kártérítés nagyságrendjét is arra figyelemmel, hogy bár az a néhai saját jogú igényén alapult, az összeg felhasználásáról már a felperes döntött. A sérelemdíj megállapításánál a jelenlegi ár- és értékviszonyokat vette alapul, ezért mellőzte a késedelmi kamatban való marasztalást.