A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21280/2007/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 78. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.280/2007/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Dobai Lajos ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, Vassné dr. Fürjes Eszter ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a személyesen eljárt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság 2007. június 20. napján meghozott, 8.P.22.186/2006/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 6.000 (hatezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra további 15.000 (tizenötezer) forint kereseti és 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes módosított keresetében azt kérte megállapítani, hogy az I. rendű alperes annak valótlan állításával, miszerint ő bűncselekményt követett el, a II. rendű alperes pedig azzal, hogy az I. rendű alperes alaptalan feljelentését a Be. 174. § (1) bekezdés a.) pontja alapján három napon belül nem utasította el és a nyomozást lefolytatta, az alperesek megsértették személyhez fűződő jogát. Kérte továbbá az alpereseket egyetemlegesen 100.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezni.

Az alperesek ellenkérelmükben a felperes keresetének elutasítását kérték. Az I. rendű alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy feljelentésében valós tényeket közölt és a feljelentésben foglaltak alapján a hatóságokra bízta a felperesi magatartás megítélését. Utalt arra is, hogy a büntetőeljárás bizonyítottság hiányában került megszüntetésre, ebből következően sem volt alaptalan a feljelentése. A II. rendű alperes ellenkérelmét arra alapította, hogy a feljelentés alapján ügyészi munkáját végezte és hivatali kötelezettségének tett eleget, ennek kereteit túllépő személyiségi jogot sértő cselekményt nem követett el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 10.000 forint perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 6.000 forint eljárási illetéket.

Az ítélet indokolásában mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a per tárgya nem a Kht-ben fennálló üzletrész elidegenítésének feltárása volt, hanem annak vizsgálata, hogy az I. rendű alperes a ... január 11. napján kelt, ... Megyei Rendőrfőkapitánynak írott panaszában tett kijelentéseivel megsértette-e a felperes személyhez fűződő jogát.

Ismertette az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében, 61. § (1) bekezdésében és a 64. §-ában foglaltakat, valamint a Ptk. 75. § (1) bekezdését és a Ptk. 78. §-át, és kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás csak akkor válik jogellenessé, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás megengedett határait, továbbá, ha az nem egyeztethető össze a Ptk. 5. § (2) bekezdésében és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jóhiszeműség és tisztesség, valamint a joggal való visszaélés tilalmának követelményeivel.

Rámutatott, hogy annak megállapításhoz, hogy az I. rendű alperes által írt panaszban foglaltak sértik-e a felperes személyhez fűződő jogát, részletesen fel kellett tárni a panasz megírását megelőző eseményeket. Ennek keretében vizsgálta a felperes és házastársa, valamint az I. rendű alperes között létrejött jelzálogjogot alapító szerződést, a felperes ... Városi Gyámhivatalnál történő eljárását és a szerződés megkötésekor, valamint a gyámhivatali eljárás során tett nyilatkozatait. Megállapította, hogy a felperes a 2004. augusztus 18. napján kelt jelzálogjogot alapító szerződést aláírta, azt - tartalmát ismerve - magára nézve kötelezőnek ismerte el. A szerződés tartalmazta, hogy az 5.000.000 forint összegű kölcsön felvétele a felperes kiskorú gyermekének érdekét is szolgálja, valamint a felperes és házastársa vállalták a szerződésben, hogy a kiskorú tulajdonában álló ingatlan jelzálogjoggal való megterhelése érdekében a jogügylet jóváhagyása céljából a gyámhivatalnál eljárnak. Mivel a jelzálogjogot alapító szerződés polgári peres eljárásban nem került megtámadásra, nem fogadta el a felperes azon védekezését, hogy az I. rendű alperes ragaszkodott kiskorú gyermekük ingatlanának megterheléséhez, miközben ő és házastársa is rendelkezett más ingatlannal, illetve készpénzvagyonnal. Tényként állapította meg, hogy a felperes a jelzálogjogot alapító szerződésben foglaltak ellenére kiskorú gyermekének ingatlanán felül más jelzálogjogra alkalmas dolgot nem ajánlott fel és a felperes a szerződéssel ellentétesen a gyámhivatali eljárás során maga nyilatkozott úgy, hogy a kölcsön felvétele és az ingatlan megterhelése a kiskorú érdekét nem szolgálja. Megállapította, hogy a felperesi oldalon bekövetkezett ezen érdekváltozás nem az I. rendű alperes magatartására volt visszavezethető.

A fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű alperes panaszában a felperesre vonatkozóan közölt adatok a tényeknek megfelelnek, az I. rendű alperes részéről valótlan tényállítás nem történt, ezért nem sértette meg a felperes jóhírnevét. Az I. rendű alperes azon kijelentését, hogy a felperes cselekményével álláspontja szerint a csalás törvényi tényállása is megvalósult, véleménynyilvánításnak minősítette, amely nem tekinthető jogellenesnek, mivel nem haladta meg a szabad véleménynyilvánítás határait. E körben utalt a bírósági gyakorlatra, amely szerint a büntető feljelentés megtétele, a gyanú megfogalmazása, hatósági eljárások kezdeményezése önmagukban nem minősülnek valótlan tényállításnak, így nem jelentik a Ptk. 76. §-ában és a Ptk. 78. §-ában védett jogok sérelmét.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset körében tényként állapította meg, hogy a II. rendű alperes a törvényi előírásoknak eleget téve hivatalai kötelezettségének megfelelően járt el. Rámutatott, hogy a felperes a büntetőeljárás során összes jogorvoslati lehetőségét kimerítette, ezért az a tény, hogy a II. rendű alperes az eljárását a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően folytatta le, nem eredményezhet polgári pert. Hangsúlyozta, hogy személyiségi jogi perben a polgári bíróság nem dönthet abban a kérdésben, hogy a II. rendű alperesnek a Be. 174. § (1) bekezdés a.) pontja alapján három napon belül el kellett volna-e utasítani az I. rendű alperes feljelentését, illetve, hogy a II. rendű alperes helyesen járt-e el akkor, amikor az eljárást megindította. A II. rendű alperes álláspontjával egyetértve kifejtette, hogy a II. rendű alperessel mint magánszeméllyel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt csak akkor lehetne alappal pert indítani, ha a II. rendű alperes hivatali feladatát és kötelességét meghaladó, önkényes, az emberi gondolkodás, vélemény, illetve ítéletalkotás elemi szabályait sértő, valótlan vagy valóságot hamis színben feltüntető tényeket állított volna, ilyen azonban részéről nem volt megállapítható és a felperes maga sem hivatkozott erre, csak az eljárás megindítását kifogásolta. Rámutatott, hogy a felperes II. rendű alperes által hozott határozat ellen előterjesztett panaszát a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya elutasította, így a II. rendű alperes határozatát anyagi és eljárásjogi vonatkozásban is elbírálta.