Az Egri Törvényszék Bf.39/2014/10. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. §, 73. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 217. §, 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 365. §]

Kapcsolódó határozatok:

Hatvani Járásbíróság B.117/2013/8., Egri Törvényszék Bf.39/2014/7., *Egri Törvényszék Bf.39/2014/10.*, Kúria Bfv.1433/2014/7.

***********

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság

bírósági ügyszám

ATörvényszék, mint másodfokú bíróság a településen, 2014. évi április hó 23. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Járásbíróság 2013. évi november hó 13. napján kihirdetett számú ítéletét megváltoztatja :

A büntetést 10 (tíz) évre, a mellékbüntetést 10 (tíz) évre súlyosítja.

Kötelei a vádlottat, fizessen meg a Magyar Államnak a Nemzeti Adó és Vámhivatal külön felhívására 6.300,- (hatezer-háromszáz) Ft eljárási illetéket.

Megállapítja, hogy a vádlott a jelenleg töltött büntetését 2013. évi április 25. napjától tölti.

A bűnjelekről történő rendelkezést úgy változtatja meg, hogy az 1-3. ssz. alatti bűnjelek tekintetében a lefoglalás megszüntetés és a megsemmisítés kimondását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 4.000,- (négyezer) Ft bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s :

A Járásbíróság 2013. november hó 13. napján kelt ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki - az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény alapján - 3 rb., a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és minősülő rablás bűntettében, valamint 1 rb., a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltás büntetésre ítélte. Rendelkezett a vádlott által 2012. augusztus hó 16. napjától a 2013. április hó 24. napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

Egyben a vádlottal szemben elrendelte a Városi Bíróság (bírósági szám) számú határozatában kiszabott 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását is.

A sértettek által előterjesztett polgári jogi igényeket érdemben elbírálta és a vádlottat az okozott kár erejéig kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az eljárás során lefoglalt bűnjelek tárgyában akként rendelkezett, hogy a bűnjeljegyzék 1., 2., 3. tétele alatt feltüntetett tárgyak lefoglalását megszüntette, azok elkobzását és megsemmisítését rendelte el, míg a 4., 5. tételszám alatt bevételezett tárgyak lefoglalásának megszüntetése mellett a megsemmisítésüket rendelte el.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, a vádlott és a védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

Az elsőfokú ügyész fellebbezésének indoklásában a Btk. 83. § (2) bekezdésében írt büntetési tétel középmértékére, valamint a Btk. 85. § (4) bekezdésében írt - halmazati büntetésre irányadó - szabályokra figyelemmel, súlyosabb, a középmértéket elérő szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A Megyei Főügyészség számú átiratában az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg. Annak is indokát adta, hogy a tényállást miért a sértettek, illetve a vádlott vallomásának a sértett tanúkéval egyező részeire alapította.

Elmulasztotta azonban értékelési körbe vonni azokat a tanúvallomásokat, amelyeket a tárgyaláson felolvasással ismertetett, ez a hiányosság azonban a másodfokú eljárás során pótolható.

A büntetés kiszabása körében nem értékelte a halmazatot, továbbá nem vette figyelembe kellő súllyal azt, hogy a vádlott az idős, eleve gyengébb egészségi állapotú személyek sérelmére követte el a bűncselekményeket, ezzel szemben a túlzott nyomatékot tulajdonított a vádlott beismerő vallomásának, megbánó magatartásának. Mindezek alapján az indokolás kiegészítése mellett hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen a főügyészség képviselője az írásbeli indítványban foglaltakat fenntartva, azt annyiban helyesbítette, hogy a Btk. 85. § (4) bekezdése értelmében a vádlottal szemben kiszabható középmérték nem 7, hanem 9 év. Kiemelte, hogy a vádlott által sorozatjelleggel megvalósított cselekményei tárgyi súlyát növeli, hogy idős, beteg sértettek sérelmére követte el a bűncselekmények egy részét, nem számolva az általa használt szerek egészségügyi kockázatával.

A vádlott védője a vádlott beismerő, a hatóságokkal együttműködő magatartására hivatkozva elsődlegesen a szabadságvesztés büntetés enyhítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott az enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartva beismerő vallomását, megbánó magatartását és azt hangsúlyozta, hogy a bűncselekményeket nem egyedül követte el.

A sértettek által előterjesztett polgári jogi igények tárgyában előadta, hogy azokat összegszerűségükben sem vitatja.

A törvényszék az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését alaposnak, míg a vádlott és a védője enyhítésre irányuló fellebbezését alaptalannak találta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta, amelynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárást. Nem sértett eljárási szabályt akkor sem, amikor a védőnek a személy, személy és személy tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította, és ennek helytálló indokát is adta a vádlott védekezése körében az ítélet indoklásának 6. oldalán.