A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27198/2014/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 56. §, 69. §, 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 16/B. § (3) bek., 20. §, (4) bek., 24. §, 35. §] Bíró: Króneisz Gábor

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.27.198/2014/6.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Palotai Beáta ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Ivanovits Andrea ügyvéd által képviselt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve (1385 Budapest, Pf. 867.) alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő:

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (azaz: húszezer) Ft + ÁFA perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak - külön felhívásra - fizessen meg 30.000,- (azaz: harmincezer) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felperes keresete, az alperes érdemi nyilatkozata, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján a következő tényállást állapította meg.

A felperes 2010. január 15. napján az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból a kertészet korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 25/2008.(III.7.) FVM rendelet alapján támogatási kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatóságához (elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság a támogatási kérelemnek részben helyt adott és a 2011. március 10. napján kelt, .........számú határozatával a támogatási összeget 309.658.359,- Ft-ban állapította meg. A felperes 2011. december 9. napján előterjesztett kifizetési kérelmére az elsőfokú hatóság március 23. napján kelt, .........számú határozatával 31.297.996,- Ft támogatást állapított meg.

Az elsőfokú hatóság 2013. április 22. napján kelt, ...........számú határozatában megállapította, hogy a felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, erre figyelemmel támogatási határozatát visszavonta és a felperes támogatási kérelmét elutasította. Kötelezte egyúttal a felperest, hogy a korábban kifizetett 31.297.996,- Ft támogatás mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő kamattal növelt összegét, azaz mindösszesen 35.527.085,- Ft-ot fizessen vissza. Indokolásában az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007.(IV.17.) FVM rendelet (FVM rendelet) 24. § (2) bekezdésére, továbbá 35. § (9) bekezdésére hivatkozott, és rámutatott, hogy a felperes az intézkedésben azért vett részt jogosulatlanul, mivel az elszámolható kiadások teljesülésének mértéke a támogatási határozat közlésétől számított 24 hónapon belül nem érte el a támogatási döntéssel jóváhagyott támogatási összeg 50 %-át, a 2011. december 9-i kifizetési kérelemre kifizetett támogatás csupán a teljes támogatási összeg 10,1072 %-át teszi ki.

Az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében a felperes egyrészt arra hivatkozott, hogy a jogszabály szerinti elszámolási kötelezettségének eleget tett, hiszen 2013. február 1. napján postai úton kifizetési kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál, melyet a hatóság nem utasított el, illetőleg azzal kapcsolatban a felperest hiánypótlásra sem hívta fel. Másodsorban arra utalt, hogy az elsőfokú hatóság ügyintézője által adott tájékoztatás alapján 2013. május 16. napján elektronikus és postai úton újabb kifizetési kérelmet terjesztett elő, amelyben már a támogatási összeg 95,6 %-ával elszámolt.

Az alperes 2013. december 4. napján kelt, .........számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rámutatott, hogy a másodfokú határozat meghozatalát követően a hatóság a Magyar Posta Zrt. tájékoztatását kérte a felperes által hivatkozott 2013. február 1-jén feladott küldeménnyel kapcsolatban. A Magyar Posta Zrt. tájékoztatása szerint a felperes által feladott ezen küldemény nem került átvételre a címzett által, ugyanis az a postai kezelés közben elveszett. Emiatt a felperes 2013. február 1. napján postára adott küldeménye vonatkozásában a hatóság jogsértést nem követhetett el. Utalt továbbá arra, hogy mivel a felperes a támogatási határozatot 2011. március 17. napján vette kézhez, a 2013. május 16. napján előterjesztett kifizetési kérelem határidőn túl benyújtottnak minősül, ezáltal az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget az FVM rendelet 24. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A fellebbezésben hivatkozott téves tájékoztatással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az elsőfokú hatóság ügyintézője csupán általános tájékoztatást adott a kifizetési kérelem benyújtási időszak, az utolsó kifizetési kérelem benyújtási határideje és a kifizetési kérelemhez mellékelt számlák vizsgálatának módja tekintetében.

A másodfokú határozattal szemben a felperes törvényes határidőben keresetet terjesztett elő, amelyben az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését, valamint a határozat végrehajtásának a felfüggesztését kérte. A fellebbezésében foglaltakat fenntartva változatlanul azt hangsúlyozta, hogy a felperes a kifizetési kérelem 2013. február 1-i postára adásával elszámolási kötelezettségének eleget tett. Álláspontja szerint a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (MVH törvény) 38. § (8) bekezdésében foglaltakra figyelemmel ezt a levél másolatának és az ajánló szelvényének becsatolásával bizonyította, de emellett indítványozta ............ügyvezető tanúkénti meghallgatását is a feladott küldemény tartalma vonatkozásában. Nem vitatta, hogy a kifizetési kérelem csak elektronikus úton lett volna előterjeszthető, de hangsúlyozta, hogy az MVH törvény 56. § (2) bekezdése alapján erre figyelemmel a hatóságnak 8 napon belül érdemi vizsgálat nélkül kellett volna a kérelmet elutasítania, ebben az esetben pedig a felperesnek az elutasításról való tudomásszerzést követően még a jogszabályban előírt határidőn belül lehetősége lett volna arra, hogy a beadványt elektronikus úton ismételten benyújtsa. Fenntartotta azon fellebbezésbeli hivatkozását is, hogy a felperes külsős tanácsadója több ízben is egyeztetett az elsőfokú hatóság ügyintézőjével, aki a szóbeli tájékoztatások során következetesen 2013. május 31. napjában jelölte meg a bejelentési határidőt. E körben a felperes szintén tanúbizonyítási indítvánnyal élt. Hangsúlyozta, hogy az ügyintéző tájékoztatása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 28/A. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel hivatalos tájékoztatásnak minősült, a határidő elmulasztását pedig a hatóság ügyintézője által adott téves információ is okozta. Kifogásolta, hogy e körben a másodfokú hatóság nem folytatott le bizonyítást, teljes körű tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes álláspontja szerint továbbá az első- és másodfokú hatóság a kamat vonatkozásában tévesen hivatkozott az MVH törvény 69. § (5) bekezdésére, amely csak közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában állapítja meg a kamatszámítás kezdő időpontját. Ennek meghatározása során azonban a hatóságnak figyelembe kellett volna vennie a 65/2011/EU bizottsági rendelet 5. cikkét, mely szerint a kamatot a kedvezményezett számára a visszafizetési felszólításban előírt - legfeljebb 60 napos - fizetési határidő és a visszafizetés vagy levonás között eltelt időszakra kell felszámolni. Erre figyelemmel a kamatfizetés kezdő időpontja csak a perbeli másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről tájékoztató végzés időpontjával eshet egybe. A felperes perköltséget igényelt.