A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20687/2016/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 177. §, 228. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 345. §, 360. §, 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 103. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Örkényi László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20775/2011/57., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20200/2014/4., Kúria Pfv.20642/2015/4., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20687/2016/3.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.687/2016/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe ) I. rendű felperesnek - a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd) által képviselt alperes neve "f.a." (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2013. november 21. napján meghozott 34.P.20.775/2011/57. számú ítélete ellen az alperes 58. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 320.000 (háromszázhúszezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes jogelődjének keresete annak megállapítására irányult, hogy a vörösiszap katasztrófa által az alperes megsértette a testi épséghez és egészséghez, az emberi méltósághoz és az egészséges környezethez való jogát. Kérte, hogy kötelezze az elsőfokú bíróság az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadott nyilatkozata szerint azt önmagában nem vitatta, hogy a I. rendű felperes jogelődjének személyhez fűződő jogai sérültek, azonban állította, hogy azt nem az alperes magatartása okozta. Ezt meghaladóan vitatta a kereseti kérelem összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2010. október 4-én az ajkai gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával összefüggésben megsértette az I. rendű felperes jogelődjének testi épséghez, egészséghez, valamint az I. rendű felperes jogelődje és a II. rendű felperes emberi méltósághoz és egészséges környezethez való jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperes jogelődjének 4.000.000 forintot, a II. rendű felperesnek 2.000.000 forintot és ezen összegek után 2010. október 4-től 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg 2013. július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, valamint a felpereseknek együttesen 381.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 450.000 forint illetéket, valamint 63.030 forint állam által előlegezett költséget.

Ítéletének indokolásában idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. §-ának (1) bekezdését, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. §-ának (1) bekezdését és a 102. §-ának (1) bekezdését. Megállapítása szerint elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesnek a vörösiszap tárolására irányuló tevékenysége veszélyes üzemnek minősül-e. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen pedig azt állapította meg, hogy a tevékenység veszélyes üzem. A perben előterjesztett szakvéleményt és annak kiegészítését ítélkezésének alapjául elfogadta, és érdemi döntésénél figyelembe vette a más perből beszerzett bizonyítékokat is. A bizonyítékok értékelésével azt állapította meg, hogy az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte, illetve veszélyeztette, így a felperesekkel szemben a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel, mert a környezetkárosító eredmény bekövetkezése már önmagában is kimeríti környezetterhelés Kvtv.-ben meghatározott fogalmát.

Nem találta megalapozottnak az alperesnek azt a védekezését, hogy a kárt olyan, a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló ok okozta, mely az alperes részéről elháríthatatlan volt. Rögzítette, hogy a gátszakadás összetett jelenség volt, amelyet számos tényező és ezek kedvezőtlen, egyidejű összejátszása idézett elő. A szakvéleményekből megállapította, hogy a gátszakadás kialakulásának fő geotechnikai okaiként a gát alatti kövér agyagban rendelkezésre álló nyírószilárdság csökkenése, illetve a nyírófeszültség tárolt zagyszint emelkedése miatti megnövekedése, a gát alatti talajtörés bekövetkezése, a gát alatti talaj kifelé mozgása, a gátláb előtti talajfelszín megemelkedése, ezzel egyidejűleg a gát belső részének süllyedése, a csak minimális húzó igénybevétel felvételére képes, az ÉNy-i saroknál jelentős igénybevételeket elszenvedő gátanyag megrepedése jelölhető meg. Kiemelte, hogy dr. N. szakértő vélemény-nyilvánítása szerint elsősorban a kation csere miatti folyamat okozta a katasztrófát, ezért a gátszakadás később akkor is bekövetkezett volna, ha nincs más ok. A X. számú tározó gáttestének meggyengülését és a vörösiszap kiáramlását az alperes által tárolt magas lúgtartalmú anyag és az altalaj kölcsönhatásaként a gravitáció hatására kialakult kémiai folyamat okozta, melynek során a talajban lévő ásványi anyagok szerkezetét a lúgos kémhatású NaOH megváltoztatta. Az alperes környezetet terhelő tevékenysége közvetlenül kapcsolódott a káreseményhez, mert a katasztrófát eredményező kár bekövetkezése az alperes tevékenységének azzal a mozzanatával állt okozati összefüggésben, amelynek révén a tevékenység környezetet veszélyeztetőnek minősül (lúgos anyag tárolása), így nem tekinthető a környezetet terhelő tevékenység körén kívüli oknak. Az alperesnek a környezet terhelésével járó tevékenysége, valamint a bekövetkezett káreseménynek az alperes tevékenységével összefüggő kapcsolata az alperes kártérítési kötelezettségét önmagában megalapozza, amely alól nem tudja magát kimenteni. A szakértők a perben felmerült szakkérdéseket az alperes felelősségének elbírálásához szükséges mértékben megválaszolták, ezért mellőzte a szakvélemény további kiegészítésére irányuló alperesi indítványokat.

Az elsőfokú bíróság idézte a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdését, a 76. §-át, a 84. §-ának (1) bekezdés a) és e) pontjait, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-ának (2) bekezdését. Megállapította, hogy sérült az I. rendű felperes jogelődjének testi épséghez és egészséghez, valamint az emberi méltósághoz és az egészséges környezethez való joga. Miután az alperes a felelős a vörösiszap katasztrófáért, a I. rendű felperes jogelődjének személyiségi jogait az alperes sértette meg. Így az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése, Kvt. 101. §-ának (2) bekezdés d) pontja és a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdés e) pontja alapján állapította meg.