A Kúria Pfv.20642/2015/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 355. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A vörösiszap katasztrófa által okozott személyhez fűződő jogsérelmek miatt megállapított nem vagyoni kártérítés megváltoztatására - a kereset elutasítására - nincs alap, ha az alperes kárfelelősségét, a nem vagyoni sérelmek súlyát és a kompenzálására alkalmas kárpótlást a bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, megalapozottan állapította meg.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.642/2015/4.szám

A Kúria a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 34.P.20.775/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.200/2014/4. számú részítéletével elbírált perében a jogerős részítélet ellen az alperes által 60. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II.r. felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes gyártelepén található X. számú vörösiszap tározó gátfala 2010. október 4-én átszakadt és a kiömlő vörösiszap elöntötte a környező településeket. Az I.r. felperes a testfelületén másodfokú égést, illetőleg marásos sérüléseket szenvedett, amelyek miatt plasztikai műtétre is sor került.

Az I.r. felperes és házastársa, a II.r. felperes a pontosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a vörösiszap katasztrófa által az alperes megsértette a személyhez fűződő jogaikat, az I.r. felperes testi épséghez, egészséghez, valamint az I. és II.r. felperesek emberi méltósághoz való, valamint az egészséges környezethez való jogát. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest az I.r. felperes részére 5.000.000 forint, a II.r. felperes részére 2.500.000 forint kártérítés és ennek a 2010. október 4-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Keresetük jogalapjaként a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. §-ának (1) bekezdésére, valamint a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §-ának (1) bekezdésére és 355. §-ának (1) bekezdésére hivatkoztak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2010. október 4-én a gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával összefüggésben megsértette az I.r. felperes testi épséghez, egészséghez, valamint az I. és II.r. felperesek emberi méltósághoz és az egészséges környezethez való jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a 2010. október 4-től járó törvényes mértékű késedelmi kamataival együtt az I.r. felperesnek 4.000.000 forintot, a II.r. felperesnek pedig 2.000.000 forintot, rendelkezett továbbá a perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában utalt arra, hogy a Fővárosi Törvényszék előtt párhuzamosan folyamatban lévő hasonló tényalapú ügyekben bizonyítás folyt, amelynek eredményét pergazdaságossági és költségtakarékossági szempontból a jelen eljárás tárgyává tette. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes tevékenysége veszélyes üzemnek minősül, mind a Kvtv. környezet veszélyeztetésére, terhelésére vonatkozó speciális rendelkezései, mind a Ptk. általános veszélyes üzemi felelősségére irányadó szabályai alapján. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás körében beszerezte a Nemzeti Nyomozóiroda megbízásából készített szakvélemények közül az Intézet, az Egyetem Geotechnikai Tanszéke és dr. L.Gy. környezetvédelmi szakértő szakvéleményét. Utalt D.J. tanúvallomására is, amely szerint a csurgalékvíz az esővízből keletkezik, az esővíz átszivárog a kazettákban tárolt anyagon és lúgos csurgalékvízként jelenik meg az árokban. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a becsatolt fényképfelvételeket és a szakkérdések megválaszolására a 34.P.26.768/2010. számú ügyben kirendelt szakértők szakvéleményét is figyelembe vette. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte és az anyag kémiai tulajdonságait figyelembe véve a környezetet veszélyeztette, ezért az alperes a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel. Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság utalt a hypo árusításával kapcsolatban kifejtett bírósági gyakorlatra azzal, hogy a hypo pH-értéke a perbeli anyagénál alacsonyabb, a kereskedelemben árult mennyiség sem hasonlítható össze a kazettából kiömlő vörösiszap-lúgos víz mennyiségével, a bíróság azonban a hypo tárolását is veszélyes üzemnek minősítette. A kimentés körében értékelte, hogy a gátszakadás összetett jelenség volt, amelyet számos tényező, ok, kedvezőtlen egyidejű összejátszása idézett elő. Megállapította, hogy nincs olyan működési körön kívül eső ok, amely az alperes mentesülésére alapot adna. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a személyhez fűződő jogok megsértése iránti keresetet alaposnak tartotta, a nem vagyoni kártérítés összegszerűségét pedig a felperesek testi és lelki állapotának, nem vagyoni károsodásának figyelembevételével határozta meg.