A Budapest Környéki Törvényszék M.70016/2020/5. számú határozata szabadság megváltása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 24. §, 213. §, 225. §, 233. §, 256/A. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §] Bírók: Kis Erzsébet, Németh Zoltán, Palásti Ferenc

Budapest Környéki Törvényszék

Munkaügyi Kollégiuma

21.M.70.016/2020/5.

A személyesen eljárt

I.rendű felperes neve (...) felperesnek

... Ügyvédi Iroda (...) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

elmaradt munkabér és szabadságmegváltás iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek

- elmaradt munkabér címén 579.274,- (ötszázhetvenkilencezer-kettőszázhetvennégy) Ft-ot,

- szabadságmegváltás címén 118.000,- (egyszáztizennyolcezer) Ft-ot,

- perköltség címén 49.709,- (negyvenkilencezer-hétszázkilenc) Ft-ot.

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság a felperes részére munkavállalói költségkedvezményt engedélyez.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására fizessen meg 8.805,- (nyolcezernyolcszázöt) Ft- tanúdíjat, a további 923,- (kilencszázhuszonhárom) Ft tanúdíjat az állam viseli.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- (tízezer) Ft- + ÁFA perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására fizessen meg 41.836,- (negyvenegyezernyolcszázharminchat) Ft eljárási illetéket. A perben felmerült további 4.386,- (négyezerháromszáznyolcvanhat) Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a közléstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet jelen bíróságon a Fővárosi Ítélőtáblához címezve lehet 3 példányban előterjeszteni. Az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett fél a fellebbezést is elektronikus úton köteles előterjeszteni.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását is. Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha

- az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ában, illetve 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni;

- a fellebbezés csak a perköltség, valamint az illeték viselésére vagy összegére vonatkozik;

- a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

- a felek azt kérték, vagy

- megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

Ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, a felek tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s

A bíróság a keresetlevél, annak pontosításai, a felek nyilatkozatai, a becsatolt iratok tartalma, valamint tanú 3, tanú 2, tanú 1 tanúk vallomásai alapján az alábbiakat állapította meg.

A felperes 2014. június 11. napjától állt munkaviszonyban az alperessel gépkocsivezető munkakörben, változó munkahelyen, személyi alapbére havi 118.000,-Ft volt. A munkaszerződése 8.a) pontja szerint "A munkaköri leírásba foglalt feladatok elvégzésének az idejét a Munkáltató jelen munkaszerződés keretei között, a feladatok felmerülésének megfelelően szóbeli vagy írásbeli utasítással határozza meg." A 8.b) pont szerint "A Felek akként állapodnak meg, hogy a Munkavállaló napi munkaideje napi 8 óra, melynek alapulvételével a Felek munkaidőkeretet állapítanak meg, ennek időtartama három hónap. (Mt. 93.§) Ezen időtartamon belül a Munkáltató a munkavállaló munkaidejét egyenlőtlenül is beoszthatja (Mt.97.§ (3)), de a Munkavállaló napi munkaideje 4 óránál kevesebb, illetve 12 óránál több nem lehet azzal, hogy a három hónap átlagában a napi munkaidő a 8 órát, a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg. A 8.c) pont szerint "A Munkáltató megszakítás nélküli munkarendben működik, ennek következtében a Munkavállaló a Munka Törvénykönyve szabályai szerint a munkaszüneti napokon és vasárnap rendes munkaidőben is foglalkoztatható. A munkaidőkereten belül kiadott pihenőnapok közül havonta legalább egynek vasárnapra kell esnie."

Az alperes ténylegesen akként foglalkoztatta a felperest, hogy a munkaidő (rövid héten) hétfőtől csütörtökig 7 órától 16/17 óráig, péntekenként 12/14 óráig, (hosszú héten) hétfőtől-szombatig 7 órától 16/17 óráig, vasárnap 7-12/14 óráig tartott. A munkavégzés esős időben akadályozott volt, erre az időszakra a munkavállalók a munkáltatótól juttatásban részesültek. A napi munkaidőt tanú 1 művezető, közvetlen felettes szóbeli utasításával határozta meg. Külön munkaidő-nyilvántartás nem készült, a felperes által használt tehergépjármű menetlevele tartalmazta a munkába állás és a munka befejezésének időpontját. A menetleveleket az alperes részéről a fővállalkozó felé tanú 2 dolgozta fel, akinek azonban a munkaidő beosztásával, a szabadságok nyilvántartásával, kiadásával kapcsolatban nem volt munkaköri feladata.

A munkavállalók kérelmére tanú 1 engedélyezett 1-2 nap szabadságot, akinek további a bérszámfejtéssel, szabadságnyilvántartással kapcsolatos feladata nem volt. A munkáltató év közben - a munkavállalók kérelmén túl - a munkavállalók részére szabadságot nem adott ki, évente jellemzően a december 20. - január 4. napja közötti időszakban nem volt munkavégzés. A felperes részére 2015. és 2016. évben 20 nap alapszabadság és 10 nap életkor alapján járó pótszabadság járt. A felperes szabadság kiadása iránti kérelmet 2015-ben és 2016-ban az alperesnél nem terjesztett elő.

A felperes a munkabérét készpénzben kapta meg, arról munkabérjegyzéket (és azon szabadságnyilvántartást) nem vett át, azon a munkavállalók részére a kiadott és rendelkezésre álló szabadságnapok nem voltak követhetőek.

Az alperes a felperest 2015. decemberéig a ....-as autópálya építkezésen foglalkoztatta. Az alperes a felperest 2015. december 2. napjától nem foglalkoztatta, munkavégzésre nem hívta fel, munkavégzésre nem osztotta be, holott a felperes a munkavégzési kötelezettségének teljesítésére kész volt. A felperes telefonos megkeresésére 2015. decembere és 2016. áprilisa között tanú 1 arról tájékoztatta őt, hogy "még nem tudom, hogy mikor tudunk indulni, az időjárástól függ.". A felperes 2015. december 2. napjától 2016. április 29. napjáig állásidőre járó személyi alapbérre jogosult. Az alperes a felperes részére 2015. decemberére, majd 2016. január, február, március, április hónapra bérjegyzéket állított ki.