A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20491/2017/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. §] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.491/2017/3-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Buczkó Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző ügyvéd: dr. Buczkó Péter) által képviselt dr. felperes neve ( felperes címe) felperesnek - a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (címe., ügyintéző ügyvéd: dr. Schiffer András) által képviselt dr. alperes neve (alperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. február 16. napján kelt 19.P.22.709/2016/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az elsőfokú bíróság által az alperes javára megítélt perköltség összegét 50.000 (ötvenezer) forint + áfa összegre leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes a Magyar Nemzeti Bank ...e, az alperes országgyűlési képviselő, aki 2016-ban az MNB alapítványrendeléseivel kapcsolatosan több alkalommal intézett a parlamentben kérdést a felpereshez, kritikát fogalmazott meg az alapítványok működésének, gazdálkodásának megismerhetőségét korlátozó törvényjavaslattal szemben is. 2016. május 6-án a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXIX törvény (MNBtv.) módosítása nyomán a felperes havi bére 5 millió forintra emelkedett. A magyar sajtó 2016-ban széles körben tárgyalta az alapítványok ügyét, a részükre juttatott állami vagyon jellegét, nagyságát, az alapítványokban tisztséget betöltők személyét, a felpereshez való kötődésüket, az általuk kötött szerződéseket, az ebben érdekelt személyeket, érintette a felperes unokatestvérét, ...t.

Az alperes 2016. május 17-én azonnali kérdést intézett a felpereshez a parlament tavaszi ülésszakának 27. ülésnapján, melyben többek között a felperes tágabb családi körébe tartozó személyek kapcsolatát firtatta az MNB Alapítványokkal, kritikával illette a felperesről szóló könyv kiadásával, terjesztésével kapcsolatos MNB Alapítványi közreműködést. A felperes válaszában politikai támadássorozatként értékelte a vele szembeni ellenzéki fellépést és az alperes állításait blöffnek nevezte.

Az alperes válaszában többek között úgy fogalmazott "...Tudja, nem a Nemzeti Bankot támadjuk, ..., hanem önt és az ön intézkedéseit, és ez óriási különbség, tudja?! Ugyanis nem a Nemzeti Bank munkatársai vagy általában a Nemzeti Bank lopta el a közpénzt, hanem ön és az ön környezete, és az ön családja. Ezt tudom csak mondani, semmi blöff nincs ebben, .... Sajnos azt tudom mondani, hogy a tények ezek... tudjuk, hogy mire hozták létre ezeket az alapítványokat még a lopáson felül. Nagyjából arra, hogy az ön nézeteit erőszakos úton népszerűsítsék, és gyakorlatilag átírják a fejekben a közgazdaság-tudomány alapelveit. Hát, ez elég szégyenletes, ...! Úgyhogy ha másért nem, ezért is le kéne mondania...."

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes azon nyilatkozata, miszerint "...nem a Nemzeti Bank munkatársai vagy általában a Nemzeti Bank lopta el a közpénzt, hanem ön és az ön környezete, és az ön családja" megsértette személyhez fűződő jogait, elsődlegesen a jóhírnevét. Amennyiben a bíróság véleményként értékelné ezt a közlést, úgy becsületének megsértését kérte megállapítani. Kérte, továbbá, hogy a bíróság az alperest a további jogsértéstől tiltsa el, kötelezze arra, hogy magánlevél formájában ismerje el a felperes felé a jogsértést, kérjen bocsánatot, és bocsánatkérő magánlevelet az alperes saját költségén juttassa el a Magyar Távirati Irodához. Kérte továbbá az alperes kötelezését 1.000.000 forint sérelemdíj és ennek 2016. május 18-tól járó kamatainak megfizetésére is.

Hivatkozott arra, hogy az alperes közlése valótlan és sértő tényállítás, melyben közpénz ellopásával vádolta meg, mely vád átlépi a politikai véleménynyilvánítás határait. Kijelentése különösen sérelmes betöltött tisztsége miatt.

Másodlagos kérelme tekintetében előadta, hogy az alperesi közleményben foglalt vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó és nem felel meg a logikus gondolkozás szabályainak. Kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás személyiségi jogot sértő, ha önkényes és öncélú sértegetést, vádaskodást, becsmérlő kijelentést tartalmaz. Az alperes magatartása túlmutat azon a szükséges és arányos mértéken, amellyel még jogszerűen korlátozhatók a közéleti szereplők személyiségi jogai. A logika szerint a közlés előzményei, a vitatott témában felmerülő problémák sem alapozzák meg azt a következtetést, miszerint a felperes és rokonsága lopott volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 1992-től kezdődően, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó töretlen gyakorlatára, e körben a 30/1992. (V. 26.) AB határozatra és a 7/2014. (III. 7.) AB határozatra. A 30/1992. (V. 26.) AB határozatból kiemelte, hogy a véleménynyilvánítás és a vélemény érték, és igazságtartalmára tekintet nélkül védendő és szabad.

Előadása szerint egy parlamenti felszólalásban semmiképpen nem a lopás törvényi tényállására kívánt utalni, nem a jogi kategóriát alkalmazta, hanem egyfajta következtetést, értékítéletet fogalmazott meg a közélettel kapcsolatos események tükrében. Kijelentéseit politikai közbeszéd kapcsán tette meg, melynek elsődleges fóruma a Parlament ülésterme. Kiemelte azt is, hogy az alperesi közlemény akkor hangzott el, amikor a nyilvánosság elé került az MNB alapítványainak ügye, illetve a felpereshez köthető rokonok vagyonosodása. A PK 12. számú állásfoglalás szerint a sérelmezett közlés esetében pusztán azt kell vizsgálni, hogy való tényekből, okszerű következtetést vont-e le. E körben az MNB Alapítványokkal kapcsolatos titkosítási kísérletre, valamint az Alapítványok ügyében a felpereshez rokoni szálakkal kötődő személyek megjelenésére hivatkozott. A szóhasználat tekintetében utalt arra, hogy a lopás szó a jelenlegi politikai közbeszédben gyakran alkalmazott fogalom, és az arra utal, hogy valaki az erkölcs szabályaival ellentétes módon kezel közpénzeket.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 forint perköltséget, és a Magyar Állam javára külön felhívásra 60.000 forint eljárási illetéket.

Ismertette az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, a IX. cikk (1) és (4) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvényben kihirdetett Római Egyezmény 10. cikk (1) és (2) bekezdését, a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bekezdését, a 2:43. § d) pontját, a 2:44. §-t, a 2:45. § (1) bekezdését, a 7/2014. (III. 7.) AB határozat egyes megállapításait, Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalás III. pontját.