BH 2007.9.323 Korlátozási kártalanításra vonatkozó igény esetén a kárt is bizonyítani kell, feltételezett kárra nem ítélhető meg kártalanítás [1997. évi LXXVIII. tv. 30. §].

A Z. u. 3. szám alatti társasházi ingatlannak az I. és a II. r. felperes a tulajdonosa. A felperesek 1993. és 1996. között az ingatlanon átalakításokat végeztek, a lakásokból irodákat alakítottak ki, majd kérték az építmény átminősítését. Ezt követően, 1999-ig további átalakításokra építési engedélyt a felperesek nem kértek. Az átalakítási munkálatokat 1996-ban befejezték, az ingatlant bérbeadás útján hasznosítják.

A felperesek érdeklődésére a Megyei Jogú Város Önkormányzat Jegyzője 1999. június 10-én kelt levelében közölte, hogy a 2/1999. (I. 18.) Kgy. számú rendelettel megállapított részletes szabályozási terv szerint a perbeli ingatlan építési tilalom alatt áll. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárásra kötelezte az elsőfokú hatóságot.

A megismételt eljárásban Megyei Jogú Város Önkormányzatának Jegyzője a 2001. október 11-én kelt határozatával közölte a felperesekkel, hogy a Megyei Jogú Város Önkormányzata 72/2000. (XII. 15.) Kgy. számú rendelettel a perbeli ingatlanra 1999. június 10-étől határozatlan idejű telekalakítási és építési tilalmat rendelt el a II. r. alperes (egyetem) fejlesztése és városszerkezetekbe illesztése érdekében közterület kialakítása céljából. Ez alatt az időszak alatt csak javítási, karbantartási munkák, valamint a meglévő épületek állagmegóvása érdekében végezhetők építési munkák, továbbá a meglevő lakóépület, új önálló lakást nem eredményező átalakítása legfeljebb egy alkalommal 25 m˛-rel bővíthető, illetve újítható fel.

A Megyei Jogú Város Önkormányzatának Jegyzője 2004. március 30-án kelt határozatával rendelkezett a telekalakítási és építési tilalom megszüntetéséről a perbeli ingatlanra vonatkozóan, a határozatot a felperesek 2004. április 6-án vették át.

A korlátozási tilalom megszűnését követő több mint egy évvel, 2005. június 16-án a felperesek kérelmet terjesztettek elő az I. r. alperesnél korlátozási kártalanítás iránt. Kérelmükben előadták, hogy tetőtér, illetve a pince átalakításra, irodaként történő kialakításra építési engedélyt kívántak volna kérni, azonban az építési tilalom miatt erre nem kerülhetett sor, ezért álláspontjuk szerint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. § (1) bekezdése, (5) és (6) bekezdése értelmében őket korlátozási kártalanítás illeti meg. Az I. r. alperes hiánypótlására a felperesek 2005. július 7-én közölték, hogy az ingatlan kisajátítását nem kérték az építési tilalom elrendelése miatt, arra hivat-koztak, hogy a Megyei Jogú Város Önkormányzatának

Jegyzőjénél 2004. április 14-én kelt beadványukban kártérítést kértek az Étv. 30. § (6) bekezdésére utalással 62 500 000 forint összegben.

Az I. r. alperes 2005. augusztus 15-én ismételten hiánypótlásra hívta fel a felpereseket azzal, hogy kártalanítási igényüket a II. r. alperesnél kell bejelenteniük, mert ő az építési tilalom jogosultja. A hatósághoz csak akkor forduljanak ismételten, ha megállapodás a II. r. alperessel meghiúsult. A felperesek ezt követően 2005. szeptember 8-án a II. r. alperesnél kártalanítási igényüket összegszerűség megjelölése nélkül bejelentették, ezt az igényt a II. r. alperes 2005. szeptember 9-én kelt levelével elutasította.

A felperesek 2005. szeptember 23-án terjesztettek elő ismételten korlátozási kártalanítási kérelmet az I. r. alperesnél az Étv. 30. § (7) bekezdésére hivatkozással, a kártalanítás összegét 57 500 000 forintban jelölték meg. Álláspontjuk szerint ez az összeg átalakítási és beruházási szándékuk realizálása esetén a költségnövekedésből adódik az 1999. évi árakhoz viszonyítottan, továbbá ha megépíthették volna tervük szerint a bővítményt, azt bérbeadás útján hasznosíthatták volna. A kiesett bérleti díjat is a megjelölt összegű kártalanításhoz számították.

Az I. r. alperes a 2005. november 8-án kelt határozatával a felperesek korlátozási kártalanítás iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint az építési tilalom csak meghatározott ideig állt fenn, ezalatt az idő alatt a felpereseknek nem volt a hatóság felé jelzett konkrét építési szándékuk, a kárukat nem bizonyították, a kártalanítási igényük az Étv. 30. § (1) bekezdése és a 30. § (3) bekezdésében foglalt feltételek hiányában megalapozatlan.

A felperesek keresetet nyújtottak be az I. r. alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontjuk szerint a kártalanítás összegszerűsége tekintetében az I. r. alperesnek kellett volna a bizonyítást lefolytatnia és szakértővel tisztázni a kártalanítás mértékét. Kérték, hogy a bíróság is szakértői vélemény beszerzésével tisztázza a kártalanítás mértékét, mert annak összegét szakértői bizonyítás nélkül ők maguk sem tudják megjelölni. Álláspontjuk szerint a korlátozási kártalanítás iránti igényüket az 1999. évben hatályos jogszabályok szerint kellett volna elbírálni és nem a 2000. március 1-jétől hatályba lépett módosított szabályok alapján. Előadták, hogy a beruházás megvalósítása érdekében tervezőkkel, kivitelezőkkel tárgyaltak, ezért helytelen az alperesnek az a megállapítása, hogy a kár bekövetkezése nem bizonyított.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a korlátozási kártalanítási eljárásban a felperesek kérelmének előterjesztésekor hatályos rendelkezéseket, az Étv.-t 2001. március 1. napjával módosító 1999. évi XCV. törvény 34. § (1) bekezdésében megállapított 60. § (2) bekezdése szerint a módosított rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az ügyfél kérelmére indított eljárásban az ügyfélnek kell bizonyítani, hogy a kérelemben foglaltak megalapozottak, részére kártalanítás jár. Az építési tilalom elrendelésével az ingatlan korábbi rendeltetése és használati módja nem változott meg, ebből eredően a felpereseknek kártalanítási igénye nem lehet, a felperesek nem bizonyították, azt sem hogy ténylegesen az időleges korlátozással kár érte őket. Az I. r. alperes a tényállást teljes körűen feltárta és tisztázta és a határozata megalapozottan rendelkezett a korlátozási kártalanítási kérelem elutasításáról az Étv. 30. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállásának hiányában.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős ítélet és az I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az I. r. alperes új eljárásra kötelezését, mert a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, az Étv. 2000. március 1-je előtt és azt követően hatályos 30. § (1) és (7) bekezdésének rendelkezéseit, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (3) és (4) bekezdését. Álláspontjuk szerint iratellenesen tartalmazza a jogerős ítélet az ítélet keltének dátumát is 2006. március 14. napjában, mert a határozathirdetésre 2006. március 16-án került sor.