A Kúria Kfv.35570/2017/13. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A hatáskör gyakorlója és a kiadmányozó személye közötti "nevében" kifejezés hiánya nem semmisségi ok, ha az okirat megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés f)-g) pontjaiban előírtaknak. Rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása olyan ingatlan adásvételi szerződés esetén, mikor az ingatlant terhelő jelzálog jogosultja és az ingatlant bérlők nem kerülnek bevonásra, nem kapnak tájékoztatást és az adóelőny elérésen kívül más valós gazdasági tartalma a szerződésnek nem állapítható meg.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.570/2017/13.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Dóra Tímea Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dóra Tímea ügyvéd) és dr. Spengler Dániel egyéni ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Lovas Ibolya Ildikó jogi szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselő

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 14. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.32.514/2016/11.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.32.514/2016/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A 2012. november 28. napján alakult gazdasági társaság 2013. február 20. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a G. Kft. (továbbiakban: számlakibocsátó) tulajdonában álló 10.462 m²alapterületű ún. ... Center Bevásárlóközpont ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét. Az eladó az adásvételről 248.400.000 Ft általános forgalmi adót tartalmazó számlát bocsátott ki, melyet a felperes a 2013. I. negyedévi bevallásában levonható általános forgalmi adóként szerepeltetett.

[2] Az adóhatóság vizsgálta a felek között végbement ingatlan adásvételt, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés adókijátszásra irányult és vagyonkimentés céljából kötötték. Erre figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) bekezdés alapján az adólevonás jogát megtagadta. A felperessel szemben 200%-os bírságmértéket alkalmazott, melynek jogalapját az Art. 170. § (1) bekezdésében jelölte meg.

[3] Az elsőfokú határozatot az alperes 2015. november 23. napján kelt 3144714943 számú határozatával az indokolást részben megváltoztatva helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján helytállóan tárta fel az ügyben irányadó tényállást, okszerűen mérlegelte a beszerzett bizonyítékokat. Mindezekből törvényes és megalapozott jogi következtetést vont le, amit a szükséges mértékben indokolt, így határozata jogszerű rendelkezést tartalmaz.

[4] Hangsúlyozta, hogy a felperesi társaságot röviddel az ügylet megkötése előtt alapították 500.000 Ft törzstőkével. A felperesi ügyvezető és az eladó képviselője már régóta ismerték egymást, korábban munkakapcsolatban álltak. A számlakibocsátó gazdasági társaság ügyvezetőjét az ingatlanértékesítést megelőzően 1 hónappal nevezték ki, az ingatlan eladásáról a cég tulajdonosainak megkérdezése, és az ingatlant terhelő telekbiztosítéki jelzálogjogosult megkérdezése nélkül értékesítette. A vevő a vételárat nem fizette ki, később az adóhatóság birtokába került váltóval magyarázták annak kiegyenlítését. Az ingatlan adásvételi szerződése csak a legszükségesebb adatokat tartalmazta, a felek nem utaltak a bankhitelre és a jelzálogjogra, az adásvételt megelőzően a bankkal erre vonatkozóan nem egyeztettek. A felperesi állítással szemben az ingatlant nem kívánta működtetni, hiszen az ingatlant röviddel a megvásárlást követően 2013. június 11-én értékesítette.

[5] A számlakibocsátó 2013. február havi bevallásában kizárólag a szerződés kapcsán kibocsátott számlát szerepeltette annak ellenére, hogy az üzletközpont folyamatosan működött, bevételei és kiadásai voltak. Az ezen számlákra vonatkozó áfabevallási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes álláspontja az volt, hogy a felek rekonstruálható ügyleti szándéka a hitellel és egyéb kötelezettségekkel terhelt ingatlan megvásárlásával a 248.581.000 Ft általános forgalmi adó visszaigénylése volt anélkül, hogy közöttük bármilyen pénzügyi teljesítés történt volna. Azt azonban rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság tévesen hivatkozott a vagyonkimentési célzatra, miután ennek megítélése nem az adóhatóság feladata.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes a határozattal szemben keresetet nyújtott be, melyben vitatta az alperesi megállapításokat egyrészt eljárásjogi szempontból, így az ellenőrzésre nyitva álló határidő túllépése körében, másrészt azt sérelmezte, hogy az elsőfokú határozat indokolásának megváltoztatta, kiegészítette, azonban a határozat megváltoztatásának alapját képező kiegészítő bizonyítékok megismerésének lehetőségét a felperes részére nem biztosította.

[7] Vitatta a felek között létrejött szerződés alperes által megállapított célját. Leszögezte, hogy a számlában foglalt gazdasági esemény megvalósult, annak megkötésére független harmadik fél érdekében a bérlők és bank miatt került sor.