A Székesfehérvári Törvényszék P.20955/2015/12. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 339. §, 349. §] Bíró: Gieszné dr. Boda Orsolya

Székesfehérvári Törvényszék

10.P. 20.955/2015/12. szám

A Székesfehérvári Törvényszék a Képviselő neve (képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a Jogi Képviseleti Osztály, ügyintéző neve (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indult perben meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

a keresetet elutasítja.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélettel szemben a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, de a Székesfehérvári Törvényszéken 3 példányban benyújtandó fellebbezéssel lehet élni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a Pp. 256/A. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

- a másodfokú bíróság a pert a tárgyalás alapján a 157. § értelmében megszünteti, és az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi (Pp. 251. §);

- másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn, illetve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése (252. § (1) és (2) bekezdése);

- a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

- a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

- a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

- a felek ezt kérték;

- megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

Tájékoztatja a feleket, hogy a jogi képviselet kötelező az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára. A jogi képviselet kötelező továbbá a Kúria előtti eljárásban a 235. § (3) bekezdésében meghatározott a fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára.

Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve ha a jogi képviselővel nem rendelkező fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjeszt elő vagy a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet (Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontja; 73/B. § (1) és (2) bekezdése).

I n d o k o l á s:

A felperes pontosított keresetében az alperes előtt 24.B. 600/2011. számon folyamatban volt büntetőeljárásban a bírói tanács által elkövetett jogsértések miatt terjesztette elő a keresetét. A jogsértések között hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság abban az eljárásban, amelyben ítéletében emberölés és lőfegyverrel visszaélés bűntettében bűnösnek mondta ki és ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, a bizonyítási eljárást teljes körűen nem folytatta le. A felperes igazolta, hogy a nyomozati eljárásban, illetve a büntetőeljárásban tanúvallomást tevő személyek, hamisan tanúskodtak, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a vallomásukat a döntésénél figyelembe vette. Az elsőfokú bíróság a felperes megalapozott bizonyítási indítványát, a vádirati tényállás szerint az áldozatok megkötözésére használt gyorskötözőn talált vérnyom női DNS-t nem azonosította, nem állapította meg, hogy kinek a DNS-e volt fellelhető. Nem értékelte, hogy a nyomozás során zsarolással kényszerítettek ki tanúvallomásokat, illetve a bírói tanács olyan tanúkat, akik a felperes állítását támasztották volna alá, nem idézett meg. A bíróság nem oldotta fel a felperesre terhelő tanúvallomások közötti ellentmondásokat. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást csak részlegesen folytatta le, melyet alátámaszt az is, hogy az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezése alapján a másodfokú bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla elrendelte a DNS-profilok összehasonlító vizsgálatát. Ha az elsőfokú bíróság törvényesen járt volna el, akkor az ítélőtáblának nem kellett volna elrendelnie a tényállás felvételéhez nélkülözhetetlen nyomozati cselekmények végrehajtását. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárásban a felperes indítványait szándékosan mellőzte, melynek következtében koholt vád alapján, ki nem vizsgált és nem értékelt fizikai tények mellett felvett tényállásra alapítva, mesterségesen elnyújtott eljárás keretében hozott döntést.

A jogsértések sorában hivatkozott arra is, hogy a nyomozás befejezését követően a nyomozóhatóság nem adta át részére teljes körűen az iratokat. Egy telefonos híváslista az iratok között nem szerepelt, e híváslistáról a másolatot csak az elsőfokú büntetőeljárás ideje alatt kapta meg egyéb más iratokkal együtt. Irattanulmányozást kért az elsőfokú büntetőeljárásban, melyet a bírói tanács elnöke megtagadott, ezzel sértette a büntetőeljárás által is biztosított felkészüléshez való jogát.

Az elsőfokú bíróság a nyomozati eljárásban bizonyos tanúvallomásokat, illetve azok tartalmát tagadta, holott az eljárás célja a valós tények felfedése és az elkövetői csoportok kilétének azonosítása lett volna. Ezzel megsértette a felperesnek a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alkotmányos jogát, egyúttal a felperes személyiségi jogát is. Ennek alátámasztására hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. számon hozott határozatára, mely szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jog sérelme egyben személyiségi jogsértést is eredményez. A bíróság, a bírói tanács elnöke révén a személyiségi jogsértést a 2014. szeptember 22. napján tartott tárgyaláson valósította meg, melyet a 185. sorszámú jegyzőkönyv 79. oldala bizonyít.

Az alperes által elkövetett jogsértések az elsőfokú eljárásban bekövetkeztek, a másodfokú eljárás a jogsértések tényén változtatni nem tud.

Mindezek alapján a keresetét az alperessel szemben az elsőfokú büntetőeljárásban elkövetett jogsértésekre tekintettel nem vagyoni kártérítés iránti igényként terjesztette elő és a Ptk. 339. §-ára hivatkozással személyiségi jogsértés címén ötszázmillió forint sérelemdíj megfizetésére tartott igényt.