A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21067/2016/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §, 349. §, 360. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22767/2015/17., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21067/2016/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.067/2016/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kállai Mária ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (I-II.r. felperes címe) felpereseknek, a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt I.r. alperes neve (I.r. alperes címe) I. rendű és II.r.alperes neve (II.r. alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. május 18. napján meghozott 4.P.22.767/2015/17. számú ítélete ellen a felperesek részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-II. rendű felpereseket, hogy személyenként 15 napon belül fizessenek meg az I rendű alperesnek 10.000-10.000 (tízezer-tízezer) forint, a II. rendű alperesnek 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, és térítsenek meg az államnak külön felhívásra személyenként 36.150 (harminchatezer-százötven) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése és 349. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperestől 103.883 forint közjegyzői munkadíjból álló káruk megtérítését és ...-ától késedelmi kamat megfizetését, az I-II. rendű alperesektől egyetemlegesen 500.000 forint általános kártérítés és ...... napjától késedelmi kamat, továbbá a II. rendű alperestől az új Ptk. 6:548. §-a, 6:549. §-a és 2:42. §-a alapján 300.000 forint sérelemdíj és ..... napjától késedelmi kamat megfizetését kérték.

Előadták, hogy ...-án az I. rendű felperes mint adós és zálogkötelezett, a II. rendű felperes pedig mint készfizető kezes és zálogkötelezett szerződést kötöttek az .....-vel, amelyet az I. rendű alperes mellett működő közjegyző-helyettes közjegyzői okiratba foglalt. Álláspontjuk szerint az I. rendű alperes a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 1. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. A szerződés terjedelmére és tartalmára tekintettel ugyanis az erre fordított legfeljebb egy óra nem volt elegendő a felperesek által előzőleg nem ismert szerződés felolvasására és elmagyarázására. Állították: az I. rendű alperes olyan szerződést foglalt közjegyzői okiratba, amely jogszabályba, a Hpt. 210. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése és a Hpt. 213. § (1) a)-e) pontja értelmében semmis. A hitelező ugyanis a szerződésben csak tájékoztatásként határozta meg a kölcsöntőke és a havi törlesztő részlet összegét, melyek pontosítását a bank egyoldalú, a szerződéskötéskor ismeretlen tartalmú írásbeli nyilatkozatára bízta. Észlelnie kellett volna továbbá azt is, hogy a szerződés akarat-megegyezés hiányában a Ptk. 205. § (1)-(2) bekezdése alapján létre sem jött, vagy a Hpt. 213. § (1) bekezdése értelmében semmis. A közjegyzői okiratba foglalt szerződés egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz, az okiratot a közjegyző a Ktv. 121. §-ának megszegésével készítette el, így az a Ktv. 131. § (1) bekezdése alapján nem tekinthető közokiratnak. Állították továbbá, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének a pénzpiaci viszonyok változásához való kötése nem felel meg a törvényi előírás szerinti egyértelműség követelményének és a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontját is sérti. A II. rendű alperes felelősségét abban látták, hogy az általa ....-én kiállított okiratban felhatalmazóként megjelölt egyik személynek cégjegyzési joga nem volt, ezért felhatalmazást sem adhatott a szerződés aláírására. A perbeli szerződések pedig csak írásban voltak köthetők a Ptk. 217. § (1) bekezdése és Hpt. 210. § (1) bekezdése alapján, cégszerű banki aláírás hiányában ezért a szerződések jogszabályba ütköznek.

A közjegyzői költséget azért tekintették kárnak, mert az I. rendű alperes a kifizetett munkadíj ellenében közokiratnak nem minősülő okiratot készített. Általános kártérítés megfizetését arra figyelemmel kérték, hogy ... eleje és .... között a törlesztőrészletek összegének emelkedése folytán a teljesítéseik összegével kevesebbet fordíthattak a megélhetésükre, ami az életvitelüket megnehezítette, és az anyagi megpróbáltatások mellett idegileg is megterhelő volt. A sérelemdíj iránti igényüket pedig arra alapították, hogy a II. rendű alperes - az ellene indított per folyamatban léte alatt - ....-én annak ellenére közokiratba foglalta a hitelező felmondását, hogy a fennálló abszolút kizárási ok folytán a Ktv. 4. §-a szerint nem járhatott volna el, és ezzel az emberi méltóságukat sértette.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperesek követelése elévült, illetve a kárfelelősségük megállapításának valamennyi törvényi feltétele hiányzik. Állították, hogy a közokiratba foglalás során a közjegyzőknek nem kell hivatalból vizsgálniuk, hogy a szerződés tartalmaz-e tisztességtelen kikötéseket. A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felhatalmazó képviseleti joga a Gt. 29. § (2) bekezdése alapján fennállt, ezért az általa kiállított felhatalmazás nem ütközött a Hpt. 47. § (1) bekezdés a) pontjába. Amennyiben a felhatalmazásba foglalt személy mégis álképviselőként járt el, eljárását a bank utólag jóváhagyta. A ténytanúsítvány kiállítása során a közreműködés megtagadásának feltételei nem álltak fenn, és nem hozott mérlegelésen alapuló döntést, ami a kizárási ok fennállásának vizsgálatát kizárja. A sérelemdíj pedig nem objektív jogvédelmi eszköz, a felperesek sérelmére jogsértést nem követett el, és magatartása egyébként sem volt felróható.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felpereseket egyetemlegesen az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 50.000 forint perköltség, az állam javára pedig 36.200 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. rendű alperes a közjegyzői okiratot ...-án készítette, a felpereseknek az alperes munkadíjából álló költsége ugyanezen a napon merült fel. A felpereseknek a közjegyzői okirat nem megfelelő voltából eredő valamennyi vagyoni és nem vagyoni kára az okirat kiállításával bekövetkezett, ezért az elévülés kezdő időpontja is ez a nap. A felperesek a követelésük elévülését nem szakították meg, a keresetlevél benyújtásának (....), illetve az alperesek részére való kézbesítésének időpontjáig (....) pedig a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti öt éves elévülési idő már eltelt. Utalt arra, hogy a szerződéseket tartalmazó közjegyzői okiratot az I. rendű alperes a felperesek rendelkezésére bocsátotta. Az tartalmazta, hogy az abban foglalt nyilatkozat alapján velük szemben bírósági végrehajtásnak van helye, továbbá, hogy a közjegyző az okiratot az ügyfelek nyilatkozata alapján készítette, azt előttük felolvasta és tartalmát a jogkövetkezményeire kiterjedően megmagyarázta. Kiemelte: a 6/2013. Polgári jogegységi határozatban kifejtettek szerint az adósoktól minimálisan elvárható, hogy a szerződést alaposan áttanulmányozzák és szükség esetén az általuk nem értett rendelkezésekről tájékoztatást kérjenek, melyek elmulasztása a Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében az ő terhükre esik. Ebből következően az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazását kizárja, ha a kár bekövetkezéséről önhibájukból nem szereztek tudomást. Ezért nem tartotta elfogadhatónak, hogy a felperesek a károkozást csupán a jogi képviselőjükkel ..... napján folytatott konzultáció alapján ismerték fel. Álláspontja szerint az elévülés nyugvására a felperesek azért is alaptalanul hivatkoztak, mert ..... évben a szerződés alapján a hitelező jogutódjával szemben keresetet nyújtottak be, amely feltételezte a szerződés ezt megelőző áttanulmányozását. Továbbá .... kezdődően saját előadásuk szerint sem tudtak törlesztési kötelezettségüknek eleget tenni, a hitelező közvetlen végrehajthatóságból eredő fenyegető magatartása alapján az alperesek jogsértő magatartását ennek következtében fel kellett, hogy ismerjék. Mindezekre figyelemmel a felperesek követelése legkésőbb ......-én, illetve ....-ében elévült.