A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.149/2016/7. számú határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. Bírók: Mészáros László, Szabó Éva, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.149/2016/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. szeptember 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2016. november 28. napján kihirdetett Kb.II.38/2016/5. számú ítéletét megváltoztatja.

... vádlottat az ellene hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294.§ (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti.

Az eljárás során felmerült 15.500,- (tizenötezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a katonai ügyész a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be.

I n d o k o lá s:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. november 28. napján kihirdetett Kb.II.38/2015/5. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.294.§ (1) bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért 1 év és 2 hónap börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A katonai tanács a büntetés utólagos végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Rendelkezett még az eljárás során lefoglalt bűnjelről, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be súlyosítás, pénzbüntetés kiszabása érdekében. A vádlott és védője az irány megjelölése nélkül jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1140/2016/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben pénzbüntetést is szabjon ki, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács megsértette a Be.278.§ (1) bekezdésében foglaltakat, mert a 2015. augusztus 12-i vádemelést követően késedelmesen 2016. október 20-án intézkedett az ügy kitűzésére. Utalt arra, hogy az elsőfokú katonai tanács ítélete indokolása első bekezdésében tévesen jelölte meg, hogy az ügyészség milyen Btk. §. szám alatti bűncselekmény miatt emelt vádat. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények között szerepeltette az időmúlást, pedig a bűncselekmény elkövetése, illetve elbírálása közötti időtartam azt nem indokolja. Álláspontja szerint a vádlott anyagi helyzete, jövedelme nem indokolja vele szemben a pénzbüntetés mellőzését, ezért annak kiszabására tett indítványt.

A védő a Fővárosi Ítélőtáblához címzett beadványában pontosította a fellebbezését, annak irányát elsődlegesen felmentésben, másodsorban enyhítésben jelölte meg.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az írásbeli beadványában pontosított fellebbezését tartotta fenn. Érvelése szerint a büntető ügy alapja egy megbízhatósági vizsgálat, amelynek 2015. januárban kellett megtörténnie. Azonban a vádlott és a védelmi tiszt kapcsolata már 2014. évben elkezdődött. Kifogásolta a védő, hogy az eljárás során nem nyert megállapítást, hogy a védelmi tiszt miért került már jóval a megbízhatósági vizsgálat elrendelése előtt kapcsolatba védencével. A vádlott elmondása szerint ugyanis korábban már kábítószer, vodka és cigaretta tekintetében is tett ajánlatot a tárgyalótisztnek, így nem kizárható, hogy korábban már folytattak le vele szemben megbízhatósági vizsgálatot anélkül, hogy annak eredményéről értesítették volna. Utalt továbbá arra is, hogy a vádlott által a tárgyalótiszt részére visszaadott adathordozó mindössze négy mondatot tartalmazott. Kötelességszegés nyilvánvalóan nem történt a vádlott részéről, hiszen szolgálati helyére figyelemmel nem is volt lehetősége arra, hogy P.T.-ról bármilyen információval rendelkezzen. A vádlott nyilvánvalóan megtévesztette a tárgyalótisztet az általa átadott információk komolyságát illetően. Azt a látszatot keltette, hogy tudhat valamit P.T.-ról. Ilyen módon azonban a vádlott nem a vádiratban, illetve az elsőfokú ítéletben terhére rótt bűncselekményt követte el, hiszen a pénz átvétele nem hivatali működéséhez kapcsolódott. Magatartásával legfeljebb csalást valósíthatott meg, amely bűncselekmény miatt jóval enyhébb büntetés kiszabásának lehet helye. Egyetértett a védő az elsőfokú katonai tanács indokolásával, hogy a vádlottal szemben nincs helye pénzbüntetés kiszabásának. Mindezt alátámasztják a vádlott diákhitel tartozása, deviza alapú hitelének folyamatos törlesztése, valamint második gyermekének születése. Ennek alapján harmadsorban a pénzbüntetés kiszabására irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását kérte.

A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz.

A katonai ügyész, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezése más okból alapos.

A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be.278.§ (1) bekezdésében írt rendelkezést, amikor a bíróságra 2015. augusztus 12-én érkezett vádirat alapján csak 2016. október 20-án intézkedett az ügy kitűzésére. Megállapítható ugyanakkor, hogy ez a mulasztás nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására továbbá, hogy a törvényszék katonai tanácsa az egyéb eljárási szabályokat betartotta.

Az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállással kapcsolatban megállapítható, hogy az felderítetlen, ezért a Be.351.§ (2) bekezdés a) pontja alapján megalapozatlan.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott beismerő vallomása, a Nemzeti Védelmi Szolgálat által készített jelentés, az elfogás végrehajtásáról szóló jelentés, továbbá az ügyben lefoglalt csapdapénz, és az ismertetett okiratok alapján állapította meg. A vádlott a tárgyaláson vallomást tett, melyben elismerte bűncselekmény elkövetését, azonban álláspontja szerint bűnössége nem vesztegetésben, hanem a védelmi tiszt megtévesztésében volt megállapítható. Az elsőfokú katonai tanács ítéletében nem foglalkozott azzal, hogy a vádlott nem kért pénzt információ átadásáért, sőt kifejezetten közölte, hogy ingyen megszerzi azokat. Erre figyelemmel megállapítható, hogy mulasztott az elsőfokú katonai tanács, amikor a védelmi tiszt által történő pénzátadáshoz kapcsolódóan megelégedett a védelmi szolgálat kivonatában foglaltakkal. Annak mellékletét képezi az átadásról készült lemezen rögzített hang- és képanyag, amelynek a tárgyaláson történő lejátszásával lehetett volna meggyőződni arról, hogy a vádlott milyen formában, mennyire a kialakított élethelyzetből következően, és további rábírástól mentesen vette át a pénzt.