A Kúria Bhar.1826/2017/7. számú precedensképes határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/C. §, 7/A. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 386. §, 387. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 294. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A BEH 2018.B.1. számon közzétett elvi határozat nem minden, megbízhatósági vizsgálat keretében elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettére vonatkozik. Minden ügyben az eset összes körülményei alapján kell megállapítani, hogy a vádlott vesztegetési cselekménye veszélyes-e a társadalomra. A társadalomra veszélyesség aggály nélkül megállapítható, ha a vádlott hivatali (szolgálati) beosztását kihasználva azt a látszatot kelti, hogy a média érdeklődésének középpontjába került fogvatartottról bizalmas információkat hajlandó közölni, az információ átadásának módjában előre megállapodik, és ezért vesztegetési pénzt fogad el.

***********

KÚRIA

Bhar.I.1826/2017/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év február hó 27. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt indult büntetőügyben az ügyészi másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.149/2016/7. számú ítéletét megváltoztatja,

a vádlott bűnösségét hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés II. fordulat] megállapítja, ezért 1 (egy) év 2 (két) hónap szabadságvesztésre és lefokozásra ítéli, és a szabadságvesztés végrehajtását 2 (két) év próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén a vádlottnak börtönben kell letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható.

A Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatal által őrzött BJ.435/2015. szám alatt nyilvántartott pendrive-ot elkobozza.

A vádlottat kötelezi az eljárás során felmerült 15.500 (tizenötezer-ötszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Egyebekben a másodfokú határozatot helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. november 28. napján kihirdetett KB.II.38/2015/5. számú ítéletével a volt büntetés-végrehajtási zászlós vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés], ezért egy év két hónap, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett börtönre és lefokozásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2017. szeptember 4. napján meghozott 6.Kbf.149/2016/7. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta és a vádlottat a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének vádja alól felmentette.

A másodfokú ítélet ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség terjesztett elő másodfellebbezést, a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, pénzbüntetés és lefokozás alkalmazása érdekében.

Megítélése szerint téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, miszerint a védelmi tisztnek nem volt tényleges vesztegetési szándéka, ezért a vádlott cselekménye bizonyítottsága esetén sem tudta volna kifejteni azt a káros hatást, amely miatt veszélyes lenne a társadalomra. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon érvelését is, hogy a megbízhatósági vizsgálat az érintett szervezetek és a védett állomány belügye.

Véleménye szerint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/A. § (1) bekezdése alapján a védelmi tiszt szándékának ténylegesen nem bűncselekmény elkövetésére, hanem arra kell irányulnia, hogy mesterségesen létrehozzon egy valóságosan is előforduló feltételezhető élethelyzetet. A megbízhatósági vizsgálat sajátossága, hogy a hatóság az eseményeket végig ellenőrzés alatt tartja, annak pedig, hogy ez a vizsgálat az érintett szervezet és a védett állomány belügye, ellentmond az Rtv. 7/C. § (1) bekezdése és a Be. 171. § (2) bekezdése, amelyek a feljelentési kötelezettséget tartalmazzák.

A fellebbviteli főügyészség a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére nem látott okot, arra nézve pedig, hogy a vádlott és a védelmi tiszt milyen módon került kapcsolatba, azt indítványozta, hogy a Kúria a ... Szolgálattól a harmadfokú eljárás keretében szerezze be a szükséges iratokat.

A Legfőbb Ügyészség az ügyészi másodfellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn.

Egyrészt indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság által nem a tényállásban, hanem az ítélet indokolásának más részében szereplő tényeket tekintse a tényállás részének (első fokú ítélet 4. oldal második bekezdés), másrészt nem tartotta fenn az ügyészi fellebbezésnek a megalapozatlanság kiküszöbölésére tett indítványt.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint meggyőző indokát adta annak, hogy miért alapította a tényállást a vádlott ténybeli beismerő vallomására, a ... Szolgálat jelentésére, az elfogásról készült jelentésre, a bankjegyek azonosításáról szóló jegyzőkönyvre és más okirati bizonyítékokra, ezért nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a tényállás részben megalapozatlan.

A másodfokú bíróságnak a vádlott bűnösségének hiányára levont, lényegében a Kúria Bhar.I.520/2017/3. számú végzésén alapuló jogi következtetését tévesnek tartotta. Álláspontja szerint a Kúria hivatkozott végzéséhez képest a jelen ügyben irányadó tényállás eltérő. A megbízhatósági vizsgálat indoka az volt, hogy a vádlott több esetben azt a kijelentést tette, miszerint anyagi ellenszolgáltatásért cserébe a börtönbe bármit be tud vinni vagy onnan ki tud hozni, és a vádlott nem csak a védelmi tiszt által kért információkat szolgáltatta, illetve kívánta szolgáltatni, hanem ezen túlmenően, saját kezdeményezésére a védelmi tiszt által adott és ellenőrizhetetlen telefonszámon további együttműködésre is hajlandó lett volna.

Hivatkozott a Kúria Bhar.I.520/2017/3. számú végzésében - nyilván nem teljes körűen - felsorolt azon határozatokra, amelyekben a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása után a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. Álláspontja szerint az idézett jogeseteket tartalmazó sorba feltétlenül beilleszthető a jelen ügy, amelynek vádlottja eleve hajlandónak mutatkozott arra, hogy anyagi ellenszolgáltatásért cserébe a börtönbe bármit bevigyen vagy onnan kihozzon, valamint a kapott telefonszámra további adatok szolgáltatására magától vállalkozott.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa másodfokú felmentő ítéletét változtassa meg, a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 294. § (1) bekezdés II. fordulata szerinti hivatali vesztegetés elfogadás bűntettében, a büntetéskiszabási körülmények közül mellőzze a ténybeli beismerő vallomást, valamint azt, hogy hosszabb ideje áll önhibáján kívül büntetőeljárás hatálya alatt, és vele szemben szabjon ki végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, azt végrehajtása elrendelése esetén börtönben rendelje végrehajtani azzal, hogy abból a kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, valamint ítélje lefokozásra. A másodfokú ügyésznek a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó indítványát nem tartotta fenn (BF.1473/2017/1.).