A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21727/2009/9. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., (2) bek., (2) bek., (3) bek., (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.727/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szemes Marianna pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, és 160 társa

felpereseknek,

dr. Molnár István József ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve (IV.rendű címe) IV. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. június 12. napján meghozott, 19.P.24.413/2006/126. számú ítélete ellen az I. rendű felperes részéről 127. és 128. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Felperesek keresetükben az I-III. rendű alperesekkel szemben annak megállapítását kérték, hogy azáltal, hogy 2006. márciusában - az országgyűlési választásokat megelőzően - ténylegesen nem közölték a közvéleménnyel a jogszabályban előírt adatokat, illetve amit a költségvetés helyzetéről közöltek, az nem felelt meg a valóságnak, megsértették a felpereseknek a választás szabadságához fűződő személyiségi jogát, mert nem tették lehetővé, hogy a felperesek a választás alkalmával a valós gazdasági adatok ismeretében dönthessenek. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy az I-III. rendű alperesek azzal is jogsértést valósítottak meg, hogy tudatosan hamis adatokat közöltek mind a lakossággal, mind ... köztársasági elnökkel. Kereseti kérelmet terjesztettek elő amiatt is, hogy az adatok internetes közzétételi módjával megsértették a felperesek egyenlő bánásmód védelméhez fűződő személyiségi jogát is. A III. rendű alperes honlapján az államháztartás helyzetéről szóló jelentés "pdf" formátumban jelent meg, amelyhez csak a vagyoni helyzetükben módosabb személyek férhetnek hozzá. A felperesi álláspont szerint az I-III. rendű alperesek ezzel megsértették a hátrányos megkülönbözetés tilalmára vonatkozó alkotmányos rendelkezést is. Álláspontjuk szerint az I. rendű alperes miniszterelnökként a kormány valamennyi tevékenységéért közvetlenül, míg a II. rendű alperes pénzügyminiszterként az államháztartástért felelősséggel tartozik.

A felperesek a megállapításon túlmenően az I-III. rendű alpereseknek a további jogsértéstől eltiltását, a nyilvános elégtételadásra kötelezését, továbbá egyetemleges kötelezettség mellett felperesenként 100-100.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérték kötelezni az őket ért lelki megrázkódtatás miatt, amely a felperesi álláspont szerint egyébként bűncselekménnyel okozott kárnak is minősül. Valamennyi alperessel szemben közérdekű bírság kiszabását is indítványozták.

A megsértett anyagi jogszabályok közül - a Ptk. személyhez fűződő jogi igényre vonatkozó rendelkezésein kívül - megjelölték az Alkotmány 61. § (1) bekezdését, 70. § (1) és (2) bekezdését, 70/A. § (1) és (3) bekezdését, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló módosított 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. § (1)-(2) és (3) bekezdését, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 50. § (2) bekezdését, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélyegyenlőségi törvény) 4. §-át, 8. § q) pontját és 9. §-át.

Az I-III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték, perköltségre nem tartottak igényt. Védekezésük szerint jogsértést nem követtek el, ezért a kereset jogalapjának hiányában a jogkövetkezmények sem alkalmazhatók. Előadták, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően eleget tettek a közérdekű adatok közlésére vonatkozó kötelezettségüknek, azonban ennek elmaradása sem eredményezhet személyiségi jogsértést. Az adott esetben a felperesek politikai jogok megsértésére hivatkoznak, amelyek nem transzformálhatók személyiségi jogi jogsértéssé.

Az elsőfokú bíróság az I-III. rendű alperesek tekintetében előterjesztett kereseti kérelmek felől - a Pp. 213. § (2) bekezdése értelmében - részítélettel határozott. Az I-III. rendű alperesek vonatkozásában elutasította mind a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog megsértése megállapítására irányuló kérelmeket, mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlő bánásmód védelméhez fűződő jog megsértése megállapítására irányuló kérelmeket, valamint a választás szabadságához való jog megsértése megállapítására irányuló kereseti kérelmeket.

Indokolásában az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva azt fejtette ki, hogy a kialakult viszonylag szűkebb körű bírói gyakorlat szerint ezekre a szabályokra önálló kereseti jogalap nem építhető, ehhez mindig konkrét, egyéb jogszabályi rendelkezés társítása szükséges.

A szóban forgó ügyben alkalmazandó egyéb jogszabályok körében a Ptk. 75. § (1) bekezdését, a Ptk. 76. §-át és 84. §-ának (1) bekezdés a), b), c), d) és e) pontjait idézte fel.

Az Avtv. perbeli jogvitában hivatkozott rendelkezéseit illetően arra mutatott rá, hogy a jelen per felperesei is igényelhették volna a III. rendű alperestől az államháztartás helyzetéről szóló jelentés részükre történő közvetlen megküldését, a már rögzített határidőkre is figyelemmel még a 2006-os országgyűlési választások első fordulóját megelőzően. Az Áht. továbbá az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) XVI., valamint XVI/A. Fejezetében és 22. mellékletében foglaltak alapján azt emelte ki, hogy ezen jogszabály is külön kezeli a kérelem nélkül kötelezően közzéteendő közérdekű adatokat és az egyéni kérelemre az egyedi igénylővel közlendő adatokat, hogy milyen adatokat kell a kért módon és időpontoktól közétenni, kik tartoznak felelősséggel azok tartalmáért, folyamatos aktualizálásáért. Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény rendelkezéseire való hivatkozást követően rámutatott arra, hogy a felperesek által jelzett jogkövetkezmények jelen perben nem voltak alkalmazhatók, mert azok az Egyenlő Bánásmód Hatóság saját eljárására irányadóak csak. Utalt ezen törvény speciális bizonyítási szabályaira, emellett hivatkozott a Pp. bizonyítási teherre és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályaira is.

Hangsúlyozta, hogy a bíróság, mint jogalkalmazó szervezet még érintőlegesen sem politizálhat, továbbá, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva eleve nem alkalmas bármely más jogterületre vonatkozó jogvita eldöntésére, de még véleményezésére sem, és nem szolgálhat jogorvoslati fórumként.