A Fővárosi Törvényszék Kf.650096/2016/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ENERGIAÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §, 2008. évi XL. törvény (Get.) 106. §, 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet (Get. Vhr.) 78. §] Bírók: Matheidesz Ilona, Rácz Krisztina, Szőke Mária

Fővárosi Törvényszék

1.Kf.650.096/2016/5.

A Fővárosi Törvényszék a ... jogtanácsos által képviselt ... felperesnek, a ... jogtanácsos által képviselt Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52.) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében, amelybe a Világi-Hajdú Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Világi András ügyvéd) által képviselt ... I. rendű és a ... jogtanácsos által képviselt ... II. rendű beavatkozók az alperes oldalán beavatkoztak, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. április 28. napján hozott 43. számú végzésével kijavított 23.K.32.952/2014/42. számú ítélete ellen a felperes 44. sorszámú fellebbezésére - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és az alperes 2014. június 30. napján kelt 2260/2014. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi a törvényszék az alperest, valamint az I. és II. rendű alperesi beavatkozókat, hogy 15 nap alatt egyenként fizessenek meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes 2012. július 28-án kiadott 630/2012. számú határozata alapján a felperesnek, mint szállítási rendszer üzemeltetőnek feladata az általa üzemeltetett infrastruktúra rendelkezésre bocsátása, valamint a rendszerhasználók számára a zavartalan hozzáférés biztosítása és részükre a szállítási szolgáltatás teljesítése. A felperes a rendszerhasználók részére szolgáltatásként a földgáz szállítórendszer kapacitását és a földgázszállítási szolgáltatást értékesít.

A kapacitás rendelkezési jog a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) szerint egyfajta opciós jog a rendszerhasználók számára, amely alapján az adott kapacitás használatáról (az általa lekötött kapacitás igénybevételéről, a vezetéken történő földgáz szállításáról) szabadon rendelkezhetnek; saját igényeik kielégítésére használják vagy a másodlagos földgázpiacon is kereskedhetnek vele, azt továbbértékesíthetik más rendszerhasználóknak. A kapacitás lekötési szerződésben a rendszerhasználók adott időszakra a szállító- vagy elosztóvezeték, illetve a tároló kapacitást kötik le.

A jogcím-átvezetési szolgáltatás alapján a felperes a földgázszállító rendszeren, a rendszerhasználó által megjelölt partnere számára meghatározott földgázmennyiség feletti rendelkezési jogot vezeti át. E szolgáltatást 2010 óta külön erre a célra fejlesztett informatikai rendszeren keresztül nyújtja a rendszerhasználók részére. Az alperes 2013. október 31. napján hagyta jóvá azt a felperesi üzletszabályzatot (a továbbiakban: ÜSZ), amelynek 4.9. melléklete tartalmazza a jogcím-átvezetési szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződésmintát azzal, hogy a díjat a miniszteri rendelet hatályba lépéséig a szerződésminta 1. számú melléklete szerint kell meghatározni. A felperes a szolgáltatási díjat 2013. július 1-jétől e szerint kötötte ki.

Az alperes a 2014. június 30-án kelt 2260/2014. számú határozatában a Get. 106. §-a, valamint 17/2013. (IV. 30.) NFM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján megállapította, hogy 2013. május 1-jétől kezdődően nem állnak fenn a jogcím-átvezetési szolgáltatás díjköteles szolgáltatásként történő nyújtásának jogszabályi feltételei, ezért kötelezte a felperest, hogy ezen szolgáltatás nyújtásáért díjat ne számítson fel, továbbá módosítsa az ÜSZ 4.9. mellékletét, valamint a szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseit.

A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Döntését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ára, a 72. § (1) bekezdés e) pontjára, a 109. § (1) bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-ára, a 206. § (1) bekezdésére, a 164. §-ára, a 215. §-ára, a Get. 106. §-ára, a Get. végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 78. § (1) és (2) bekezdésére, a Rendeletre, a földgáz rendszerhasználati díjakról, a rendszer-üzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet 3. § (1) bekezdésére, valamint az ÜSZ-re alapította. Alaptalannak ítélte a felperesnek az alperes hatáskörének hiányára történő hivatkozását, mivel a Get. 109. § a) pontja felhatalmazást ad arra, hogy az alperes a Get. 103-108. §-aiban foglalt rendelkezések esetén megtiltsa a jogszabálysértő díj-, illetve ár alkalmazását és egyidejűleg az engedélyest a jogszerű ellenérték alkalmazására kötelezze. Rögzítette, hogy a rendszer-üzemeltetők három irányú szolgáltatást nyújtanak, egyrészt a kötelezően ellátandó alapszolgáltatást, amelynek díját az ún. rendszerhasználati díjak tartalmazzák (az alperes állapítja meg a Get. 127. § gy) pontja alapján), másrészt a kötelezően nyújtandó, de tetszőlegesen választható különdíj ellenében végzendő szolgáltatást (a Get. 106. § a) és b) pontjai alapján a miniszter rendeletben állapítja meg ezen szolgáltatások körét és díjait), harmadrészt az ingyenesen biztosítandó szolgáltatások legszűkebb körét. Megállapította, hogy a 2013. május 1-jén hatályos ÜSZ szerint a jogcím-átvezetési szolgáltatás nem része a felperes által nyújtandó alapszolgáltatásoknak; az 2008 és 2012 között az alapszolgáltatás része volt, majd azt a felperes az ingyenes szolgáltatásból díjköteles szolgáltatássá tette. A Get. 106. § a) pontjára és a Rendeletre hivatkozva levezette, hogy a jogcím-átvezetési szolgáltatás díját a miniszternek rendelettel kell megállapítania; a jogszabályhely a minisztert jogosította fel arra, hogy az alapszolgáltatáson túli egyéb szolgáltatások körét és díját rendeletben állapítsa meg. A 2013. május 1-jén hatályba lépett Rendelet - amely az alperes határozatának meghozatalakor hatályban volt - a szállítási rendszer-üzemeltető alapszolgáltatáson túli egyéb szolgáltatásával kapcsolatosan nem tartalmazott rendelkezést sem az átvezetési szolgáltatásra, sem annak díjára vonatkozóan. Indokai szerint a felperes által hivatkozott Vhr. 78. § (2) bekezdése - amely kimondja, hogy a rendszer-üzemeltető által nyújtott választható szolgáltatásokat, az alkalmazandó szerződéses feltételeket és díjakat az ÜSZ-ben kell rögzíteni - nem azt jelenti, hogy a felperes az üzletszabályzatában maga állapíthatná meg az alapszolgáltatásán túli egyéb szolgáltatásainak díját, mivel ebben az esetben a Get. 106. §-ában rögzített díjmegállapító miniszteri hatáskör üresedne ki. Kifejtette, hogy a 2014. október 1-jei R. módosítás alapján a felperes díjat szedhet a jogcím-átvezetési szolgáltatásért; ez alátámasztja az alperes azon álláspontját, miszerint módosítás hiányában nem szedhető ezen díj, azaz a felperes által hivatkozott Vhr. 78. § (2) bekezdésében említett választható szolgáltatások díjának meghatározása (és az ÜSZ-ben való rögzítése) csak a Get. 106. §-a alapján, azaz miniszteri felhatalmazás alapján lehetséges. Amíg a Rendelet ezt a díjat nem határozta meg, addig a felperes szerződésmintája ellentétes volt a Get. 106. §-ának előírásával, melyet nem befolyásol az, hogy az alperes jóváhagyta az ÜSZ-t és annak módosításait. A törvényben megállapított miniszteri hatáskör egyértelmű, a felperes által nyújtható, választható szolgáltatások körét és díját csak miniszteri rendeletben lehet megállapítani. Ezért a felperesi ÜSZ-be csak a Rendelettel összhangban lévő rendelkezések kerülhetnek. Mindezek kizárják azt, hogy a felperes jogszerűen alkalmazta a mellékletben szereplő szerződésmintát, az mind az ÜSZ szövegével, mind a Get. 106. §-ával ellentétes volt. Az ÜSZ 4.9 mellékletének 3. pontja alapján a felperes a Rendelet hatályba lépéséig számolhatta fel a jogcím-átvezetési szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződés 1. számú melléklete szerinti díjakat, vagyis 2013. május 1-ig lehetett a szabályzatban megállapított díjat felszámolni. Ezt követően, 2013. május 1-je és a módosító rendelet hatályba lépése, azaz 2014. október 1-je között miniszteri felhatalmazás hiányában a díjfelszámítás jogellenes volt. Az eljárási jogszabálysértés és az indokolási kötelezettség megsértésének körében megállapította, hogy az alperesi eljárási szabálysértést követett el, azonban az nem volt az ügy érdemére kiható, az alperes a tárgyaláson tett nyilatkozatában a határozatában foglaltakat alátámasztotta. Nem fogadta el a felperes hivatkozását, miszerint a határozat nem egyértelmű, mivel annak rendelkező része nem tartalmaz rendelkezést a szolgáltatás nyújthatóságáról. Nem foghat helyt azon hivatkozás sem, hogy az alperes a felperes és a rendszerhasználók közötti magánjogi szerződésekbe beavatkozott volna, mert az alperes helytállóan állapította meg, hogy a jogcím-átvezetési szolgáltatás díjköteles szolgáltatásként történő nyújtásának jogszabályi feltételei nem állnak fenn, és ehhez kapcsolódóan jogszerűen kötelezte a felperest arra, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően a jogcím-átvezetési szolgáltatás nyújtásáért díjat ne számítson fel.