A Pesti Központi Kerületi Bíróság P.87699/2019/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:15. § (1) bek.] Bíró: Zétényi András

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

a dr. Turek Zoltán ügyvéd (felperesi képviselő címe.) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek -

a Balázs Boldizsár Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe, ügyintéző dr. Balázs Boldizsár ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében,

meghozta a következő

ÍTÉLETET

A bíróság a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Törvényszékhez címzett, jelen bíróságon 3 példányban, vagy elektronikus kapcsolattartás esetén elektronikus kapcsolattartás útján előterjesztendő fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti.

A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 379. és 380. §-ában meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

INDOKOLÁS

A felperes mint vevő, valamint az alperes mint eladó között 2018. november 26. napján bútor adásvételi szerződés jött létre, amelyet a felek 2018. november 29. napján módosítottak. A szerződés részévé váltak az alperes által általános szerződés feltételként alkalmazott Általános Bútorértékesítési Feltételek (ÁSZF). Az ÁSZF 7.3. pontja többek között kimondja, hogy a vevő jogosult a megrendeléstől elállni.

A szerződés alapján a felperes vállalta 593.030,- Ft vételár kifizetését, amelyet 2018. november 29. napján meg is tett, az alperes pedig bútoroknak egy későbbi időpontban a felperes részére történő átadását. 2018. november 29. napján a vételár kifizetése után egy későbbi időpontban egy ismeretlen személy megjelent az alperesi ügyfélszolgálaton, ahol felmutatta az adásvételi szerződés és számla eredeti példányát, majd bejelentette, hogy a szerződéstől elállt. Az alperes az elállást tudomásul vette és az ismeretlen személy részére átadta az 593.030,- Ft összegű vételárat.

A felperes a fizetési meghagyással indult eljárásban előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 593.030,- Ft tőke és utána 2019. január 08. napjától a teljesítésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat, valamint perköltségként 17.790,- Ft fizetési meghagyásos eljárási díj, 17.791,- Ft kiegészítő illeték, továbbá a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ümr.) 3. § (4) bekezdése alapján 14.826,- Ft fizetési meghagyásos eljárási ügyvédi munkadíj és az Ümr. 3. § (2) bekezdése alapján 29.652,- Ft peres eljárási ügyvédi munkadíj megfizetésére. Előadta, hogy bútort kívánt vásárolni felújítás alatt álló lakásába. A vásárláshoz igénybe vette a felújítást végző vállalkozó, tanú1 segítségét. Együtt elmentek az alperes budaörsi bútoráruházába, ahol kiválasztás követően a felperes 2018. november 26. napján fogyasztói bútor-adásvételi szerződést kötött az alperessel, amit 2018. november 29. napján módosítottak. A felperes megrendelte a kiválasztott bútorokat és teljes egészében kifizette az 593.030,- Ft összegű vételárat, a bútorok elszállítására azonban a felek megállapodása szerint egy későbbi időpontban került volna sor. 2018. november 29. napján néhány órával a szerződésmódosítást követően egy ismeretlen személy megjelent az alperesnél, felmutatta az eredeti szerződést vagy számlát és "elállt a szerződéstől". Erre az alperes kifizette az átvett vételárat ennek a személynek, akit utóbb a felperes meghatalmazottjaként jelölt meg. A felperes a történtekről csak akkor szerzett tudomást, amikor 2019. január 07. napján elment a kész bútorokat átvenni. A felperes kérelmére bemutatták neki az "elállást tartalmazó" nyilatkozatot, amelyen egy felismerhetetlen, nem tőle származó aláírás található, azonban sem a bútorokat nem kapta meg, sem a vételárat nem kapta vissza. Ezt követően nem tudta a jogvitát rendezni az alperessel, ezért az őt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:220. (2) bekezdése alapján megillető elállás jogát gyakorolta, azonban az alperes arra való hivatkozással megtagadta tőle a vételár visszatérítését, hogy a szerződés már korábban, a 2018. november 29. napján gyakorolt elállás folytán megszűnt. A felperes arra hivatkozott, hogy nem adott meghatalmazást senkinek az elállással kapcsolatos jognyilatkozat megtételére, az alperes pedig jogsértően járt el akkor, amikor nem győződött meg az elállni kívánó személy meghatalmazásáról.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Perköltségként az Ümr. 3. § (4) bekezdése szerinti ügyvédi munkadíjra tartott igényt. A keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. Előadta, hogy a felek között 2018. november 29. napján módosított bútor-adásvételi szerződés jött létre 593.030,- Ft értékben. A szerződés részévé váltak (a szerződés egyedi részének hátoldalán feltüntetett) Általános Bútorértékesítési Feltételek (ÁSZF), amelynek 7.3. pontja értelmében a vevő jogosult elállni. Ezt az elállási jogot gyakorolta a felperes meghatalmazottja 2018. november 29. napján a szerződés és az azzal összetűzött számla eredeti példányának bemutatásával. Az alperes jogszerűen tekintette a szerződés és számla eredeti példányát bemutató személyt felperesi meghatalmazottnak; a meghatalmazás írásbeliségének szükségessége körben a Ptk. 6:15. § (2) bekezdésére való felperesi hivatkozás nem állja meg a helyét. A Ptk. 6:15. § (1) bekezdése és 6:4. § (2) bekezdése alapján meghatalmazás ráutaló magatartással is adható.