A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40343/2016/6. számú határozata fuvarozási díj megfizetése tárgyában. Bírók: Koday Zsuzsanna, Kurucz Zsuzsánna, Pusztai Anita

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41170/2015/22., Fővárosi Törvényszék G.41170/2015/23., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40343/2016/6.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Nyári és Korsós Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő székhelye; ügyintéző: dr. Nyári Béla ügyvéd) által képviselt felperes neve. (felperes székhelye) felperesnek dr. Rakonczainé dr. Mészáros Gabriella ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 20-án kelt 8.G.41.170/2015/23. számú végzésével kijavított 2016. április 5-én kelt 8.G.41.170/2015/22. számú ítélete ellen az alperes 25. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (Százezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes megbízásai alapján 2013. augusztus, szeptember és október hónapokban több alkalommal rendszeresen végzett nemzetközi közúti árufuvarozást. A felperes a nemzetközi közúti árufuvarozásra adott megbízást szállítmányozási megbízásként igazolta vissza az alperesnek, a küldeményeket más fuvarozó útján továbbította a címzettek részére. Ebben az időszakban a felperes a teljesített nemzetközi árufuvarozásokért 15 darab számlát állított ki és küldött meg az alperes részére, míg 5 darab számlát meghiúsult fuvarozás miatt küldött meg az alperesnek.

A felperes nevében 2013. október 11-én e-mail mellékleteként kompenzálási javaslatot küldtek az alperes pénzügyi vezetőjének címezve. Ebben az alperes követelését 20.000 euróban jelölte meg, míg a felperes összesen 20 darab számla alapján 23.664 euró összegben határozta meg a követelését és kérte a különbözetként jelentkező 3.664 euró átutalását. A levélen nem szerepelt aláírás.

A felperes jogi képviselője a 2013. december 11-én kelt levelében felszólította az alperest 2013. december 26-ig 23.664 euró megfizetésére. Az alperes jogi képviselője a 2013. december 30-án kelt levelében hivatkozott a felperes által megküldött kompenzálási javaslatra, amely szerint 3.664 euró kiegyenlítetlen tartozás maradt. A 20.000 euróval kapcsolatban hivatkozott a felperes által lebonyolított tehergépkocsi eladására, és arra, hogy a felperes a 20.000 eurót mint az alperest megillető összeget beszámította a számlatartozásba, amelyet a kompenzálási javaslat is tartalmazott.

Az alperes 3.664 eurót a kompenzálási javaslatra hivatkozással 2014. január 7-én teljesített a felperesnek.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2014. április 22-én benyújtott és módosított keresetében kérte az alperest 20.000 euró és ennek 2013. december 23-tól a kifizetésig járó a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezni.

Előadta, hogy a perbeli 20 fuvarozásból 15 fuvarozást teljesített, amelyet nemzetközi fuvarlevekkel, számlákkal és a szállítmányozási megbízás visszaigazolásával bizonyított. 5 esetben számlákat és szállítmányozási megbízás visszaigazolásokat csatolt, amelyek a meghiúsult fuvarozást igazolják. Az alperes által megfizetett 3.664 eurót az általa megjelölt számlákra számolta el. Vitatta a felek között kompenzálás létrejöttét.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben marasztalását kérte, elsődlegesen jogviszony hiányára hivatkozott, másodlagosan a felek között kompenzáció létrejöttére, amellyel kapcsolatban a kereset összegéig beszámítási kifogást terjesztett elő, elsődlegesen a Ptk. 296. § és 479. § (2) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 361. §-ára hivatkozással.

A kereset tárgyát képező 15 fuvarozás tekintetében előadta, hogy azokat a felperes nem az alperes részére, hanem harmadik személyeknek végezte, a számlán szereplő fuvarfeladatok elvégzésére a felperesnek nem adott megbízást.

Előadta, hogy a felperes könyvelése 2013. október 11-én e-mailben kompenzálási javaslatot küldött az alperes pénzügyi vezetője részére, amelyet ő elfogadott és 3.664 euró tartozást megfizetett. A felperes a Ptk. 242. §-a szerint 2013. október 11-én elismerte a tartozását 20.000 euró erejéig, így a beszámítással az azonos nemű és lejárt tartozások megszűntek.

A felperes az alperes beszámítási kifogásának az elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a tehergépkocsi eladása megtörtént, abból azonban a felperesnek 20.000 euró bevétele nem keletkezett, ezért a kompenzációt nem lehet figyelembe venni. Sem számla, sem más okirati bizonyíték nem támasztja alá, hogy a felperes a gépjármű értékesítésével olyan módon vállalt volna részt, hogy ezért ő kapta volna meg a 20.000 eurót.

A Fővárosi Törvényszék a 2016. április 20-án kelt 8.G.41.170/2015/23. számú végzésével kijavított, 2016. április 5-én kelt 8.G.41.170/2015/22. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000 eurót és annak 2013. december 23. napjától a megfizetés napjáig számított késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes Európai Központi Bank által meghatározott mértékű alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékű kamatát, 737.420 forint perköltséget.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a peres felek nemzetközi közúti árufuvarozási szerződéseket kötöttek, amelyek az 1971. évi 3. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésekről szóló Egyezmény (a továbbiakban: CMR) hatálya alá tartoznak. A CMR 4. cikke alapján a fuvarozási szerződésekről fuvarleveleket állítottak ki, amelyek a CMR 9. cikk 1. pontja értelmében igazolták a fuvarozási szerződések megkötését, a szerződések feltételeit és azt, hogy a fuvarozó az árut átvette. Az alperes a felperesnek a fuvardíjról kiállított számláit befogadta, a fuvarozások elvégzését nem vitatta. A felperes a fuvarlevelekkel és az alperesnek küldött megbízás visszaigazolásokkal bizonyította a fuvarozási szerződések létrejöttét, azok tartalmát. A megbízások visszaigazolását Sz.M.T. tanúvallomása is megerősítette. Mindez azt jelenti, hogy a felperes a Ptk. 499. § (1) bekezdése alapján jogosult a fuvarozási díj megtérítését követelni az alperestől.

Az alperes beszámítási kifogása körében M.J., F.Cs. és F.I. tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felek 20.000 euró kompenzálásában állapodtak meg a G.I. Kft.-nek a felperessel szemben fennálló tartozásába, az alperes a tartozást átvállalta és 3.660 eurót megfizetett. Az alperes a jármű törzskönyvének másolatával igazolta, hogy a Renault Midlum gépjármű a tulajdonát képezte. A felek közötti szóbeli megállapodás ennek a gépjárműnek az értékesítéséről nem nyert bizonyítást F.Cs., M.J., F.I. és L.F. tanúk vallomásainak ellentmondásaira figyelemmel. Az alperes nem igazolta, hogy a felperes 20.000 euró vételárat átvett volna és ennek alapján a felperesnek elszámolási kötelezettsége állt volna fenn az alperes felé. Nem áll rendelkezésre a teherautó vételáráról kiállított számla alapján adásvételi szerződés és arra nézve okirat, hogy a vételár a felperes részére került kifizetésre, a Renault Midlum értékesítésére a felperesnek adott megbízás, meghatalmazás a vételár átvételére. Nem volt megállapítható, hogy a peres felek a kompenzálásban megállapodtak volna és azt a 2013. évi könyvelésükben átvezették volna. A felperes jogi képviselője a teljes összeg megfizetésére hívta fel az alperest, ekkor a különbözetként fennálló 3.664 eurót az alperes nem fizette meg, amely ugyancsak azt valószínűsíti, hogy a 2013. október 11-én küldött kompenzálási javaslat szerinti megállapodás a felek között nem jött létre.