A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21300/2013/10. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23179/2012/12., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21300/2013/10.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.300/2013/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Sasvári Róbert ügyvéd (fél címe 2) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, ... törvényes képviselő által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Papp Gábor ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, a Mayer & Társa Ügyvédi Iroda (fél címe 4, ügyintéző: dr. Mayer Erika ügyvéd) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű, a nem védekező V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű, a Koruhely Ügyvédi Iroda (fél címe 5, ügyintéző: dr. Koruhely Péter ügyvéd) által képviselt VI.rendű alperes neve (VI. rendű alperes címe) VI. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 70.P.23.179/2012/12. számú ítélete ellen a felperes részéről 14., a III. rendű alperes részéről 15., a VI. rendű alperes részéről 16. és 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a III., V., VI. rendű alperesek kereseti illeték megfizetésére vonatkozó egyetemleges marasztalását mellőzi, és a III., V., VI. rendű alpereseket arra kötelezi, hogy személyenként fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 15.000-15.000-15.000 (Tizenötezer - Tizenötezer - Tizenötezer) forint kereseti illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a III. és VI. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessenek meg a Magyar Államnak 48.000-48.000 (Negyvennyolcezer-Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket, a további 104.000 (Száznégyezer) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Ezt meghaladóan a peres felek a fellebbezési költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes jóhírnevét azzal, hogy valótlanul híresztelték, hogy "... - ... pártalapítványa után járó költségvetési támogatást átutaltatta kormányfőként a ...nak úgy, hogy ehhez ... nem járult hozzá".

Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül, addig, amíg a sérelmezett cikkek elérhetők, a cikk címe fölött tegyék közzé a jelen ítélet rendelkező részében foglalt megállapítást, és egyidejűleg fejezzék ki bocsánatkérésüket a jogsértésért.

Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta.

A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

Megállapította, hogy a felek a költségeiket maguk kötelesek viselni.

Kötelezte a III., V. és VI. rendű alpereseket, hogy külön felhívásra fizessenek meg az állam javára egyetemlegesen 45.000 forint illetéket.

Megállapította, hogy a fennmaradó 45.000 forint illeték az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1), (2) bekezdéseit, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 85. § (1) bekezdését és a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását.

Nem fogadta el azon alperesi védekezést, mely szerint a sérelmezett cikkben a ... megnevezéssel szereplő személyt nem lehetett a felperessel azonosítani, figyelemmel arra, hogy a felperesi szervezet a 2006-2009-os időszakban is létezett. Megállapította továbbá, hogy a 2006. évi országgyűlési választásokon indult, ... - ... megnevezésű társadalmi szervezetet 2005-ben részben a felperes, részben a ... tagjai alapították.

A magyar politikai közbeszédben a "..." megnevezéssel a felperest illetik és ezen egy szavas megnevezés alapján az olvasó a felperest azonosítja. A szöveg vizsgálata alapján megállapítható, hogy az a "..." kifejezést két összefüggésben tartalmazza, de a cikkben idézett ... két külön politikai szervezetről beszélt. A sérelmezett kijelentésben a két szervezet szembeállítása szerepel, amikor úgy fogalmaz, hogy a ... - ... pártalapítvány helyett a költségvetési támogatást ennek törvényes képviselője hozzájárulása nélkül a ..., vagyis egy másik szervezet részére utalták ki.

A sérelmezett állítás lényegét úgy foglalta össze, hogy a kormányfő a választási együttműködés céljára alapított társadalmi szervezet pártalapítványának járó támogatást nem a tényleges jogosult pártalapítványnak fizette ki, hanem az együttműködést megvalósító szervezetek közül az egyiknek. Ennek eredményeként - a közlés szerint - a másik politikai párt törvényes képviselőinek tudta nélkül, a felperesnek jutott a teljes támogatás.

Ezzel szemben, az 1046/2009. (IV. 10.) Korm. határozat alapján megállapította, hogy a sérelmezett kijelentés nem felel meg a valóságnak. A kormány a 25 millió forint összegű költségvetési támogatás átutalását nem a felperes, hanem a "..., a ..." Alapítvány a ... - ... pártalapítványa javára rendelte el. A cikk azon állítása, hogy ... - vagyis a kormány - a támogatást közvetlenül a felperes részére utalta, nem felel meg a valóságnak.

Elfogadta azt a felperesi érvelést is, mely szerint a sérelmezett közlés egyben sértő tartalmú is. Azon közlésrész, mely szerint az átutalásra a jogosult szervezet törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül került sor, az következik, hogy valamely okból mégsem a jogosult kapta meg a pénzösszeget. Ez alkalmas arra, hogy a felperest a társadalom előtt negatív színben tüntesse fel.

Az elsőfokú bíróság megállapította a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértését és eltiltotta az alpereseket a további jogsértéstől.

Elégtételadásként magánlevélben való bocsánatkérést nem rendelt el, mivel a jogsértés a felperes közéleti tevékenységével összefüggésben internetes véleményformáló oldalak útján történt, ez pedig nem tette indokolttá a magánlevélben való bocsánatkérést.

Nem tartotta indokoltnak annak a kérelemnek a teljesítését sem, hogy az alperesek a teljes cikket töröljék. A jogsértés megfelelő módon orvosolható azzal, ha az ítélet rendelkező részét az alperesek a cikk elérhetőségével egyező ideig a cikk címe fölött közzéteszik. Ennek eredményeként a szöveg teljessége és összefüggései nem sérülnek, ugyanakkor egyértelműen megállapítható a sérelmezett kijelentés, felperesre nézve valótlan és sérelmes volta. Azt is elrendelte, hogy az alperesek az ítélet rendelkező részének közlése mellett sajnálkozásukat is kifejezzék, melyet elégtételadásnak minősített.

Az elsőfokú bíróság teljes egészében elutasította a felperesnek a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényét. Álláspontja szerint a jogsértés esetén, az ezzel okozott nem vagyoni hátrány nem minden esetben fogadható el köztudomású tényként, mert ez kizárólag egyedi mérlegelés eredményeként következtethető.