A Fővárosi Törvényszék Pf.631417/2019/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 206. §, 253. §, 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §, 43. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:48. §, 6:470. §, 6:519. §, 6:522. §, 6:539. §] Bírók: Boda Dalma, Szücs Katalin, Takács Brigitta

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

48.Pf.../2019/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Mizik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mizik Andrea ügyvéd, fél címe1.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a képviselő (ügyintéző: dr. Pozderka Gábor ügyvéd, fél címe2) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 36.P..../2017/50/2. számú, 2018. július 2. napján kelt ítélete ellen a felperes 53. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.553.400 (hétmillió-ötszázötvenháromezer-négyszáz) forintot és annak 2015. október 26. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Mellőzi a felperest az alperes és a Magyar Állam javára perköltség fizetésre kötelező rendelkezést.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.174.090 (egymillió-egyszázhetvennégyezer-kilencven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 453.205 (négyszázötvenháromezer-kétszázöt) forint kereseti és 604.270 (hatszáznégyezer-kétszázhetven) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 479.641 forint perköltséget, valamint az adóhatóság külön felhívására 453.204 forint le nem rótt illetéket.

Indokolása szerint a felperes előadta, hogy 2015. október 26. napján a tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú, Audi A4 típusú gépjárművel idegenhibás közúti közlekedési balesetet szenvedett ... úton levő vasúti átjáró előtti kereszteződésben. A felperes a ... úton haladt a ... bevásárlóközpont irányából, amikor fél1 az általa vezetett ... forgalmi rendszámú, BMW X1 típusú gépjárművel a jobb kéz felől a ... útba torkolló utcából az "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblát figyelmen kívül hagyva kihajtott, és a kereszteződésben a gépjárművek összeütköztek.

A felperesi gépjárműben utasként tartózkodott a felperes későbbi férje, fél2, a BMW gépkocsinak nem volt utasa. A felperes előadása szerint a vasúti átjáró felé közeledve lassított és 30 km/órás sebességgel haladt, míg a BMW gépkocsi ennél nagyobb sebességgel közlekedett.

A felperes állítása szerint mindkét gépjármű egyformán megsérült, a saját gépkocsijának alja teljesen összetört, mindkét első és mindkét első oldalsó légzsák kinyílt. A felperesi gépkocsi az ütközés következtében mozgásképtelenné vált, az utasa és a károkozó gépkocsi vezetője tolta el, valamint mindkét gépkocsit az eredeti haladási irányuknak megfelelően félretolták.

Néhány gépkocsi elhaladt mellettük, és az egyik vezetője megadta egy autómentő telefonszámát a felperesnek. A felperes a gépkocsiját az autómentővel településre, a (autómentő cég). gépjármű-kereskedésbe vitette, az autómentés díját előre nem fizette ki, és az autómentőt sem a felperes, sem fél2 nem kísérte el. A baleset helyszínéről elsőként a felperes és az utasa távozott taxival, míg a károkozó gépkocsi vezetője még a helyszínen maradt.

A felperes a 2014. II. negyedévében gyártott károsult gépkocsit 2015 januárjában a (autómentő cég). gépjármű-kereskedésben vásárolta kb. 12 millió forintért. Felperesi előadás szerint a gépkocsi a megvásárlása óta folyamatosan szerelőnél volt, így ténylegesen az édesanyja gépkocsiját használta. A felperes 2013-tól 2016 szeptemberéig bolti eladóként dolgozott egy monori élelmiszerboltban.

A felperes a gépkocsiját a gépjármű-kereskedéssel, fél3-al számla nélkül megjavíttatta és a 7,6-7,7 millió forint összegű javítási költséget 30-40.000 forintos részletekben fizette. A személyes meghallgatásakor nem tudta meghatározni, hogy milyen összegű javítási költséget fizetett már meg. Később eladásra meghirdette a gépkocsit, és kb. 7 millió forintnak megfelelő euróért értékesítette egy külföldi vevőnek, aki a vételárat közvetlenül a kereskedőnek utalta át. A gépkocsi adásvételével kapcsolatban mindent fél3 intézett, a felperes csak aláírta az iratokat; az adásvételi szerződés egy példánya a rendelkezésére áll.

A felperesnél volt kárbejelentő lap, amelyet a károkozóval közösen töltötték ki. A felperes a kárbejelentőn úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsinak korábbi sérülése nem volt, ezzel szemben a személyes meghallgatása alkalmával beszámolt arról, hogy 2015 májusában is összetörte a gépkocsit, és ekkor is ugyanazon a részén sérült meg, mint a perbeli balesetben. A felperes a korábbi balesetből eredő sérüléseket is megjavíttatta, 8,7 millió forint összegű javítási költséget fizetett meg készpénzben. A 2015. májusi baleset károkozója is külföldi (lengyel) volt.

A károkozó érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezett a Biztosítónál. A külföldi biztosítótársaság magyarországi levelező partnere, a ... Magyarország Kft. által készített javítási kalkuláció értelmében a felperes gépjárműve totálkárt szenvedett, a káridőponti értéke 11.683.000 forint, míg a roncsértéke 4.155.000 forint volt.

A felperes keresetében a gépjárműve kárkori forgalmi értékének és roncsértékének a különbözeteként 7.528.000 forint gépjárműkár, valamint 25.400 forint autómentési költség, összesen 7.553.400 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mint Nemzeti Irodát a 2009. évi LXII. törvény 43. § (1) bekezdése alapján.

Előadta, hogy a károkozó külföldi felelősségbiztosítója a kárrendezés elől műszaki azonosíthatatlanságra hivatkozva elzárkózott annak ellenére, hogy 2015. december 2. napján az összes rendelkezésre álló iratot megküldte a részére. A biztosító levelező partnere csak 2016. január 14. napján tájékoztatta a kárigény elutasításáról. Bár idegen nyelven egyáltalán nem beszél, a külföldi biztosítóval személyesen, helyi nyelven és angol nyelven tartotta a kapcsolatot.

A 2015 januárjában kelt gépjármű-adásvételi szerződésen eladóként az (autómentő cég). szerepel, amelynek nevében fél3 írt alá. Az autómentést az (autómentő cég). részéről fél4 végezte, a 2015. november 26. napján kelt számlán 25.400 forint szerepel, és ahhoz egy 2015. október 26-i menetlevelet csatolt a település-... út, ... út-település telephely útvonallal.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a baleset műszakilag azonosíthatatlan, míg a követelés összegszerűségét - a felperesi gépjármű kárkori forgalmi értékét és a roncsértéket, valamint a mentés költségét - nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-a, 6:522. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja, 6:539. § (1) bekezdése, 6:470. § (1) bekezdése, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfbtv.) 12. §-a és 27. §-a alapján bírálta el. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság meghallgatta a felperest, kihallgatta fél2, fél1 és fél4 tanúkat, továbbá igazságügyi gépjármű szakértőt rendelt ki.