A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20491/2016/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 8. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20617/2014/34., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20491/2016/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.491/2016/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Máté Gyula Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Máté Gyula ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Monostori Péter jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. február 4. napján meghozott 21.P.20.617/2014/34. számú ítélete ellen az alperes 35. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes megváltoztatott keresetében 10.600.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy a fogvatartása során az alperes jogellenes magatartásával megsértette az emberi méltóságát, a testi épségét és az egészségét.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000 forint sérelemdíjat. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a személyes költségmentesség folytán le nem rótt 1.500.000 forint kereseti illetéket az állam előlegezte és viseli.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a 2013. évi CLXXVII. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes kereseti kérelmei közül a hideg vízben fürdés, a séták elmaradása, a félre tett vacsora ehetetlensége, a munkavégzés utáni személyi motozás, az éjszakai műszakban elmaradt pót-fejadag biztosítása, az ágyi poloskák elszaporodásának első esete, az istentisztelet méltatlan körülményei, a fűtés akadályozása, az udvar korlátozott használhatósága miatt érvényesíteni kívánt kárának elbírálására az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Idézte az Alaptörvény I. cikk (1) és XX. cikk (1) bekezdését, a régi Ptk. 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 84. § (1) bekezdés e) pontját, az 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdését. A meleg víz korlátozott mennyiségével kapcsolatban azt állapította meg, hogy ez az intézmény működési körében előforduló esetleges hiányosság nem hozható összefüggésbe a felperes személyével, illetve sajátos tulajdonságaival, ennek folytán a személyiségi jogsértés megállapítására nem látott alapot. A séta hiányát sem tartotta alkalmasnak a felperes személyhez fűződő jogainak megsértésére, mert a felperes a munkavégzése során gyakorolhatta azt a viszonylag szabad tevékenységet, amit a séta volt hivatott betölteni. A felperes nem bizonyította azt az állított tényt, hogy a munkavégzése miatt félretett vacsorája ehetetlenné vált. Azt sem bizonyította, hogy a munkavégzés utáni személyi motozást szeméremsértő módon végezték. A felperes nem szolgáltatott bizonyítékot az istentisztelet körülményeire, illetve a sétáló udvar állapotára sem. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a per adatai azt támasztották alá, hogy az alperes az élelmiszeradagok kialakításában a kötelező előírásokat figyelembe vette. A fűtés elégtelen volta körében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a fűtést biztosító kazánok hibáit kijavíttatta, és az elítélteknek plusz takarót biztosított. A poloskacsípés megtörténtét az elsőfokú bíróság bizonyítva látta, azonban az ebből eredő hátrány bekövetkezését nem találta bizonyítottnak. A kézsérülés és a láb gombásodás miatt érvényesített kártérítési igény elbírálására már az új Ptk. szabályait alkalmazta. Idézte a új Ptk. 2:42. § (1)-(3) bekezdését, 2:43. § a) pontját, 2:52. § (1)-(3) bekezdését. A lábgombásodásból eredő kártérítési igényt az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak, mert a felperes ezzel a problémájával későn fordult orvoshoz. Az alperes szakorvoshoz utalta a felperest, gyógyszert és kenőcsöt biztosított neki. Emellett a felperes maga is közrehatott a fertőzés súlyosbodásában. A felperes a későbbi poloskacsípéseket sem tudta bizonyítani. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy emeletes ágy esetén a biztonságos közlekedést létra biztosítja, azonban ilyen a zárkában nem volt. A felperes kézsérülése pedig annak folytán következett be, hogy az emeletes ágyról való leszállásakor a leszálláshoz használt ülőke megbillent, és esés közben megütötte a kézfejét. A felperes sérüléséhez tehát az alperes felróható magatartása vezetett, és e mulasztással az alperes megsértette a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő jogát. A sérülés ellátása azonban már megfelelő volt. A felperes a sérült kezét két hétig alig, ezt követő egy hónapig pedig korlátozott mértékben tudta csak használni, ez a mindennapi tevékenységben hátráltatta. E hátrány miatt az elsőfokú bíróság mérlegeléssel a Pp. 206. §-a alapján 150.000 forint sérelemdíjat tartott arányban állónak.

Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte.