BH 1997.5.225 Az államigazgatási szerv "hallgatása" a kárfelelőssége alapjául szolgálhat [1957. évi IV. tv. (Áe.) 2. § (6)-(7) bek., 15. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1992. évi XXXII. tv. 14. §, 1991. évi XXV. tv. 12. § (5) bek., 1994. évi II. tv. 1. § (1) bek.].

A felperes keresetében azért kérte az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal alperest 396 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezni, mert állítása szerint az alperes mulasztása miatt ilyen mértékben károsodott.

Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem szerinti összeg és annak 1994. június 22-től számított évi 20 százalékos kamata, valamint 30 000 forint perköltség, továbbá a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy az 1919-ben született és 1944. december 27-től 1948. július 16-ig szovjet hadifogságban volt felperes megbízásából a házastársa 1993 áprilisában vagy májusában az alperes székházában kísérelte meg a kárpótlási igénye bejelentéséhez szükséges nyomtatványok kitöltését. Ebben az alperes egyik dolgozója nyújtott részére segítséget, majd a kitöltött nyomtatványokat át is vette, elismervény nélkül. A felperes először 1993. november 16-án, majd 1994. március 10-én ajánlott levélben sürgette kérelmének elintézését. A beadványokra az alperes nem válaszolt. 1994. május 6-án a felperes írásban fordult az alperes elnökéhez, aki 1994. június 2-án azt válaszolta, hogy kérelmével nem tud foglalkozni, mert annak benyújtását nem tudja igazolni.

Kereseti kérelmében a felperes abból indult ki, hogy a hadifogságából 36 hónap minősül kényszermunkának, így a jogszabályon alapuló havi 11 000 forint kárpótlás alapján 396 000 forintra jogosult. Mivel az alperes a sürgetéseire nem válaszolt, az újabb, 1944. február 15-től 1994. március 15-ig terjedő póthatáridőben nem nyújtotta be a kérelmét, így az alperes elnökének válaszát már a jogvesztő határidőn túl kapta meg.

Az első fokú ítélet indokolása szerint az alperes kárfelelőssége a Ptk. 349. és 339. §-ainak (1) bekezdései alapján fennáll. Az alperes köteles lett volna a felperes beadványaira válaszolni akkor is, ha a felperes kárpótlási igényét tartalmazó nyomtatványt valóban nem kapta meg. Az ezt tartalmazó válasz esetén a felperes a póthatáridőben ismét benyújthatta volna a kérelmét.

Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint vétkessége nem állapítható meg, mert csak 90 napon belül lett volna köteles a felperesnek válaszolni, az óriási mennyiségű ügy miatt a határidőket egyébként sem tarthatta be. A felperes készpénzt nem, legfeljebb kárpótlási jegyet kaphatott volna, ennélfogva az alperest legfeljebb kárpótlási jegy kiadására lehetne kötelezni. A kártérítés tárgya a kárpótlási jegy, az pedig az alperes rendelkezésére áll. A kárpótlási jegyek jogszabálynál fogva tartalmaznak kamathozadékot, így a felperesnek kamatigénye sem lehet. Véleménye szerint a felperes kizárólag a saját mulasztása miatt nem jutott kárpótláshoz.

A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.