A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27380/2017/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 143. §] Bíró: Bana Imre

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.380/2017/5. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Juhász Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek, - Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága Észak-alföldi Hatósági Főosztály által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága alperes ellen, adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 400.000,- (Négyszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az erre irányuló felhívásra az Államnak térítsen meg 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az alperes írásbeli nyilatkozata, a beszerzett előzményi adóigazgatási eljárás iratai, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2008. október 7-től 2011. december 29. napjáig tagja, 2008. október 7-től 2012. június 14-ig ügyvezetője volt az 1.számú Kft-nek. A fenti gazdasági társaság Takarékszövetkezetnél vezetett bankszámlájáról a felperes 2012. január 10-én 8.876.000,- és 56.254.000,- forint, 2012. február 9-én 52.950.000,- forint, 2012. február 28-án 1.372.650,- forint (összesen 119.452.650 forint) készpénzt vett fel.

A felperes a kft-ben meglévő üzletrészét 2011. december 29-én értékesítette az "X" Ltd-nek, azonban az ügyvezetői tisztséget továbbra is betöltve, a társaság bankszámláját 2012. február 28. napján megszüntette.

Az első fokú adóhatóság személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemben 2012. adóévre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, amely ellenőrzés megállapításait a 2016. július 14. napján lezárt jegyzőkönyvben rögzítette.

Az ellenőrzés során a felperes hivatkozott arra, hogy a társaság bankszámlájáról felvett összegeket (annak összegszerűségét nem vitatva) minden esetben befizette a társaság pénztárába. A befizetések tényét pénztárbizonylat másolattal kívánta igazolni. A felperes előadása szerint a felvett összegeket béren kívüli juttatásként munkaruha beszerzésére, ügynöki jutalék kifizetésére, szállás és logisztikai hirdetési kiadások fedezetére, és egyéb kiadások teljesítésére fordította.

Az ellenőrzés számára bemutatott pénztárbizonylatokkal kapcsolatban az első fokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a bizonylatokon az összeg befizetőjeként és a bizonylat kiállítójaként is a felperes neve került feltüntetésre, azonban a pénztáros és az utalványozó személyét a bizonylatok alapján nem lehetett beazonosítani. Az állítása szerint házipénztárba befizetett összegek hovafordításáról, kifizetéséről a felperes nyilatkozni nem tudott.

Az általa megnevezett pénzkezeléssel foglalkozó személy (XY) nyilatkozatában előadta, hogy az 1. számú Kft-vel munkaviszonyban állt 2009. január 1-től 2011. december 29-ig, majd ezt követően 2012. január 1-től 2012. február 29-ig megbízási jogviszonyban látta el a pénztárosi feladatait, a pénzkezelés helyén. A felperes által másolatban bemutatott bevételi pénztárbizonylatokkal kapcsolatban egyrészt arra hivatkozott, hogy azokat a felperes állította ki, majd később elismerte, hogy utalványozóként és pénztárosként az ő neve szerepel a bizonylaton, és az átadott pénzösszeg bevételezését ő végezte akként, hogy a pénzösszeget a társaság páncélszekrényében helyezte el. Nyilatkozata szerint a pénzösszeg kifizetése a társaság üzleti partnerei felé számlák ellenében történt, a felhasználás részleteiről azonban nyilatkozni nem tudott. Nyilatkozatát az eljárás későbbi szakaszában akként módosította, hogy a pénztárbizonylatok kiállítását nem ő maga, hanem egy általa meg nem nevezett adminisztrációs alkalmazott személy végezte.

Az első fokú adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy "XY"-t a társaság nem jelentette be, részére kifizetett megbízási díj után adót, járulékot nem vont le, nevezett foglalkoztatását a 2014. évi személyi jövedelemadó bevallásában nem szerepeltette. Az ellentmondásos nyilatkozatok, és a fent ismertetett tényállás alapján az első fokú adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a házipénztárba történő, takarékszövetkezettől felvett pénzösszeg befizetésének bizonyítására "XY" nyilatkozata nem alkalmas. Megállapította ugyanakkor, hogy a jegyzőkönyvben, illetve a határozatban megjelölt időpontban az ott írt összegű kifizetéseket (mint társasági célú felhasználást) ténylegesen kifizette, így a felvett 119.452.650 forintból 944.957 forintot fogadott el, mint a társaság érdekében felmerült és igazolt kiadást, a fennmaradó 118.225.868 forint után pedig 18.622.641 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg a felperes terhére és rendelkezett 24.850.499 forint százalékos egészségügyi hozzájárulás előírásáról.

A fenti határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, amely fellebbezés eredményeként az alperes 2187944510 számú határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta akként, hogy az adóbírság összegét 86.946.280 forintban állapította meg, míg egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta. Az első fokú adóhatóság 50%-os adóbírságot szabott ki az adókülönbözetek (személyi jövedelemadó 18.622.641 forint, százalékos egészségügyi hozzájárulás 24.850.499 forint) összege után, amely mérték alkalmazása jogszabálysértő, ezért 200%-os mértékű adóbírság kiszabásáról rendelkezett az alperes a módosító határozatában.

A fenti határozattal szemben a felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte az alperes fenti határozatának hatályon kívül helyezését. Keresetében hivatkozott arra, hogy a cégnyilvántartás közhitelességéhez megdönthető vélelem fűződik, ellenbizonyításnak van helye, a cégnyilvántartással szemben felhozott felperesi bizonyítékokat az alperes eljárása során egyáltalán nem mérlegelte, azokat figyelmen kívül hagyta, iratellenes tényállást állapított meg. Sérelmezte, hogy az alperes annak bizonyítására semmilyen intézkedést nem tett, hogy az 1. számú Kft. "f.a." iratanyaga ne került volna 2012. évben még működő 2. számú Kft. "k.t.a."-hoz. Azt sem vette figyelembe az alperes, hogy az "X" Ltd. képviselője akként nyilatkozott, hogy a társaság iratanyaga a társaság székhelyén Angliában megtalálható.

E körben annak sincs jelentősége, hogy a gazdasági társaságot 2014. április 8-án törölték a cégnyilvántartásból. Az alperes tehát nem tett eleget tényállás felderítési kötelezettségének. A pénzeszközök átadása kapcsán hivatkozott az Art. 178.§ 14) pontjára, mely szerint megjelenési formájuktól független iratnak kell tekinteni a jogszabályban meghatározott bizonylatot, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyveket, nyilvántartásokat, továbbá a terveket, szerződéseket, levelezéseket, nyilatkozatokat, jegyzőkönyveket, határozatokat, számlákat és más kivonatokat, igazolásokat, tanúsítványokat, köz- és magánokiratokat. A pénz befizetését "XY" tanúvallomása is alátámasztja, nem róható a felperes terhére, hogy a tanú évek múltán kisebb jelentőségű tényekre tévesen emlékezett.