A Budapest Környéki Törvényszék Bf.179/2019/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 590. §, 592. §, 593. §, 606. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 66. §, 226. §, 459. §]

A Törvényszék mint másodfokú bíróság az ügyben Székhelyén, tartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

ítéletet

A rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Járásbíróság ítéletét megváltoztatja.

Vádlott bűnös: folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk.226.§ (1) (2) bekezdés b) pont].

Ezért őt 1 (egy) évre próbára bocsátja.

Az első és másodfokú eljárásban felmerült összesen 20.000 (húszezer) forint bűnügyi költséget vádlott az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül köteles megfizetni magánvádlónak.

Az ítélet ellen a magánvádló, a vádlott és a védő a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezést terjeszthet elő a Törvényszéken.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság vádlottat az ellene rágalmazás vétsége [Btk.226.§ (1) (2) bekezdés b) c) pont] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Egyúttal megállapította, hogy a 10.000 forint bűnügyi költséget magánvádló viseli.

Az ítélet ellen a magánvádló - jogi képviselője útján - a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést. Érvelése szerint nem kizárólag expressis verbis tényállításokon keresztül valósulhat meg a rágalmazás törvényi tényállása, hanem annak teljesüléséhez vezet a tényre közvetlenül utaló, az sugalló kinyilatkoztatás is. A bírói gyakorlatból hivatkozott az EBH.2013.B.21., EBH.2014.B.16. és az EBH.2017.B.11. számú határozatokra, melyek elvi éllel mondják ki, hogy a sugalmazás, utalás szintjén az olvasóban kialakított következtetés megalapozza a rágalmazás megállapítását.

A nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője az interneten megjelent blogok befolyásoló hatásának veszélyességét hangsúlyozta, mert ez esetben nincs lehetőség sajtó helyreigazítási eljárásra. A blog olvasójában egyértelműen kedvezőtlen megítélés alakult ki a magánvádlóról, melynek következtében társadalmi megbecsülése csorbát szenvedett. A kép a szöveggel együtt pedig tényállásszerű.

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság a Be.590.§ (1) (2) bekezdése alapján fellebbezéssel sérelmezett ítélet az azt megelőző eljárással együtt, teljes körűen bírálta felül, tekintet nélkül arra, ki, milyen okból fellebbezett.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait megtartotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.592.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében hiányos, mert nem tartalmazza a magánindítvány előterjesztésnek dátumát, ami a Btk.31.§ (1) bekezdése, valamint a Be.870.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 173.§ (3) bekezdése értelmében a vádlott büntethetősége szempontjából jelentős.

Így a másodfokú bíróság a Be.593.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározottaknak megfelelően, a tényállás utolsó bekezdését a feljelentés alapján kiegészíti azzal, hogy magánvádló a magánindítványt 2017. július 14. napján terjesztette elő.

Ugyanakkor a tényállás - ítéletszerkesztési hiba folytán - olyan megállapításokat is tartalmaz, amelyek nem ténymegállapítások, hanem a tényekből levont jogi következtetések.

Így a másodfokú bíróság az ítélet 3. oldal utolsó, és a 4. oldal 1. bekezdésében írt helyes következtetéseket a jogi indokolásba utalja, míg a 4. oldal 2. bekezdésében rögzített helytelen következtetést mellőzi.

A fenti módon kiegészített tényállás megalapozott, így az a Be.593.§ (3) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó.

Az elsőfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat beszerezte, és azokat a logika szabályaival, valamint vádlott ténybeli beismerő vallomásával összhangban értékelte. Érzékletesen leírta a sérelmezett blogokat bevezető képek tartalmát, és iratszerűen rögzítette a képekhez kapcsolódó cikkek állításait. A kifogásolt blog alapját képező kölcsönszerződéseket, a házassági anyakönyvi kivonatot, és köztisztviselői kinevezésről szóló okiratot iratszerűen vette figyelembe.

Tévedett azonban, amikor a döntően megalapozott tényállásból a vádlott felmentésére vont jogi következtetést.

E tévedésre az a helytelen okfejtés vezetett, hogy a sérelmezett blogok nem tartalmaznak tényállítást.

A Btk.226.§ (1) bekezdése szerint, rágalmazás vétségét az követ el, aki valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.

Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki annak vizsgálatából, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e.

Ennek során a követett bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg a tényállítás fogalmát, ami olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó kijelentés, illetve nyilatkozat, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, vagy állapot [BH.2009.135.].

A sérelmezett cikkekben sértett személye, mint az alpolgármester felesége, illetve a 2017-ben megjelent blogban nevén is nevezve, egyértelműen felismerhető.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a cikkek a valós tényeket valótlan színben tüntetik fel. A magánvádló házastársát ugyanis mindig alpolgármesterként említik, és városvezető minőségét túlhangsúlyozzák. Ezzel szemben nem emelik ki azt a tényt, hogy a magánvádló házastársa a kölcsönt nem alpolgármesteri minőségében vette fel.

A másodfokú bíróság által a tényállásból a jogi indokolásba utalt okfejtés szerint pedig az cikkek azt a valótlan látszatot keltették, hogy a magánvádló a kölcsönhöz az alpolgármesterrel együtt jutott hozzá, jogszerűtlenül.

Az elsőfokú bíróság blogok tartalmát mindezek ellenére nem értékelte tényállításnak. Érvelése szerint ugyanis azok nem rögzítenek olyan kifejezett állítást, miszerint magánvádló oly módon jutott kölcsönhöz, hogy a házastársa, az alpolgármester, visszaélt a hivatali hatalmával.

Eszerint tényállításnak csak a cselekvést kifejező ige minősülhet. Ez az álláspont azonban téves.

A 2017.B.11. számú EBH rámutat arra, hogy fokozott odafigyelést igényel annak eldöntése, mikor van tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, és mikor van olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában nincs tényre való vonatkozás, és ekként nem más, mint értékítélet. Utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy nem gyalázkodás.

Ebben a kérdésben nem a nyelvtan dönt.

A tényállítás ugyanis kifejezhető: