A Szolnoki Törvényszék Bf.988/2014/40. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 352. §, 372. §, 381. §] Bírók: Papp Judit, Pócs Teodóra, Víghné dr. Tigyi Anikó

Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Bf.988/2014/40. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szolnokon 2015. évi június hó 30. napján tartott nyilvános ülés alapján a 2.Bf.988/2014. számú ügyben meghozta a következő

í t é l e t e t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve és társai ellen indított büntetőügyben a Békéscsabai Járásbíróság 2014. évi március hó 27. napján kihirdetett 11.B.145/2013/134. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a:

A 2011. november 23. napjától 2012. január 19. napjáig előzetes fogvatartásban volt I.rendű vádlott terhére értékelt csalás vétségét

csalás bűntettének (1978. évi IV. törvény 318. § /1/ bekezdés 1. fordulat, /2/ bekezdés 2. fordulat c. pont /4/ bekezdés b/1. pont) minősíti.

II. rendű vádlott 2011. november 23. napjától 2012. június 12. napjáig, 2013. június 10. napjától 2013. december 18. napjáig volt előzetes fogvatartásban, mely tartamot a szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzi I. rendű vádlott vonatkozásában.

Tanú 4., tanú 19. magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítja.

II. rendű, III. rendű vádlottak vonatkozásában 335.700 (háromszázharmincötezer-hétszáz) forint illeték egyetemleges,

I. rendű vádlott vonatkozásában 38.300 (harmincnyolcezer-háromszáz) forint,

II. rendű vádlott vonatkozásában 9.000 (kilencezer) forint,

III. rendű vádlott vonatkozásában 24.000 (huszonnégyezer) forint illeték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. rendű vádlott által 2015. március 30. napjától 2015. május 15. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítja.

Kötelezi I., III. rendű vádlottakat 12.500 (tizenkettőezer-ötszáz) - 12.500 (tizenkettőezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s :

A Békéscsabai Járásbíróság 11.B.145/2013/134. számú ítéletében I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan társtettesként elkövetett csalás bűntettében, 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében és csalás vétségében. Ezért, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 7 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a fegyházbüntetésből annak négyötöd része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az I. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt.

II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan társtettesként elkövetett csalás bűntettében és társtettesként elkövetett csalás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy annak kétharmad része kitöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban, és házi őrizetben töltött időt.

III. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan társtettesként elkövetett csalás bűntettében. Ezért 3 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, megállapította, hogy annak kétharmad része kitöltése után bocsátható a III. rendű vádlott feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a III. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett kártérítés illetve illeték megfizetéséről, a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. és III. rendű vádlottak terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése, az I. rendű vádlott a fellebbezés irányának megjelölése nélkül, az I. rendű vádlott védője enyhítés, a II. rendű vádlott és védője enyhítés, a III. rendű vádlott "vádelejtés" (lényegében felmentés), védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Békés Megyei Főügyészség Bf.1225/2013/12. számú átiratában - amelyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.1366/2014-1. számú átiratában változatlanul fenntartott - az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy II. és III. rendű vádlottakkal szemben hosszabb tartamú börtönt szabjon ki, az I. rendű vádlott vonatkozásában tüntesse fel az előzetes fogvatartásban töltött időt, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

IV. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete 2014. július 2. napján jogerőre emelkedett.

I. rendű vádlott több írásbeli beadványában hivatkozott arra, hogy álláspontja

szerint az elsőfokú bíróság elfogultan járt el vele szemben és több eljárási szabálysértést is megvalósított. Hivatkozott továbbá arra is, hogy beismerő vallomást csupán ügyészi befolyás hatására tett és azt már nem tartja fenn.

Bizonyítási indítványként előterjesztette, hogy a törvényszék hallgassa meg tanúként az ügy IV. rendű vádlottját, illetve sofőrjét tanú 2., a pincérnőként dolgozó keresztnév 1., tanú 21., valamint tanú 17-t.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat sem megfelelően mérlegelte, ezért az ítélet nem megalapozott és így elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen az I. rendű vádlott védője elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan a büntetés enyhítését, a fegyházfokozat helyett börtönfokozat megállapítását indítványozta.

A II. rendű vádlott védője perbeszédében eljárási szabálysértésekre hivatkozva elsődlegesen ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak távollétében hallgatta meg a sértetti tanút és erről sem végzést nem hozott, sem ítéletében nem indokolta ezt. Előadása szerint a jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy e tanú vallomása ismertetésre került-e, illetve észrevételezésre volt-e lehetősége a vádlottaknak.

Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint iratellenes megállapításokat is tartalmaz az elsőfokú bíróság ítélete, mivel egyrészt azt állapítja meg, hogy az I. tényállás vonatkozásában a sértett hiszékeny volt, másrészt az ítéletének későbbi részében arra hivatkozik, hogy makacssága miatt meggyőzhetetlen volt. Véleménye szerint ez a két tulajdonság nem egyeztethető össze.

Az elsőfokú bíróság a védő álláspontja szerint nem vette figyelembe kellő mértékben a II. rendű vádlott korlátozott beszámítási képességét és ezt csupán csak enyhítő körülményként vette figyelembe, holott korlátlan enyhítésre is lehetősége lett volna.