A Fővárosi Törvényszék P.24163/2014/12. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §] Bíró: Schöck Beatrix

Fővárosi Törvényszék

...P..../2014/12.

Fővárosi Törvényszék

Az 1000. számú Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: Dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt

felperes neve (felperes címe.)) felperesnek

Menyhárt Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: Dr. Menyhárt Zsolt ügyvéd) által képviselt

I.r. alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű alperes és

II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe.) II. rendű alperes ellen

szerződés érvénytelensége iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

A bíróság a keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 70.000,- (hetvenezer) forint + 18.900,- (tizennyolcezer-kilencszáz) forint áfa, mindösszesen 88.900,- (nyolcvannyolcezer-kilencszáz) forint ügyvédi munkadíjat mint perköltséget, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Főigazgatósága külön felhívására 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint feljegyzett eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 4 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes mint adós és a II. rendű alperes, valamint 1-es személy mint készfizető kezesek 2007. február 5. napján önálló zálogjoggal és készfizető kezesség vállalással biztosított, részben hitelkiváltási célú kölcsönszerződést (a továbbiakban kölcsönszerződés) kötöttek a közjegyző közjegyző mellett működő 2-es személy által okiratban foglaltan az I. rendű alperes jogelődjével az bank Bankkal. A kölcsönszerződéshez kapcsolódóan önálló zálogjogot alapítottak a kölcsön visszafizetésének biztosítéka képpen a felperes települési szám helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanára. A kölcsönszerződés svájci frank alapú kölcsönszerződés volt, melynek célja a 2-es bank Részvénytársaság által korábban nyújtott kölcsön kiváltása volt. A korábbi szerződésből 4.844.013,- forint összeg maradt fenn a kölcsönszerződés megkötésekor. Az I. rendű alperes jogelődje által nyújtott kölcsön első részletét a felperes kizárólag a korábban megkötött kölcsönszerződés alapján fennálló kölcsönösszeg kiváltására használta fel.

1-es személy készfizető kezes időközben elhunyt.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az alperesek között, valamint a néhai 1-es személy között 2007. február 5. napján kelt szám (AI.) illetve a szám (BI.) kölcsönszerződések a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdése e) pontja alapján semmis.

A felperes előadta, hogy a szerződés nem tartalmazza a kölcsön visszafizetését szabályozó rendelkezések sorában az egyes törlesztőrészletek határozott összegét. Előadta, hogy álláspontja szerint a Hpt. imperatív jelleggel szabályozza, hogy a törlesztőrészlet összege a teljes futamidőre megállapításra kell kerüljön a kölcsönszerződésben. Semmis ugyanis az a kölcsönszerződés, amely nem tartalmazza a törlesztőrészletek összegét. Minthogy az I. rendű alperes nem a teljes futamidőre, hanem csupán a tőketörlesztés teljesítéséig határozta meg a törlesztőrészletek összegét, ezen szabályba ütközően kötötte meg a szerződést a felperessel és az I. rendű alperessel, valamint kezestársával.

Arra is hivatkozott a felperes, hogy az I. rendű alperes jogelődje elmulasztotta részletesen, teljes körűen tájékoztatni a szerződés általános feltételeiről, így különösen a deviza alapú kölcsönszerződés kockázatairól, melyeket így a felperes anélkül viselt, hogy annak tartalmával tisztában lett volna. Hivatkozott arra is, hogy a szerződés megkötésekor nem kapott üzletszabályzatot és semmilyen megfelelő tájékoztatást a szerződés pontos tartalmáról.

Keresete jogcímeként a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdését, a szerződés 10. pontja körében annak tisztességtelenségével kapcsolatban a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését jelölte meg. Ez a jogszabályhely alkalmazandó az árfolyamkockázat viselése körében elmulasztott tájékoztatásra.

A felperes elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság küszöbölje ki az érvénytelenség okát akként, hogy a szerződést az érvénytelen 10. pont nélkül érvényessé nyilvánítja azzal, hogy az érvénytelen rész nélkül teljesítendő a szerződés. Kérte, hogy a bíróság ennek alapján állapítsa meg a felperes fennálló tőketartozását 1.524.067,- forintban azzal, hogy azt a felperes 15 havi egyenlő részletben köteles az I. rendű alperesnek megfizetni. Egyhavi részlet összegét 101.604,46,- forintban, esedékességét pedig minden hónap 15. napjában kérte megállapítani.

Másodlagosan kérte, hogy a bíróság az érvénytelen szerződést az ítélet hozatalig nyilvánítsa hatályossá akként, hogy a felperes az I. rendű alperes felé fennálló tartozása 928.103,- forint, melyet a felperes 10 havi egyenlő részletben köteles az I. rendű alperesnek megfizetni. A havi részletek összege 92.810,03,- forint, esedékessége ugyancsak minden hónap 15. napja.

A felperes harmadlagosan azt kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa az ítélethozatalig érvényessé az érvénytelen szerződést oly módon, hogy a felperes az I. rendű alperes felé fennálló tartozását 1.471.305,- forintban határozza meg, melyet 15 havi egyenlő részletben köteles az I. rendű alperesnek megfizetni. Egyhavi részlet összege ebben az esetben 98.087,- forint, esedékessége pedig minden hónap 15. napja.

A bíróság a felperes részére illetékfeljegyzési jog kedvezményt engedélyezett. A per tárgyértéke 16.800.000,- forint.

Az I. rendű alperes elsődlegesen arra tekintettel kérte a kereset elutasítását, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés nem fogyasztási kölcsön.