A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20483/2021/6. számú határozata kártalanítás tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 121. § (1) bek., 123. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A határozat elvi tartalma:

Az Ectv. 75. § (3) bekezdése szerinti kártalanítási igény elbírálásánál irányadó szempontok, figyelemmel a keresetmódosítás megengedettségére is.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.483/2021/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Gyülvészi Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző: felperesi képviselő neve ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek - a dr. Balázs F. Gábor ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen kártalanítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2021. május 13. napján meghozott 25.P.22.989/2017/125. számú ítélete ellen az alperes részéről 127. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes marasztalását 35.000.000 (harmincötmillió) forintra és annak az elsőfokú ítéletben kitett kamataira leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 1.000.000 (egymillió) forint + áfa, továbbá 2.116.228 (kétmillió-száztizenhatezer-kétszázhuszonnyolc) forint mértékű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes a módosított, végleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2011. évi LXXV. törvény (Ectv.) alapján elvett jogok értéke 228.000.000 forint és ezért az alperest kötelezni kérte 228.000.000 forint és 2012. január 1. napjától a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerint késedelmi kamat megfizetésére.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes perbeli legitimációját. Megítélése szerint a keresetváltoztatás meg nem engedett volt. Elévülési kifogást terjesztett elő.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 228.000.000 forintot és ezen összeg után 2012. január 1. napjától a késedelemmel érintett mindenkori naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat + 7%-ának megfelelő mértékű kamatot. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 168.755 forint perköltséget.

A felperes jogelődje, valamint az alperes Labdarugó Részvénytársaság és az alperes 2003. szeptember 23. napján szerződést kötött, a felperesi jogelőd és az alperes között 2001. július 21. napján létrejött üzletrész adásvételi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére tekintettel. Rendezték a részleges kereskedelmi jogok fogalmát és annak kiterjedését, illetőleg azok használatára való jogosultságot, az egyéb jogaik és kötelezettségeik mellett. A visszaszálló jogokkal kapcsolatosan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság VB/16046. számon ítéletet hozott, meghatározva, hogy az Ectv. 75. § (3) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva mely jogok szálltak vissza az alperesre. A felperes többször módosította a keresetét, amelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróság elsőként azt rögzítette, hogy a legutolsó kereset módosításában a felperes ténylegesen nem valódi tárgyi keresethalmazatban érvényesítette követelését, mivel az Ectv. 75. § (3) bekezdésében szereplő fordulat nem egy megállapításra irányuló kereseti kérelmet foglal magában, hanem ténylegesen marasztalási petitumnak minősülő keresetet feltételez. Így a felperes keresete - miután az Ectv. 75. § (3) bekezdésén alapult - ténylegesen és mindösszesen egy, marasztalásra irányuló kereseti kérelem. A per tárgyát képező megállapodást a "nevű" Rt., a alperes és az alperes Labdarugó Rt. kötötte egymással. Az elsőfokú bíróság a csatolt okiratok alapján a felperesi jogutódlás láncát zártnak, végig követhetőnek minősítette. Rámutatott, hogy az engedményezésről szóló megállapodás olyan feltételtől teszi függővé az engedményezés bekövetkeztét, ami a választottbírósági ítélettel megvalósult, miután a választottbírói fórum deklarálta, hogy ott meghatározott kereskedelmi jogok visszaszálltak az alperes egyesületre, így a megállapodás 6., 7. pontja együttes értelmezéséből következően és összhangban az Ectv. 75. § (3) bekezdésében foglaltakkal, a kártalanítási követelés jogosultja a felperes, így tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes anyagi jogi perbeli legitimációval rendelkezik. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes valamennyi esetben a Pp. alapján megengedett módon élt a keresetváltoztatás jogával és így a 42. sorszám alatti, 2019. április 11. napján kelt keresetről kellett dönteni. A 2016. december 29-én benyújtott keresetváltoztatással kapcsolatban kiemelte, hogy a Pp. 146/B. § alapján a Pp. 146/A. § nem volt alkalmazható. A 2018. december 14. napján előterjesztett keresetváltozás kapcsán megjegyezte, hogy az összegszerűség a szakvéleménytől függött és a keresetváltoztatást kifejezetten az Ectv. 75. § (4) bekezdésének hatálybalépésére tekintettel nyújtotta be a felperes. A Pp. 146/A. § (4) bekezdésére tekintettel ténynek minősül egy új jogszabályi rendelkezés, a per szempontjából releváns jogszabályi rendelkezés hatályba lépése. A jogszabályi rendelkezés hatályba lépése miatt önhiba hiányának vizsgálata fogalmilag kizárt. A végleges kereset 2019. április 11. napján került előterjesztésre, amely a Pp. 146/A. § (4) bekezdése alapján megengedett, miután a szakvélemény, mint bizonyíték alapján került előterjesztésre. Az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban rögzítette, hogy a felperesi követelés esedékessé válásának időpontja 2012. január 1., az Ectv. 75. § (3) bekezdésének hatálybalépése. A Ptk. 324. § (1) bekezdés alapján az 5 éves elévülési határidő előtt 2015. augusztus 25. napján nyújtotta be a keresetlevelet a felperes, amely megszakította a Ptk. 327. § (1) bekezdés szerint az elévülést. Ez által a 2019. április 11. napján előterjesztett végleges marasztálásra irányuló kereseti kérelem elévülési határidőn belül került benyújtásra. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperesi követelés jogalapja körében választottbírósági ítélet született, melyben rögzítésre került, hogy a felek között 2003. szeptember 23. napján létrejött megállapodás 4.4, 4.5. pontjában meghatározott, részleges kereskedelmi jogok közül az Ectv. 75. § (3) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva az adott jogok visszaszálltak az alperesre. Az Ectv. 75. § (3) bekezdése egyértelmű kártalanítási jogot biztosított a felperes számára és a kártalanítási összeg körében megállapodás a felek között nem jött létre. Az összegszerűség körében lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként a szakértő részletesen alátámasztotta számításának helyességét, logikai ellentmondás nélkül részletesen indokolta módszertanát és az összegszerűséget, ezért azt elfogadta ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság. Az alperes által felkért "szakértő" által készített írásos dokumentumot, mint a fél előadását vette figyelembe és azt ekként értékelte a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján. A kirendelt szakértő szakvéleménye alapján tényként állapította meg, hogy a részleges kereskedelmi jogok értéke 259.000.000 forint volt. Az Ectv. 75. § (3) bekezdése szerint a szakvélemény alapján megállapítható kártalanítás összegének megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a Pp. 215. §-a szerinti kérelemhez kötöttség elvére is figyelemmel. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a jelen per uniós relevanciával nem rendelkezett. A perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdés szerint rendelkezett. E körben a legmagasabb kereseti kérelem alapján a pernyertesség, pervesztesség arányát 30-70%-ban állapította meg és a szakértői díj, valamint az ügyvédi munkadíj elszámolásával határozott.