A Győri Ítélőtábla Bf.131/2010/3. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 225. §, 242. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Miklós Mária, Nagy Zoltán, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.131/2010/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Győri Ítélőtábla a Győrött, 2011. április 14. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A hivatali visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2010 szeptember 22. napján kihirdetett 6.B.566/2009/14. számú ítéletét megváltoztatja.

Megállapítja, hogy a hivatali visszaélés bűntettét folytatólagosan követte el.

A börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Tatabányán, 2010. április 14., július 9. és szeptember 22. napján tartott nyilvános tárgyalások alapján hozott, az utóbbi napon kihirdetett 6.B.566/2009/14. számú ítéletével

vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 225.§ III. fordulatába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, a Btk. 318.§ /1/ bekezdésébe ütköző és /5/ bekezdésének a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, valamint a Btk. 242.§ /2/ bekezdése szerint minősülő hamis tanúzásra felhívás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 1 év 4 hónap, három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Kötelezte 2.200.000.-forint okozott kár megfizetésére sértett részére, valamint az állam javára 13.200.-forint le nem rótt illeték viselésére.

Az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője teljes körű felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.257/2010/6-I. számú átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta.

A védelmi jogorvoslati kérelmeket alaptalannak tartotta, és a hivatali visszaélés bűntettének folytatólagos cselekményként történő minősítését, továbbá a bűnösségi körülmények korrekciójával és súlyuk eltérő nyomatékú értékelésével, hosszabb tartamú, végrehajtandó börtönbüntetés, valamint közügyektől eltiltás alkalmazását indítványozta. Az átiratban kifejtett vádhatósági álláspont szerint a vádlott arra figyelemmel valósította meg e bűncselekménynek - az első fokú bíróság által egyébként helyesen megállapított - hivatali helyzettel egyéb módon visszaél elkövetési fordulatát, hogy a hivatali állásából, tekintélyéből adódó ismeretséget, függőséget, befolyást használta fel személyes céljaira. A hivatali visszaélés bűntette, mivel alaki halmazatot képez a folytatólagosan megvalósított csalással, szintén folytatólagosan elkövetettnek minősül.

Erre figyelemmel indítványozta a minősítés megváltoztatását, továbbá a vádlottra kiszabott büntetéssel sem értett egyet, mivel a súlyosító és enyhítő körülmények eltérő értékelésével álláspontja szerint a bűnösségi körülmények nyomatéka kiegyenlíti egymást, a büntetés céljai az indítvány szerint szigorúbb büntetéssel érhetők el.

A Fellebbviteli főügyészség képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén az átiratban írtakkal egyező tartalommal az első fokú ítélet megváltoztatására tett indítványt. A védő perbeszédére reflektálva hangsúlyozta, hogy a sértett feljelentésének elmaradására azért nem lehet a vádlott érdekében alappal hivatkozni, mert a vádlott olyan személyt választott áldozatául, aki ellen büntetőeljárást folytatott és tudta, hogy nem fogja őt feljelenteni. A rendőr foglalkozású vádlott esetében a büntetlensége foglalkoztatási követelmény és ezért enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Nem értett egyet a védőnek azzal az indítványával sem, hogy a vádlott előzetes mentesítés megadására érdemes.

A vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezést valamennyi vádpont alóli felmentés érdekében fenntartotta. Ennek indokaként hivatkozott a sértett feljelentésének hiányára, a vádlottnak arra a szándékára, hogy a kölcsönt vissza akarta fizetni. A vádlott vagyona és havi jövedelme erre véleménye szerint ténylegesen fedezetet nyújtott. A családjával közös tartozása 6-7 millió forint körüli volt, amelynek csak a fele esett a vádlottra. A sértett a vádlott felettesével való ismeretségére tekintettel adott neki kölcsönt és biztos volt benne, hogy visszakapja. Ezért második alkalommal is elismervény nélkül adta át a kért pénzösszeget. Mindezekre figyelemmel a tévedésbe ejtés hiányzott a vádlott részéről.

A hamis tanúzásra felhívás vétsége alóli felmentés vonatkozásában azért nem látta a bűncselekmény elkövetését megállapíthatónak, mert a vádlott a fegyelmi eljárásban felettesét az igazságnak megfelelő nyilatkozat adására kérte a sértettel kapcsolatban, vagyis annak elmondását, hogy a vádlott felettese a kölcsön adás érdekében beszélt sértett-el.

Másodlagosan a védencére kiszabott büntetés enyhítését a büntetlen előéletére, az időmúlásra, a rendőri szolgálat alatt nyújtott teljesítményére, büntetlenségére és arra figyelemmel kérte, hogy a polgári, illetve a büntetőjog határán mozog a jelen ügy megítélése. A vádlottra kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés változatlanul hagyása esetén az előzetes mentesítésének megadását is indítványozta.

A vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez.

Az ítélőtábla a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül, ennek eredményeként a fellebbviteli főügyészség indítványát részben alaposnak, a felmentésre és enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmeket alaptalannak találta.