A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20031/2013/3. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22748/2011/27., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20031/2013/3.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.031/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (mindketten a I-II.rendű felperes címe szám alatti lakosok) felpereseknek - a Jaczkovics Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Jaczkovics László Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. november 19. napján kelt 6.P.22.748/2011/27. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek együttesen 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I. rendű felperes nagyobbik gyermeke az 1998-ban született II. rendű felperes. Terhesgondozási könyvének bejegyzései szerint az I. rendű felperes harmadik terhességével 2003. február 21-én jelentkezett az első szakorvosi vizsgálatra az alperesnél, ekkor terhességét 8. hetesnek véleményezték. Az I. UH szűrővizsgálatot a terhesség 12-13. hetében, 2003. március 14-én végezték el, a II. UH szűrővizsgálatra április 22-én került sor, mindkét alkalommal élő magzatot diagnosztizáltak. A terhesség 16. hetében elvégzett AFP és Béta-HCG vizsgálatok eredményei eltértek a normál értékektől, az AFP alacsony értékéről április 22-én tájékoztatták az I. rendű felperest, és UH vizsgálatot rendeltek el, de gondozási könyve szerint a visszarendelés korábban meghatározott május 27-ei időpontját nem változtatták meg. Az UH vizsgálatot április 30-án végezték el, majd a következő szakorvosi vizsgálat alkalmával, május 27-én genetikai tanácsadásra küldték az I. rendű felperest. Ekkor azonban, a terhesség 22. hetében a kromoszóma vizsgálat elvégzésre már nem volt mód. Az I. rendű felperes kisebbik gyermeke, ... 2003. szeptember 24-én született meg, a születését követően elvégzett vizsgálatok igazolták Down-szindrómáját.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes nem a tőle elvárható gondossággal járt el az I. rendű felperes terhesgondozása során, mivel az UH vizsgálatok alkalmával nem mérte a tarkóredő vastagságát. Ezenkívül hiányosan végezte el a biometriai méréseket és azokat nem megfelelően értékelte. A mulasztások következtében nem diagnosztizálta a magzat genetikai ártalmát, és ezzel megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési jogát, aki az előrehaladott terhességi korra figyelemmel nem élhetett a terhesség megszakításának a lehetőségével. Ugyanakkor ... genetikai megbetegedése folytán sérült mindkettejük egészséges családban éléshez való joga is.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a terhesgondozás során eljáró szakorvosok nem követtek el mulasztást, mivel 2003-ban még nem volt kötelező a tarkóredő mérése, az AFP értékek pedig nem mutattak olyan jelentős eltérést, amely magzati károsodásra utalt. Ettől függetlenül megfelelő időben tájékoztatták az I. rendű felperest az alacsony AFP értékről, és ismételt UH vizsgálatot rendeltek el. Ezután az I. rendű felperes volt az, aki késlekedett, hiszen az április 30-án elvégzett vizsgálat leleteit csak május 27-én mutatta be a terhesgondozást végző szakorvosnak. Erre figyelemmel a kromoszóma vizsgálat elmaradásáért a felelősség nem őt, hanem az I. rendű felperest terheli.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az I-II. rendű felpereseket ért azon károkért, amelyek azzal összefüggésben keletkeztek, hogy az alperes által az I. rendű felperes terhesgondozása során megvalósított mulasztások miatt ... genetikai károsodással megszületett. Döntése jogi indokolása szerint az aggálytalan szakértői vélemény alátámasztotta, hogy az alperes több mulasztást vétett az I. rendű felperes terhesgondozása során. A 2002. évi kiadású szülészeti-nőgyógyászati protokoll, illetve a terhesség idején hivatalosként elfogadott szülészet- nőgyógyászati tankönyv szerint a terhesség 12-13. hetében elvégzett I. ultrahang vizsgálat alkalmával indokolt és szükséges a nyaki redő mérése, mivel annak vastagságából következtetni lehet a magzat esetleges kromoszóma rendellenességére. Az I. rendű felperesnél azonban a magzati tarkóredő mérésére az I. UH vizsgálat alkalmával nem került sor. Ekkor hiányosan rögzítették a biometriai adatokat is, nem mérték a fejtető-far távolságot, a koponyaátmérőt, és nem vizsgálták a szív négyüregű voltát sem. A későbbi UH vizsgálatok során az előírt biometriai adatokat nagyrészt rögzítették, de nem határozták meg a koponyaátmérő-combcsont hosszúsági arányát. A felsorolt hiányosságok miatt az UH vizsgálatok nem töltötték be a protokollban meghatározott diagnosztikai célokat. Ezenkívül már a terhesség 16. hetében ismertté vált a Down-kórra utaló kóros AFP érték, de ennek ellenére csak 2003. május 27-én küldték az I. rendű felperest genetikai tanácsadásra. Mindezen mulasztásokra figyelemmel megállapította, hogy az alperes szakorvosai által végzett terhesgondozás nem felelt meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésben felállított gondossági követelménynek. A késedelmek miatt nem volt mód arra, hogy a terhességmegszakítás jogszabály által megengedett legkésőbbi időpontja előtt meghatározzák a magzat kromoszóma állományát, és a szülők ennek ismeretében felelősséggel dönthessenek a terhesség megtartásáról vagy annak megszakításáról. Ezzel sérült az I. rendű felperes önrendelkezési joga, és a beteg gyermek megszületése folytán mindkét felperes egészséges családban éléshez való joga. Kifejtette, hogy az alperes által csatolt írásbeli szakorvosi nyilatkozatok nem alkalmasak az aggálytalan szakértői vélemény megdöntésére, ezért a szakvélemény további kiegészítését nem látta szükségesnek.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az I. rendű felperesi közrehatás értékelése mellett a részbeni megváltoztatását, míg harmadlagosan a Ptk. 252. § (2) és (3) bekezdései alapján a hatályon kívül helyezését kérte. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett védekezését, miszerint az irányadó szakmai protokoll 2003-ban még nem írta elő a nyaki redő mérését, ez csak 2007-től vált a protokoll részévé. Ezen vizsgálatok eredményességét ugyan 2001-től már tesztelték, de csak 2004-től vált általánossá a tarkóredő mérése. Vitatta, hogy a koponyaátmérő-combcsont hosszúsági arányának a meghatározása hozzájárult volna a magzat kromoszóma károsodásának a felismeréséhez. Hangsúlyozta, hogy a szív négyüregűségének a vizsgálata 2003-ban még ajánlás formájában sem volt megkövetelt, az AFP (SAFP) szűrés pedig soha nem vált megbízható paraméterré. Ettől függetlenül az I. rendű felperes volt az, aki késlekedett, mivel a kóros AFP eredményre tekintettel elvégzett UH vizsgálat leletét csak egy hónap elteltével mutatta be a szakorvosnak. Ebből következően nem tartozik felelősséggel amiatt, hogy a magzati kromoszómavizsgálat elvégzésére nem kerülhetett sor. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem fogadhatta volna el a szakértői véleményt az ítélkezés alapjául, mivel annak megállapításai ellentétben állnak dr. ... főorvos írásbeli észrevételével és prof. dr. ... - igazságügyi szakértőnek, illetve a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság (MSZNUT) elnökének - a véleményével, akik egyértelműen megerősítették, hogy 2003-ban még nem volt a protokoll része a tarkóredő vastagságának a mérése. Végül a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy fenntartja elévülési kifogását is.