A Fővárosi Törvényszék P.22748/2011/27. számú határozata kártérítés tárgyában. Bíró: Bakos Enikő Kinga

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.22748/2011/27.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20031/2013/3.

***********

Fővárosi Törvényszék

...P..../2011/27

a Fővárosi Törvényszék

a dr. Szűcs Péter ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű felperesnek

II.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek

a Jaczkovics László Gábor Ügyvédi Iroda dr. Jaczkovics László (ügyvéd címe .) ügyvéd által képviselt

Jahn Ferenc Kórház (1204Budapest, Köves utca 1.) alperes

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET

A bíróság megállapítja az alperes kártérítési felelősségét a felpereseket ért azon károkért, amelyek azzal összefüggésben keletkeztek, hogy az alperes által az I. rendű felperes terhesgondozása során megvalósított mulasztások miatt 1-es személy genetikai károsodással megszületett.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet előterjeszteni 4 példányban, a Fővárosi Ítélőtáblához címezve.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető az Igazságügyi Hivatal területi jogi segítségnyújtó szolgálatánál.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását. Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére ; a teljesítési határidővel kapcsolatos vagy az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes kisebbik gyermeke 2003. szeptember 24-én genetikai ártalommal született. A terhesgondozást az alperes jogelődje végezte. A II. rendű felperes az I. rendű felperes idősebb, egészséges gyermeke. Az alperes kórház terhesrendelésének helyszíne megegyezik a I.rendű alperes neve székhelyével. A terhesgondozás során 2003. március 14-én és április 22-én ultrahang vizsgálatot végeztek, majd a 16. terhességi héten AFP és Béta-HCG vizsgálatra került sor. E két vizsgálat kórós eredményt mutatott, az AFP érték túl alacsony, míg a Béta-HCG érték túl magas volt. 2003. április 30-án ismételten ultrahang vizsgálatot végeztek, majd május 27-én, a 22. terhességi héten genetikai tanácsadásra küldték az I. rendű felperest. Figyelemmel az előrehaladott terhességi korra, kromoszóma vizsgálat elvégzésére már nem volt mód. 1-es személy megszületését követően a vizsgálatok Down szindrómát igazoltak.

A felperesek 2008. június 26-án keresetlevelet nyújtottak be a bíróságon a I.rendű alperes neve alperessel szemben. A I.rendű alperes neve még a keresetlevél bírósági kézbesítését megelőzően közölte, hogy a terhesgondozást nem a I.rendű alperes neve, hanem az alperes jogelődje végezte. A felperesek 2008. december 20. napján előterjesztett beadványunkban kiterjesztették keresetüket az alperes jogelődjére. Keresetükben vagyoni és nem vagyoni kárigényt terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy sérült az I. rendű felperes önrendelkezési joga és a II. rendű felperesnek az egészséges családban éléshez való joga. Előadták, hogy az alperes nem a legnagyobb gondossággal járt el a terhesgondozás során, nem ennek megfelelően végezte az ultrahang szűrővizsgálatokat, nem megfelelően értékelte az AFP és Béta-HCG vizsgálati eredményeket, így nem volt esély arra, hogy a jogszabályban előírt időn belül diagnosztizálni lehessen a magzat kromoszóma rendellenességét. A nem a legnagyobb gondossággal elvégzett terhesgondozásra vezethető vissza, hogy nem küldte el az alperes az I. rendű felperest időben genetikai tanácsadásra és részletes diagnosztikus ultrahang vizsgáltra, majd ezt követően a magzatvíz vizsgálatára. Amennyiben ezen vizsgálatokat elvégzik, akkor lehetőség lett volna a magzat kromoszóma rendellenességének diagnosztizálására, illetve annak eredménye alapján a terhességet még a jogszabályban előírt határidőn belül meg lehetett volna szakítani. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvényről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. § (1) bekezdésére, a 339. § (1) bekezdésére, a 355. § (1) bekezdésére, valamint az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV (Eütv.) 77. § (3) bekezdésére alapították.

A felperesek elsődlegesen az alperes kórház kereseti kérelmük szerinti marasztalását kérték és a I.rendű alperes nevera vonatkozóan azon tény megállapítását, hogy megtévesztő magatartást tanúsított az I. rendű felperessel szemben, amennyiben a felperesek et tévedésben tartotta és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettséget megsértette. A felperesek másodlagos kereseti kérelmükben - arra az esetre, ha az alperes elévülési kifogása megalapozott - a I.rendű alperes neveot vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni a Ptk. 339. §-a alapján, megtévesztő és tévedésben tartó, az együttműködési kötelezettséget megsértő károkozás miatt.

Az alapeljárás alperesei a kereset elutasítását kérték. Az alapeljárásban I. rendű alperesként szereplő I.rendű alperes neve azzal érvelt, hogy az őt terhelő együttműködési kötelezettségének eleget tett, a felpereseknek kárt nem okozott. Az alapeljárásban II. rendű alperesként szereplő kórház (jelen eljárás alperese) a felperesi kárigény elévülésére hivatkozott, előadva, hogy az I. rendű felperes a keresetét az elévülési idő utolsó évében terjesztette elő, ez a késlekedés okozta, hogy nem maradt elegendő idő az alperes személyének tisztázására, ez a körülmény azonban az elévülés nyugvása szempontjából nem tekinthető menthető oknak. Érdemi védekezésében kifejtette, hogy az I. rendű felperes az április 30-i ultrahangvizsgálat után csaknem egy hónappal később jelentkezett ismét a terhesgondozáson, ekkor az orvos a szakmai szabályoknak megfelelően genetikai tanácsadásra irányította. Utalt arra is, hogy az alacsony AFP érték és a Down szindróma között nem áll fenn szükségképpeni összefüggés, míg a nyaki redő vastagságának mérése 2003-ban még nem volt része a szakmai protokollnak, így annak elmaradása szakmai szabályszegésként nem értékelhető.