A Debreceni Ítélőtábla Pf.20631/2010/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (TARTÁSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 586. §, 677. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.20054/2009/67., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20631/2010/4.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.631/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Fügedi-Majzik Edit ügyvéd (5000 Szolnok, Szapáry út 20. I/1.) által képviselt felperes neve sz.-i (címe) lakos felperesnek - a Dr. Bernáth Erzsébet ügyvéd (5000 Szolnok, Ságvári krt. 4. I/122.) által képviselt I.rendű alperes neve sz.-i (címe) lakos I. rendű és II.rendű alperes neve sz.-i (címe) lakos II. rendű alperes ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.20.054/2009/67. számú ítélete ellen a felperes által 68. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen az általános forgalmi adót is tartalmazó 50 000 (Ötvenezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes és az I. rendű alperes gyermekei, a II. rendű alperes unokája néhai K. Bné volt z.-i lakosnak, a II. rendű alperes az I. rendű alperes leánya. K. Bné (a továbbiakban: eltartott) a gyermekei közül az I. rendű alperessel, unokái közül pedig a II. rendű alperessel tartott legközelebbi kapcsolatot, gyermekei egy részével kifejezetten haragban volt. Az eltartott írni, olvasni nem tudott, csupán nevének leírására volt képes. Egyebekben szellemileg és hangulatát illetően is az 1913-ban született eltartott jó állapotban volt (9. sorszám alatti pszichiátriai vizsgálati eredmény 2006. november 2-áról). A tanúk (például J. Iné, Bné dr. P. Y.) de maga a felperes is önálló, erős akaratú, érdeklődő, bizakodó emberként jellemezték. Az idő előrehaladtával azonban mindennapi életvitelében segítségre szorult, amely segítséget az alperesek nyújtották számára, ahogy a felperes is elismerte: 2003-2005 között az alperesek ápolták az eltartottat (4. számú jegyzőkönyv).

Az eltartott 2005-ben gondoskodni kívánt jövőjéről, ezért az alperesekkel felkereste Dr. G. Z. ügyvédet, aki tartási szerződés megkötését javasolta a feleknek. Amikor kiderült, hogy az eltartott csupán nevének leírására képes, az ügyvéd közjegyzőhöz irányította a feleket, akik 2005. július 19-én az ügyvéd jelenlétében Dr. Nné dr. T. T. közjegyző előtt tartási szerződést kötöttek.

A szerződésben az alperesek vállalták, hogy az eltartottról megfelelő módon gondoskodnak. Kellő alapossággal ellátják az eltartott élelmezésével, ruháztatásával, gyógyszereztetésével kapcsolatos feladatokat, igényei és szükségletei szerint gondoskodnak a megfelelő szintű ápolásról, gondozásról, az orvosi ellátás költségeit pedig az eltartók viselik. Vállalták illő eltemettetését. Rögzítették, hogy az eltartók az eltartottról már négy éve folyamatosan, megszakítás nélkül gondoskodnak. Rögzítették, hogy a tartás ideje alatt az eltartott a nyugdíjával szabadon rendelkezik, és az eltartás helye az eltartott lakóhelye lesz.

Ellenszolgáltatásként az eltartott átruházta ingatlanait az eltartókra, amelyek értékét a szerződésben 13 000 000 forintban jelölték meg.

A szerződés megkötése után az eltartott lakóhelyéül szolgáló Z., R. út ... szám alatti ingatlan tulajdoni lapjára tartási jogot jegyeztek be.

Az alperesek Sz.-on élnek, és az eltartott igényeinek megfelelően hét közben látogatták az eltartottat, és szükségletei szerint ellátták őt. Elvégezték számára a mosást, vasalást, takarítást, gondoskodtak a hétvégi étkezéséről. Hétköznapokon az eltartott a Sz.-i K. T. T. Z.-i I. K. Idősek Klubjából hordatta az ennivalót. Emellett igénybe vette a tőle nem messze lakó K. I. szolgáltatásait havi 10 000 forint ellenében, amelyet az eltartott viselt. K. I. elvégezte a mindennapos nehezebb munkákat, tüzelő beszerzést, fűtést, vízhordást, kerti munkákat. Alkalmanként bevásárolt, illetve gyógyszert is váltott az eltartottnak.

Az örökhagyó több ízben feküdt kórházban súlyosodó alapbetegségei miatt, amely alkalmakkor az alperesek intézték a szállítását és látták el őt a kórházban a szokásos gondoskodással.

2006. augusztus 21-től 2006. szeptember 12-ig is az eltartott kórházban volt, ahol megállapították, hogy jobboldali combnyaktörést szenvedett, kísérő betegségei miatt azonban csípőprotézis beépítésére nem találták alkalmasnak. Ettől kezdve - jóllehet ülésre és felállásra képes volt - az eltartott ágyban fekvő beteggé vált. Az eltartók szoba WC-t szereztek be számára, a háziorvos segítségével rendben tartották katéterét, és az ágyban megmosdatták. Az őt látogatók (J. Iné, K. I.) többnyire egyedül találták. A 2007. október 28. - november 5. között készült kórházi zárójelentés szerint ülve jól mozgott. Ágyához két asztalkát készített ki K. I., egyiken a telefon, másikon az ennivaló volt, és az eltartott az ágyból kihajolva képes volt azt elfogyasztani. A 2007. november 23-án kelt zárójelentés szerint az eltartottnál tüdőrákot diagnosztizáltak. Hazakerülése után egyre elesettebb, gyengébb lett, és 2007. december 11. napján a felperes jelenlétében elhalálozott. Temetését az alperesek intézték és fizették.

2007. december 4. napján egy érvénytelen végrendelet készült, amelyben az eltartott a lakóházául szolgáló z.-i ingatlant a felperesre hagyta.

A felperes saját elmondása szerint 2006. júliusától, a combnyaktörés diagnosztizálásától (valójában szeptember 12.), a tanúk szerint 2007-től látogatta egyre sűrűbben az eltartottat, míg végül az éjszakáit is ott töltötte, részt vett az eltartott gondozásában, gyógyszert váltott ki részére, jelenlétével érzelmileg támogatta, a katéter kivétele után pelenkázása - melyet az eltartott textilneműk használatával oldott meg -, tisztán tartása körében segítséget nyújtott. Napközben piacra járt árulni, ekkor K. I. gondoskodott a tüzelésről, az ennivaló ágyhoz készítéséről. A felperes piacozásával kapcsolatban ellentmondó vallomások születtek, M. J. (42. sorszám) szerint 2006-tól 2 évig nem járt a felperes a piacra árulni, F. Gy. szerint azonban 2007. októberétől a felperes folyamatosan jelen volt a piacon és rendszeres piacra járást állított K. I. is.

Az alperesek - elfogadva a felperes jelenlétét és felügyeletét - a napi kijárást ritkították, hetente néhány alkalommal látogatták meg az eltartottat, amikor bevásároltak számára, kivitték a mosott ruhát, kitakarítottak, lemosták az eltartottat.

Bné dr. P. Y. háziorvos szerint 2007-ben kevesebb alkalommal hívták őt ki a beteghez, akinek környezetét megfelelőnek tartotta és személyi higiéniáját is elfogadhatónak. Látogatásai alkalmával egyaránt találkozott a felperessel és az alperesekkel is. Főzésnek, takarításnak nyomát nem találta. A felperest koránál és fizikai állapotánál fogva nem tartotta alkalmasnak a beteg intenzív ápolására, inkább csak felügyelő volt mellette.