A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30568/2014/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 69. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §] Bíró: Ságiné dr. Márkus Anett

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.30.568/2014/4.

A bíróság a Fuglinszky és Társai Ügyvédi Iroda: ügyintéző: Dr. Szilágyi Zoltán ügyvéd (cím) által képviselt felperes (felperes címe.) ,

a dr. Cserpák Ibolya jogtanácsos által képviselt NAV Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság Hatósági Főosztály (cím.) alperes ellen,

adóügyben hozott (Hiv. szám: 2467803657) közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében tárgyaláson, az alulírott napon meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000,-Ft (egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárásban felmerült és 150.000,-Ft (egyszázötvenezer) forint elsőfokú bírósági eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000,-Ft (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illeték összegét - az illetékügyi hatóság külön felhívására - a Magyar Állam javára fizesse meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az irányadó tényállás szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága Ellenőrzési osztály 6. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2006-2007. évekre vonatkozóan - kivéve a 2006. április hónap vonatkozásában az általános forgalmi adót - valamennyi adónemre bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként jegyzőkönyvet vett fel, amelyre a felperes észrevétellel élt, majd ezt követően hozta meg 2011. szeptember 19. napján a 3669753151 számú határozatát, amelyben a felperes terhére 55.000.078,-Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 47.266.000,-Ft-t adóhiánynak minősített, továbbá a felperes javára is feltárt adókülönbözetet 1.687.000,-Ft összegben és tagdíjkülönbözetet is 119.708,-Ft összegben. Az elsőfokú adóhatóság az adóhiány összege után 23.633.000,-Ft adóbírságot szabott és 1.101.000,-Ft késedelmi pótlékot számított fel, továbbá 2.760.000 Ft mulasztási bírság is kiszabásra került. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő és a fellebbezés folytán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága Hatósági Önálló Osztálya (a továbbiakban: alperesi jogelőd) járt el és 2011. december 15 .napján hozta meg a perben támadott 2467803657 számú határozatát. Az alperesi jogelőd az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére megállapított adókülönbözet összegét 49.152.000,-Ft-ban határozta meg, míg az adóhiány összegét 41.340.000,-Ft-ban szabta meg. A felperes javára megállapított adókülönbözet 1.687.000,-Ft volt a másodfokú határozat szerint. Az alperesi jogelőd az adóhiány összege után - az elsőfokú határozatban foglalt rendelkezés helyett - 20.670.000,-Ft adóbírságot és 769.000,-Ft késedelmi pótlékot is megállapított. Egyebekben az alperesi jogelőd a határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részében foglaltakat fenntartotta.

A perben releváns támadott határozati megállapítás az az alperes jogelőd határozatának indokolása I. pontjában került rögzítésre, míg a másik támadott megállapítás az indokolás II. pontjában szerepel.

Az indokolás I. részében az alperesi jogelőd megjelenítette az elsőfokú határozat 1-4. pontjait és rögzítette a következő tényállást. A felperes 2006. július és 2007. június hónapban családi napot tartott a dolgozók és a családtagjaik részvételével a park 1-ban és a program vendéglátást valamint szabadidős tevékenységet tartalmazott, amelyről a befogadott számlák - bruttó 28.475.000,-Ft és 37.950.000,-Ft összegben - kerültek kiállításra. A felperes a számlákban foglaltakat adómentes csekély értékű ajándékként számolta el. A felperes az egyes résztvevőkről és a résztvevőkként igénybe vett szolgáltatásokról illetve az ajándék átvételéről nem tudott megfelelő és hitelt érdemlő nyilvántartást bemutatni, csupán dátum és cím nélküli, feltételezhetően a jelentkezők - de nem a résztvevők - névsorát tartalmazó listát, mind a két rendezvény esetében. Az elsőfokú adóhatóság azt állapította, hogy mindkét rendezvény adóköteles természetbeni juttatás volt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdés b.) pontja alapján és a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy kiknek adta a csekély értékű ajándékot és azt sem milyen értékű ajándékot adott, mert nem rendelkezett erre vonatkozó nyilvántartással. Egyéb adat hiányában az elsőfokú adóhatóság a felperes által rendelkezésre bocsátott listák alapján megállapította, hogy a családi napokon hány % volt a dolgozók aránya, ezt 37%-ban rögzítette és az arányt a kifizetett összegre vetítve állapította meg a felperes a terhére a személyi jövedelemadó különbözetet, 2006. július hónapra 28.475.000,-Ft adóalap után 12.529.000,-Ft adókülönbözetet tárt fel, míg 2007. június hónapra 37.950.000,-Ft személyi jövedelemadó adóalap után 20.493.000,-Ft adókülönbözetet állapított meg.

Az alperesi jogelőd határozata indokolásának I. részében a másik megállapítással érintett esemény az a felperes 2007. december hónapban tartott karácsonyi rendezvényeit érintette, amelyet a park 1 8 alkalommal összesen bruttó 9.116.000,-Ft összegben biztosított. Az elsőfokú adóhatóság megállapítása az alperesi jogelőd által is rögzített tényállás szerint ugyanaz volt: a résztvevőkről és a résztvevőnként igénybe vett szolgáltatásokról (csekély értékű ajándék) valamint az ajándék átvételéről a felperes nem tudott megfelelő és hiteltérdemlő nyilvántartást bemutatni, csupán a feltételezhető jelentkezőket tartalmazó listákat, ugyanakkor ezen rendezvényekre fordított összeget a revízió reprezentációnak minősítette, figyelemmel arra: egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás és ahhoz kapcsolódó szolgáltatás. Rögzítette az alperesi jogelőd, hogy a felperes ebben az esetben sem tudta hiteltérdemlően bizonyítani a vendéglátás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás kapcsán a csekély értékű ajándékozást. E körben az elsőfokú adóhatóság többek között az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés a.) pontjára hivatkozott. A 2007. decemberére vonatkozó személyi jövedelemadó különbözetet az elsőfokú adóhatóság 9.116.000,-Ft adóalap figyelembe vételével 4.923.000,-Ft-ban állapította meg.

Ezek mellett az elsőfokú adóhatóság megállapítást tett a három rendezvényhez kapcsolódó természetbeni juttatás utáni társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség tekintetében is, valamint százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: EHO) adónemben is, és mindezen megállapítások kihatásaként meghatározta, hogy mennyiben változik az adott adóévek vonatkozásában a felperes adózás előtti eredménye.