A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20529/2012/11. számú határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 157. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Hőbl Katalin, Magosi Szilvia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20136/2011/17., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20529/2012/11.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.529/2012/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 304. számú Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II. rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a Walde Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Benis László ügyvéd által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, a felszámolóbiztos által képviselt III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, a személyesen eljárt IV. rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű és az V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű alperes ellen szerződések semmisségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. december 2-án meghozott 31.P.20.136/2011/17. számú ítélete ellen a felperesek 18. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget, és térítsenek meg egyetemlegesen a Magyar Államnak külön felhívásra 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Keresetükben a felperesek a 2008. május 21-én III-IV. és V. rendű alperessel kötött vételi jog alapításáról szóló szerződés részleges, a II. és IV. rendű alperessel 2008. szeptember 24-én kötött haszonkölcsön szerződés, a II. és III. rendű alperes ugyanezen a napon tett vételi jogot gyakorló nyilatkozata, illetve az ezzel létrejött adásvétel, továbbá az I. és II. rendű alperes 2010. január 21-én kötött ingatlan adásvételi szerződése semmisségének megállapítását, ennek eredményeként pedig az eredeti állapot helyreállításaként a perbeli ingatlanra a IV. rendű alperes tulajdonjogának és holtig tartó haszonélvezeti joguknak a III. rendű alperes vételi jogával terhelt visszaállítását kérték. A IV. és V. rendű alpereseket az eredeti állapot helyreállításának tűrésére kérték kötelezni.

Keresetüket arra alapították, hogy az elsőként megkötött szerződésnek a vételi jogot gyakorló személy kikötéséről szóló megállapodása érvénytelen. Az ingatlan tulajdonosaként a IV. rendű alperes nem nyilatkozott tulajdonjoga átruházásáról, és tulajdonjoga törlését sem kérte, ezért a jog gyakorlására kijelölt II. rendű alperes tulajdonszerzése az Inytv. 29. és 39. §-aiba ütközött. A III. rendű alperes vevőkijelölési joga jóerkölcsbe ütközött, mert e jog gyakorlásának átengedése a Ptk. 203. § szerinti célból történt. Az I. és II. rendű alperesek adásvételi szerződése ugyancsak semmis, mert színlelt, az I. rendű alperes tehát a perbeli ingatlanon tulajdonjogot nem szerezhetett (Inytv. 29. §, 39. §, Ptk. 5. § (1)-(2) bekezdés, 117. §, 200. § (2) bekezdés, 203. §, 207. § (6) bekezdés, 234. §, 365. §).

Az I. és II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A IV. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, míg a III. és V. rendű alperes nem tett nyilatkozatot a perben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az I. rendű alperesnek 300.000 Ft, míg a II. rendű alperesnek 60.000 Ft perköltséget és külön felhívásra a Magyar Államnak 900.000 Ft le nem rótt illetéket.

Ítéletének indokolásában elsőként azt szögezte le, hogy a perben jogkérdésekről kellett dönteni, ezért a további, szükségtelen bizonyítást mellőzte. A felpereseknek a vételi jogot alapító szerződés részleges érvénytelenségére való hivatkozását azért ítélte alaptalannak, mert az érvénytelenségi oknak mindenkor a szerződés megkötésekor kell fennállnia, így az, hogy a szerződéskötés után az arra jogosult kit jelölt ki vételi joga gyakorlására, a szerződés érvénytelenségét nem alapozhatja meg, ráadásul ez a jogi lehetőség mindenben megfelelt a Ptk. 373. § (4) bekezdésének.

Nem vitás, hogy a felpereseknek lejárt tartozásuk volt, és hogy a III. rendű alperes jogosult volt vételi joga gyakorlására, továbbá hogy a III. rendű alperes e joga gyakorlására a II. rendű alperest jelölte ki, és ezután nem sokkal felszámolás alá került. A felperesek érvénytelenségi hivatkozása - tartalmát tekintve - azt jelentette, hogy a felperesek állítása szerint a vevőkijelölés fedezetelvonó ügylet volt. Csakhogy a felperesek a III. rendű alperesnek eleve nem a hitelezői, hanem éppen ellenkezőleg, az adósai voltak, ráadásul a fedezetelvonás nem is az érvénytelenséget, hanem csak a szerződés hatálytalanságát eredményezheti, és ezért a felpereseknek a vételi jogot gyakorló nyilatkozat, illetve az azzal létrejött adásvétel érvénytelenségére irányuló kereseti kérelmeit is elutasította.

A II. rendű alperes a tulajdonszerzéséhez szükséges érvényes jogcímmel rendelkezett, és tulajdonjogát a földhivatal is bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. A II. rendű alperes ezért a Ptk. 117. § szerint szerzett tulajdont a perbeli ingatlanon. A felperesek a tulajdonszerzés érvénytelenségének megállapítását is kérték, mégpedig azt állítva, hogy a IV. rendű alperes tulajdonosként nem adott bejegyzési engedélyt. Ez a megállapítás azonban nem felelt meg a Pp. 123. §-ának, mert ezen a jogi és ténybeli alapon a felperesek marasztalást kérhetnének, pl. a bejegyzés törlését. A felperesek hivatkozása azonban érdemben is alaptalan volt, mert a vételi jogot alapító szerződésben a tulajdonos megadta a bejegyzési engedélyt, és a vételi jogot gyakorló nyilatkozat, valamint az annak kézbesítését igazoló irat elegendő volt a bejegyzéshez, így sem a felpereseknek, sem a IV. rendű alperesnek nem kellett ismét nyilatkozniuk erről (Ptk. 207. §, 373. § (4) bekezdés, Inytv. 29. §).

Az I. és II. rendű alperes adásvételi szerződésének semmisségéhez a felpereseknek semmilyen jogi érdekük nem fűződhet, ugyanis e szerződés színleltsége esetén és az eredeti állapot helyreállításaként sem lehetne az általuk kért módon haszonélvezeti jogukat és a IV. rendű alperes tulajdonjogát visszajegyeztetni. Ez a kérelem a Pp. 123. §-nak sem felelt meg, és mert a más ügyben hozott és csatolt ítéletből is kitűnt, hogy a II. rendű alperes, majd az I. rendű alperes is felmondta a haszonkölcsön szerződést, a felperesek birtokjogi helyzetét sem érintené e szerződés színlelésének a megállapítása. Az, hogy az ügyletkötő alpereseknek mi volt a céljuk az adásvétel megkötésével, még nem teszi szerződésüket színleltté.