A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20479/2008/6. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 16. §, 30. §, 94. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Lukács Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24783/2005/31., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20479/2008/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.479/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Balogh Péter és Társai Ügyvédi Iroda (.... ügyintéző: dr. Balogh Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (.....) felperesnek, az Oppenheim és Társai Ügyvédi Iroda (..... ügyintéző: dr. Kiss M. Tibor ügyvéd) által képviselt alperes neve (......) alperes ellen szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. február 28. napján hozott 6.P.24.783/2005/31. számú ítélete ellen az alperes részéről 32. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, a szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti kereseti kérelmet elutasítja, kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 108.000 (Száznyolcezer) Ft elsőfokú perköltséget, egyebekben helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül az alperesnek 24.000 (Huszonnégyezer) Ft másodfokú perköltséget megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság, részben helyt adva a felperes keresetének, ítéletében megállapította, hogy az alperes az "Ópusztaszer" című kiadvány 2004. és 2006. évi kiadásával szerzői jogsértést követett el a felperes sérelmére. A további jogsértéstől az alperest eltiltotta. Kötelezte az alperest, hogy a felperes hozzájárulása nélkül kiadott kiadványokat semmisítse meg. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 Ft-ot és ennek 2006. január 1-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét, az alperes viszontkeresetét és beszámítási kifogását elutasította. Kötelezte a felperest, hogy leletezés terhe mellett rójon le 15 napon belül 216.000 Ft kereseti illetéket, míg az alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 24.000 Ft kereseti illetéket. Végül megállapította, hogy a felek a felmerült költségeiket maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, aki 1972. óta fotóművészként több kiállításon vett részt, 1997-től 2004. júniusáig munkaviszonyban állt az alperesnél, mint stúdió vezető, a munkaköri feladata a nyomdai munkák előkészítése volt. 2001-ben a felperes és az alperes ügyvezetője, .... megállapodtak abban, hogy egy, az Ópusztaszeri Emlékparkot bemutató kiadványt készítenek el. A kiadvány kivitelezését és finanszírozását az alperes vállalta, a fotókat a saját fényképezőgépével 2001. június 7-11. között a helyszínen a felperes, a szöveget pedig .... készítette el. A kiadványon feltüntetésre került, hogy azt kiadja a szerző, a felperes. A felek megállapodtak a felperes részére járó díj mértékében, azt kiadásonként 200.000 Ft-ban határozták meg.

Az alperes a fotók elkészítésével kapcsolatos munkájáért 300.000 Ft-ot fizetett ki a felperesnek 2001-ben, majd 2002-ben és 2003-ban további 200.000 - 200.000 Ft került kifizetésre a további kiadásokkal kapcsolatban. Az alperes 2004-ben és 2006-ban is kiadta a kiadványt, amelyekkel kapcsolatban jogdíjat nem fizetett a felperesnek, a kiadáshoz a hozzájárulását nem szerezte be. A felperes 2004. június 25-én, a munkaviszonya megszűnésekor nyilatkozatot írt alá, amelyben kijelentette, hogy az alperessel szemben semmilyen követeléssel nem lép fel.

A felperesnek .... a 2001. június 23-án kötött felhasználási szerződésben felhasználási jogot engedett a kiadványhoz készített kísérőszöveg, mint szerzői jogi alkotás vonatkozásában, majd 2004. december 14-én nyilatkozatot adott arról, hogy a társszerzői munkához kapcsolódó valamennyi szerzői vagyoni értékű jogot kizárólagosan és a korlátozás nélkül, ellenérték fejében átruházta a felperesre.

Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvitát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szabályai alapján bírálta el, mert az álláspontja az volt, hogy a perbeli kiadványban szereplő, a felperes által készített fotók - kivéve a Feszty-körképet ábrázoló fotók - egyéni, eredeti jelleggel bírnak, ezért az Szjt. 1. § (3) bekezdése értelmében szerzői jogi védelem illeti meg azokat.

Rögzítette, hogy a szakvélemény megállapította, hogy a fotók egyéniek és eredetiek. Emellett a 2001-es kiadáson az alperes szerzőként tüntette fel a felperest, amely egyben azt is jelenti, hogy akkor az alperes elismerte a fotók egyéni, eredeti jellegét. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a szerzőség elismerésére figyelemmel a bizonyítási teher megfordult és az alperest terhelte az ellenkező bizonyítása. Mivel az alperes, bár indokoltnak tartotta a szakértői vélemény kiegészítését, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti kioktatás ellenére sem előlegezte a további szakértői bizonyítás költségét, ezért a bíróság a bizonyítatlanságot az alperes terhére értékelte.

Nem találta alaposnak az alperesnek azt a védekezését, hogy a fotók elkészítése a felperes munkaviszonyból eredő kötelessége lett volna és emiatt az Szjt. 30. § (1) bekezdése értelmében a művek átadásával az alperes megszerezte volna jogutódként a mű vagyoni jogait.

Kifejtette, hogy e kérdés vizsgálata során a munkaköri leírásban meghatározott munkaköri feladatból kell kiindulni. A becsatolt munkaszerződésből megállapította, hogy a felperes stúdió vezetőként került alkalmazásra, de munkaköri feladatait nem rögzítették írásban, a meghallgatott alperesi ügyvezetők nyilatkozatai pedig nem erősítették meg, hogy a felperes számára munkaköri feladat lett volna a fotók elkészítése. A felperes a munkáért nem munkabért, vagy prémiumot kapott, hanem az ügyvezetők saját jövedelmükből fizettek számára díjat, amely azt támasztja alá, hogy az alperes sem tekintette munkaviszonyban létrehozott műnek, hiszen ekkor munkaviszony keretében került volna sor az elszámolásra. Továbbá az alperes nem bizonyította, hogy a felperes munkaköréhez tartozott volna a helyszíni fotózás és ez a munkakörének a megnevezéséből - stúdió vezető - sem következik.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróság azt az alperesi érvelést sem, miszerint a felperes által a munkaviszonya megszűnésekor aláírt nyilatkozata joglemondó nyilatkozatnak minősülne. Az elsőfokú ítélet szerint a hivatkozott felperesi nyilatkozat tartalma általános, nem szerepel benne, hogy a perbeli művel kapcsolatos jogokról mondana le. Utalt arra is, hogy a lemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ennek folytán nem tekinthető az Szjt. 16. §-ának (4) bekezdése szerinti díjazásról lemondó nyilatkozatnak.