A Fővárosi Ítélőtábla Bf.224/2015/10. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 301. §, 330. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 3. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.555/2015/15., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.224/2015/10.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.224/2015/10.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év június hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A pénzmosás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 25.B.555/2015/15. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét bűnsegédként elkövetett csalás bűntetteként (1978. évi IV. törvény 318. §. (1) és (6) bekezdés a./ pont) minősíti, amelyet a vádlott különös visszaesőként követett el.

A közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 3 (három) évre enyhíti.

A vádlottal szemben 580.188,- (ötszáznyolcvanezer-száznyolcvannyolc) forint vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék 2015. év június hó 18. napján kihirdetett 25.B.555/2015/15. számú ítéletével a vádlott bűnösségét, mint visszaesőét pénzmosás bűntettében állapította meg. Ezért őt 2 évi és 6 hónapi - börtönben letöltendő - szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte vádlottat a bűnügyi költség viselésére.

Az ítélettel szemben az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása, míg vádlott a cél megjelölése nélkül, védője megalapozatlanság és téves minősítés okán jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.736/2015/1. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést megalapozatlannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárását, a bizonyítást a szükséges és elégséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg. Meggyőző indokolással vetette el a vádlotti védekezést, és meggyőző érvekkel indokolta, hogy melyek azok a körülmények, amelyekből a vádlottnak tudnia kellett, hogy tevékenységével bűncselekményből származó pénzek legalizásához nyújt aktív segítséget. Helyesen alkalmazta az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit, mert a feltételes szabadság kedvezményéből kizárt vádlott esetében az elbíráláskor hatályos törvény nem tartalmaz kedvezőbb megítélési lehetőséget.

A bűncselekmény minősítése törvényes, a bűnösségi körülményeket is alapvetően helyesen jelölte meg, azokat azonban nem megfelelő súllyal értékelte és a büntetés kiszabására vonatkozó indokolás is részben hibás érvelést tartalmaz. A középmértéktől való eltéréssel kapcsolatos érvelése vitatható, a vádlott előéletére és életvezetésére figyelemmel nyomatékos súlyosító körülmények állnak fenn, míg a vádlott részleges ténybeli beismerő vallomásának alig van súlya. Nem megfelelő az a hivatkozás, hogy a vádlott eszköz volt mások kezében, és elsősorban nem is ő nyert, figyelemmel arra, hogy az eljárás során fel sem merült olyan adat, hogy a vádlott valamiféle presszió hatására vett volna részt a bűncselekmény elkövetésében, illetőleg az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy vádlott cselekvőségének célja a közreműködése ellentételezéseként felajánlott jutalom volt. A vádlott haszonszerzési célzattal, saját elhatározásából követte el a cselekményt és ezen az sem változtat, hogy más személy(ek) is vagyoni előnyhöz jutottak a bűncselekmény révén. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés aránytalanul enyhe, a büntetési célokat a középmértékhez közelítő tartamú börtönbüntetés szolgálja. Az ügyész a Btk. 77/B. § a./ pontja alapján vagyonelkobzás alkalmazását tartotta indokoltnak 580.000,- Ft erejéig.

A vádlott a nyilvános ülést megelőzően érdemi észrevételeit tartalmazó beadványt juttatott el az ítélőtáblához, melyben korábbi, nyomozati vallomásával egyezően elismerte a bűncselekmény elkövetését, azonban továbbra is tagadta, hogy az interneten keresztül ő próbálta volna meg elutalni, illetőleg utalta volna el a pénzösszeget. Ismételten hivatkozott arra, hogy tudomása szerint nem bűncselekményből származott a pénz.

Előadta, hogy a sikertelen pénzfelvételkor megbízója a bankon kívül várta őt, itt értesült a fejleményekről, másnap együtt bementek a bankfiókba és társa próbálta igazolni az átutalás jogosságát. A bankfiókban megnyugtatták őket, hogy a pénz továbbutalása már megtörtént, így ez is megerősítette az abban, hogy a pénz nem bűncselekményből származik. Hosszasan részletezte, hogy semmiféle módon nem kívánt volna bűncselekmény elkövetésében közreműködni, hiszen hosszú idő óta élt álnéven, hamis személyazonossággal és ez számára sokkal fontosabb volt, mint egy esetleges bűncselekmény elkövetéséből remélt haszon. Azt is előadta, hogy az általa megnevezett személyek nyilvánvalóan nem támaszthatták alá a vallomását, mert ezzel rögtön a vádlottak padjára ülhettek volna mellé. Nem vitatta, hogy az adott cselekményt gondatlanul elkövethette, hivatkozott arra, hogy jogerős szabadságvesztés büntetését tanulással tölti, érettségit kíván tenni, illetőleg környezetmérnöki diplomát kíván szerezni.

A védő a nyilvános ülésen előadta, hogy az elsőfokú bíróság feladatának - amely a tényállás megállapítása - nem tett eleget. Ennek következtében ítélete megalapozatlan a Be. 301. § /1/ bekezdés I. pontjának a./, b./ és c./ pontjában megjelölt okokból. Álláspontja szerint ugyanakkor a helyes tényállás a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható és ennek eredményeként a vádlottat fel kell menteni.

Az, hogy megvalósult az alapbűncselekmény nem igazolható, hiszen a feljelentés ténye ennek igazolására nem alkalmas. A Btk. 3. §-a szerint a külföldön nem magyar állampolgár által elkövetett bűncselekményre a magyar jogot akkor lehet alkalmazni, ha az elkövetés helye szerinti állam joga alapján is bűncselekmény. Ha Cipruson történt a cselekmény, akkor nem tudható, hogy ez a cselekmény bűncselekmény, ha pedig ismeretlen helyen történt a bűncselekmény elkövetése, akkor nem megítélhető az, hogy az elkövetés helye szerinti állam joga bűncselekménynek minősíti-e vagy sem.

A védő álláspontja szerint, mint tényállási elem a célzatosság megléte is hiányzik, a pénzmosás szándékos és célzatos bűncselekmény. Az elsőfokú bíróság ítélete megállapította, hogy nem azzal a céllal követte el a terhelt a terhére rótt cselekményt, hogy bűncselekményből származó pénz eredetét leplezze, hanem azzal a célzattal, hogy a megbízói kívánságának eleget téve ellenszolgáltatáshoz jusson, mert a célzata, tudata csak erre terjedt ki.

Továbbá vitatta, hogy a vádlott tevékenysége a pénzügyi tevékenységnek minősülne. A Btk. 303/C. § /2/ bekezdésében található értelmező rendelkezés értelmében a készpénzes felvétel sem pénzügyi műveletnek, sem gazdasági tevékenységben való felhasználásnak nem tekinthető, ahogyan egy egyszerű pénzátutalás sem (pl. a hozzátartozók számlájára).