A Kecskeméti Törvényszék Bf.33/2021/11. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. § (3) bek.] Bírók: Bihari Ádám, Horváthné dr. Endrényi Mónika, Szörényi Mariann

Kapcsolódó határozatok:

Kiskunfélegyházi Járásbíróság B.90/2018/52., *Kecskeméti Törvényszék Bf.33/2021/11.*, Kúria Bfv.1365/2021/17. (BH 2023.5.118), 3286/2023. (VI. 15.) AB végzés

***********

A KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság a Kecskeméten, 2021. június 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A másodfokú bíróság a vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben

a Kiskunfélegyházi Járásbíróság 2020. október 30. napján 1.B.90/2018/52. szám alatt hozott ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben írt ítéletével vádlott vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1) és (2) bekezdés] miatt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.500 forintban állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy ha a vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni oly módon, hogy egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült 1.605 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen vádlott vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

[3] A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a Bfel.B.986/2018/6. számú - Bfel.B.986/2018/13. szám alatt kiegészített - átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság hagyja helyben az elsőfokú ítéletet, és tekintse alaptalannak a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket.

[4] A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint, teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú ítéletet és az azt megelőzően lefolytatott eljárást, a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában a Be. 595. § (1) bekezdésében írt súlyosítási tilalom korlátai között.

[5] A felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a járásbíróság a bizonyítási eljárást az érdemi elbíráláshoz szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességükben, megfelelően értékelte, indokolási kötelezettségének eleget tett, eljárási szabálysértést nem valósított meg.

[6] A megalapozott elsőfokú ítélet tényállását a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával, az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint helyesbítette, illetve kiegészítette:

[7] 2012. szeptember 1. napját - a szolgáltató-állatorvos fogalmának törvényi bevezetését megelőzően - tanú1 még más elnevezés alatt, magán-állatorvosként nyújtott állategészségügyi szolgáltatást a termelő számára.

[8] A másodfokú bíróság mellőzi a tényállásból az elsőfokú ítélet [24] bekezdésében foglaltakat. E bekezdés helyére az alábbiak lépnek:

[9] Az élő baromfi - lúd - továbbtartás céljából történő belföldi szállításával összefüggésben az állományt kezelő állatorvos kötelezettségeit 2012. augusztus 27. napjára vonatkozóan az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet szabályozta. E rendelet 71. § (4) bekezdése szerint a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni az állatok azonosítását, a marhalevél érvényességét, valamint az állatoknak a 36. § (2) bekezdése szerinti egyedi jelölését. A rendelet 71. § (4) bekezdés a) pontja alapján megfelelőség esetén a hatósági állatorvos szamár, öszvér, juh, kecske, húsnyúl, baromfi és prémesállat szállításakor a kezelő állatorvos igazolása alapján a 8/b. számú függelék szerinti állatorvosi bizonyítványt állít ki arról, hogy a szállítmány rendeltetési helyre történő szállításának állat-egészségügyi akadálya nincs. A kezelő állatorvosi igazolás a 8/a. számú függelék szerinti állatorvosi bizonyítvány II. részét képezte, annak az alábbi adattartalommal kellett bírnia:

"Alulírott kezelő állatorvos igazolom, hogy a fent megnevezett fajú állatot (állatcsoportot) a vonatkozó állat-egészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgáltam, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találtam (rendszeres állat-egészségügyi eseti vizsgálatok, oltások, gyógykezelések, vemhességi vizsgálat stb.). Igazolom továbbá, hogy a fenti állat/ok az alábbi immunizálásban részesültek:

A vágóhídra történő szállítás esetén az állat/ok (csoport) természetes vagy mesterséges ösztrogén, illetve tireosztatikus anyaggal egyáltalán nem, gyógyszerrel vagy hozamnövelő szerrel az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időn belül nem kezeltem és az állattartó nyilatkozata szerint az állomány ilyen kezelésben nem részesült. A nőivarú állatokat megvizsgáltam és vemhesnek - nem vemhesnek találtam.

Az állatokat a szállítást megelőző huszonnégy órán belül megvizsgáltam és továbbtartásra, illetve levágásra alkalmasnak találtam.

Az állatorvosi igazolás a kiállítástól számított huszonnégy óráig érvényes.

Kelt: ...................................................................".

[10] A kezelő állatorvosi igazolást a fenti, rendeletben rögzítettek szerinti adattartalommal, három példányban kellett elkészíteni, a tőpéldányon kívül egy példányt a szállítmányt kísérő dokumentumokhoz csatoltak, míg a harmadik példányt a hatósági állatorvos kapta meg.

[11] Az így helyesbített és kiegészített tényállás már minden tekintetben megalapozott, és a Be. 593. § (3) bekezdése értelmében irányadó volt a felülbírálat során.

[12] vádlott vádlott és védője a felmentésre irányuló fellebbezéseikben a tényállás megalapozottságát a bizonyítékok mérlegelésének a helyessége oldaláról támadták, azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el a vádlott védekezését.

[13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és egymással való összefüggéseiben is részletesen értékelte, a logika szabályait betartva, helytállóan mérlegelte.

[14] Helytálló indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el a vádlott védekezését, azt mely bizonyítékok alapján és miért vetette el, továbbá, hogy a vádlott védekezésével szemben mely bizonyítékok alapján milyen tényeket állapított meg.

[15] Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a tényállást a vádlott tagadásával szemben tanú1 tanú következetes vallomására, az azt alátámasztó, tanú2, tanú3 és tanú5 tanúk által tett, közvetett tudomásokon alapuló vallomásokra alapította. Helytállóan értékelte e személyi bizonyítékokat akként, hogy azok egymást erősítették, egybehangzóak, következetesek voltak, és az okirati bizonyítékokkal együtt a vádlott tagadásból álló védekezését megcáfolták.

[16] Az elsőfokú bíróság értékelte azt a tényt is, hogy tanú3 és a cég1 között peres eljárás indult, és helytálló indokát adta, hogy ilyen körülmények között is miért tekintette tanú3, tanú2 és tanú5 tanúkat szavahihetőnek, érdektelennek, miért nem észlelt olyan körülményt, amely alapján a vád tárgyává tett cselekmény kapcsán az érdekeltségükre lehetett volna következtetni.