BH 2010.3.81 Az ingatlantulajdonos által vállalkozási szerződés keretében épített lakások saját termelésű készletnek minősülnek, ezért azokat értékesítésükkor nem lehet a helyi iparűzési adó alapját csökkentő "eladott áruk beszerzési értékeként" (ELÁBÉ) kimutatni [1990. évi C. tv. 39. §, 52. §, 36. §, 37. §].

Az elsőfokú hatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést végzett a felperesnél az 1999-2003. adóévekre, valamint adóelőleg számítás vonatkozásában 2005. I. félévre.

Az elsőfokú adóhatóság a 2005. október 4. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 321 073 300 Ft adókülönbözetet, 73 463 830 Ft adóbírságot, valamint 129 197 228 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. december 27. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - elévülés okán 1999. évre vonatkozóan - megváltoztatta, elrendelte 49 124 084 Ft adóhiány, 12 281 021 Ft adóbírság és 28 708 655 Ft késedelmi pótlék törlését azzal, hogy döntése a határozat egyéb rendelkezéseit nem érinti.

A hatóság eljárása során megállapította, hogy felperes a vizsgált adóévekben a tulajdonában lévő telkeken vállalkozási szerződés keretében ingatlanokat épített, majd a megépített lakásokat, gépkocsi-tárolókat, irodákat, üzlethelyiségeket adásvételi szerződések keretében értékesítette. A felperes a generál-kivitelezési munka értékét árunak minősítette, és azt - a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján - az adó alapja meghatározása során, mint eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ) csökkentő tételként vette figyelembe. Az adóhatóság vitatta a helyi iparűzési adó alapja megállapításának felperes által alkalmazott módját. Az adóhatóság a Htv. 2000. december 31-éig illetve 2001. január 1-jétől hatályos 39. §-ának (1) bekezdése, továbbá az 52. § 36., 37., 39. és 40. pontjai, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. §-ának (6) bekezdés 5., 6. pontjai alkalmazásával azt állapította meg, hogy a vállalkozó által elvégzett szolgáltatások bekerülése értéke nem számolható el ELÁBÉ-ként, mert az építési, szerelési munka számlázott értéke a Sztv. értelmében nem minősül árunak. A kivitelezőnek fizetett költség igénybe vett szolgáltatás tehát, és ennek következtében nem vehető figyelembe adóalap csökkentő tételként.

A határozatok felülvizsgálatokra irányuló keresetében a felperes vitatta, hogy a hatóság tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett volna, továbbá hogy a vizsgálati módszere megfelelő lenne. Kifejtette, miszerint a vállalkozási szerződés útján megszerzett, később adásvételi szerződés keretében továbbértékesített ingatlanok számviteli szempontból áruként való kezelése indokolt, és ELÁBÉ-ként a helyi iparűzési adóalap terhére történő elszámolásuk helyes.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint elsődlegesen a felperes eljárásjogi jogszabálysértésekre alapított keresetét értékelte. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. §-ának (4)-(6) bekezdései, 99. §-ának (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági szolgáltatásról és eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes alaposan és maradéktalanul feltárta a tényállást, tisztázta a felperes javára szolgáló tényeket is, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékelt és döntését összességében valósághű tényállásra alapította.

Az elsőfokú bíróság a felek által helytállóan megjelölt jogszabályhelyek alapján megállapította, hogy az elvégzett szolgáltatások bekerülési értéke nem számolható el az adott áru beszerzési értékeként, így a Htv. 52. § 36. pontjában meghatározott eladott áru beszerzési értékének nem feleltethető meg, és nem vehető figyelembe csökkentő tételként a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása során.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Htv. 52. §-ának 36. pontja szerinti "vásárolt és változatlan formában" jogszabályi kritériumok nem valósultak meg a perbeli tényállás során.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése, 52. § 36., 37., 39. és 40. pontjai téves értelmezésével és alkalmazásával hozta meg határozatát. Fenntartott álláspontja szerint jogszerűen helyezte a helyi iparűzési adójának alapja terhére levonásba ELÁBÉ-ként az általa megrendelt építési, szerelési munkálatokra kifizetett összegek értékét.

A felperes a Pest Megyei Bíróság általa megjelölt ítéletére alapítottan jogegységi eljárást is kezdeményezett.

Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte a jogegységi eljárást kezdeményező kérelem elutasításával együtt.

A peres felek további beadványaikban, előkészítő irataikban részletezték fenntartott jogi álláspontjukat.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az iparűzési adó alapjának törvényi szabályozása a vizsgálattal érintett adóévekben változott. A Htv. 1999-2000. években hatályos 39. §-ának (1) bekezdése alapján állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint a) 1998. évben az anyagköltség 33%-ával, b) 1999. évben az anyagköltség 66%-ával, c) 2000. évtől az anyagköltséggel.

A Htv. 2001. január 1-jétől hatályos 39. §-ának (1) bekezdése szerint állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint a) 1998. évben az anyagköltség 33%-ával, b) 1999. évben az anyagköltség 66%-ával, c) 2000. évtől az anyagköltséggel.

E törvényhelyen belüli változásról az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 280. §-a rendelkezett akként, hogy "az alvállalkozói teljesítések" szövegrész "a közvetített szolgáltatások" szövegrészre változik, a módosításhoz fűzött törvényi indokolás szerint tekintettel arra, "hogy az alvállalkozói teljesítések értékének fogalma - az új számviteli szabályozás következtében - megszűnik létezni".

A peres feleknek ahhoz, hogy a felperest terhelő helyi adó alapját jogszerűen meghatározzák, az elsőfokú bíróságnak pedig azért, hogy helyi adó alapjának a peres felek általi eltérő meghatározása között - a kereseti kérelem keretein belül - döntsön, értékelniük kellett az adó alapjának a Htv. 39. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elemeit: az ELÁBÉ-t, az anyagköltséget, az alvállalkozói teljesítések értékét, a közvetített szolgáltatásokat.