A Fővárosi Ítélőtábla Bf.428/2013/14. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1639/2013/2., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.428/2013/14.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.428/2013/14. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. év április hó 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év augusztus hó 15. napján kelt 12.B.1639/2013/2. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott súlyosabb élet, testi épség és egészség elleni bűncselekményének jogszabályi megjelölését a Btk.164.§ (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulatára, míg a hivatalos személy elleni bűncselekményét a Btk. 310. § (1) bekezdés c.) pont, (2) bekezdés III. fordulatára pontosítja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. augusztus hó 15. napján kihirdetett 12.B.1639/2013/2. számú ítéletével bíróság elé állítás keretében a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.164.§ (1) és (8) bekezdés), hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (Btk.310.§ (1) bekezdés c./ pont, (2) bekezdés), valamint testi sértés bűntettében kísérletében (Btk.164.§ (1) és (3) bekezdés), ezért halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év a Magyar Labdarugó Szövetség versenyrendszerében szervezett sportrendezvény látogatásától eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1042/2013/1. számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a törvényszék a bíróság elé állítás során a perrendi szabályokat megtartotta. A megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert hiányos, az iratok tartalma alapján a részleges megalapozatlanság azonban a másodfokú eljárásban orvosolható. A tényállást kiegészítendőnek tartotta azzal, hogy a vádlott 180-190 cm magas, kisportolt testalkatú személy, aki a csatornafedelet olyan erővel dobta el, hogy az nagy erővel érte a sértett-1et, aki ennek hatására összeroskadt és térdre esett, majd a sértett-2 bal karját a csatornafedél kis- közepes erővel érte. Az ügyészi álláspont szerint a korrigált tényállás a másodfokú felülbírálat során irányadónak tekintendő. Az eljáró bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményeit törvényesen minősítette. Tévedett azonban a büntetés kiszabásakor, mert a helyesen feltárt bűnösségi körülményeket nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte és nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a vádlottat milyen jellegű bűncselekmények miatt ítélték korábban el, illetve folyik ellene jelenleg is büntető eljárás. A vádlottnak mindkét korábbi elítélése személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt is történt, a jelen eljárás tárgyát képező többszörös halmazatot alkotó bűncselekményeit közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A nagyobb számú és nyomatékú súlyosító körülményre, valamint a halmazati büntetési tételkeretre figyelemmel az alsó határt alig meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, és az ahhoz igazodó tartamú joghátrányok nem szolgálják kellően a büntetési célokat, azok jelentős súlyosítása indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a középmértékből kiindulóan emelje fel és ehhez igazodóan állapítsa meg a közügyektől, továbbá a sportrendezvények látogatásától eltiltás időtartamát, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában az ügyészi fellebbezést nem tartotta megalapozottnak, álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság sem tulajdonított kellő jelentőséget a büntetés kiszabása során annak, hogy a vádlott bűnösségére is kiterjedően beismerő vallomást tett, a sértettektől bocsánatot kért, őszintén megbánta cselekményét. A sértettek a bocsánatkérését elfogadták, melyet az elsőfokú bíróság helytelenül értékelt úgy, hogy nem volt őszinte. A vádlott cselekményét annak tudatában követte el, hogy a sértetteknek nem okozhat komolyabb sérülést, mert azok megerősített, vérttel ellátott protektoros rohamruhában, bukósisakban kellően védve vannak a sérülésektől. A testi épség elleni cselekmények kísérleti szakban maradtak, a vádlott ténylegesen 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott folyamatos kezelést igénylő szívbetegségen szenved. A 23 éves fiatal vádlott személyiségében rejlő társadalomra veszélyesség nem indokolja az ítéletben meghatározott mértékű szabadságvesztés kiszabását. Annak elérése érdekében, hogy a fiatal vádlottat a bíróság visszatartsa a további bűncselekmények elkövetésétől, a kiszabottnál enyhébb büntetés is elégséges. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a generális prevenció szempontját tartotta előtérben, amikor a súlyos büntetést kiszabta, melynek jelentős enyhítésére van lehetőség, hogy a vádlott vissza tudjon illeszkedni a társadalomba és annak hasznos tagjává válhasson.

A fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványt kiegészítéssel tartotta fenn. Felvetette, hogy a a sértett-1 sérelmére elkövetett cselekménynél a vádlottnak legalább eshetőlegesen számolnia kellett azzal, hogy akár a halálát is okozhatta volna. Álláspontja szerint a cselekmény az életveszélyt okozó testi sértés és az emberölés kísérlete közötti határeset.

A vádlott védője az írásbeli beadványában foglaltakat fenntartotta, álláspontja szerint a protektoros ruhában, bukósisakban lévő sértettek vonatkozásában az emberölés bűntettének kísérlete fel sem vetődhet.

A vádlott az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot.

A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le, a bíróság elé állítás Be. 517.§-ban foglalt feltételei teljesültek. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálásához szükséges lehetséges bizonyítékokat az elsőfokú bíróság feltárta, azokat okszerűen mérlegelte, a személyi rész kivételével megalapozott tényállást állapított meg.