BH+ 2015.2.83 Az alapvetően eszközfüggő tevékenységek esetében a munkajogi jogutódlás akkor is bekövetkezik, ha a dologi eszközök (ingó- és ingatlan vagyontárgyak) üzemeltetésre történő átadása, átvétele mellett a munkavállalók átvételére nem kerül sor [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 85/A. § (1) bek. b) pont, 2001/23. EK irányelv].

A felperesek keresete az alperes által közölt munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntető intézkedés jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, elmaradt munkabér, állásidőre járó juttatás, szabadságmegváltás, jogalap nélküli gazdagodás megtérítése címén történő alperesi kötelezésre irányult.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az I., II., III., V., VI. r. felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperesek javára elmaradt munkabér, állásidőre járó bér, szabadságmegváltás, átlagkereset-térítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes egyéni vállalkozóként az M. Nyrt-vel kötött szerződés alapján üzemeltette a H.-K. I. üzemanyagtöltő állomást. A töltőállomáson lévő minden eszköz, felszerelés, árukészlet az M. Nyrt. tulajdonában állt. Az alperes szerződését a M. Nyrt. 2012. márciusában felmondta, amelynek következtében az alperes 2012. április 17-ével elszámolt a részvénytársasággal, amely 2012. április 17-én más vállalkozóval kötött szerződést a töltőállomás üzemeltetésére.

Az I., II., III. és V. r. felperes 2011. december 13-án, a VI. r. felperes 2011. december 31-én kötött határozott időre szóló munkaszerződést az alperessel. A II. r. felperes munkaköre töltőállomás-kezelő eladó, a többi felperesé töltőállomás-kezelő volt.

A felperesek 2012. április hónapra nem kaptak munkabért, április 18-án és 19-én a munkáltató érdekkörében felmerült okból nem tudtak munkát végezni.

Az alperes 2012. április 19-én kelt, április 21-én kézbesített iratban tájékoztatta a felpereseket, hogy a munkaviszonyuk 2012. április 19-ével az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 86. § b) pontja értelmében a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével megszűnik. A 2012. április 20-ai keltezésű, április 23-án kézbesített további tájékoztatás szerint a felperesek munkaviszonya 2012. április 20-ával szűnik meg az Mt. 86. § b) pontja alapján. Az indokolás szerint a munkáltató mint egyéni vállalkozó vállalkozását 2012. április 20-ával megszüntette tekintettel arra, hogy a töltőállomás üzemeltetésére létrejött szerződést 2012. április 17-ével az M. Nyrt. felmondta, így foglalkoztatásukra nincs mód.

Három felperes nem folyamatosan, különböző időpontoktól munkát végez a perbeli töltőállomást üzemeltető új vállalkozónál (A. K. Sz. Bt.).

Az elsőfokú bíróság a II., III., V. r. felperesek keresetét teljes egészében, az I. és a VI. r. felperesek keresetét túlnyomórészt találta alaposnak.

Álláspontja szerint az alperes megalapozatlanul hivatkozott a perben az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjára, mert nem volt megállapítható munkajogi jogutódlás az ehhez szükséges, az átadó és az átvevő munkáltató közötti átruházásra irányuló megállapodás hiányában. Az alperes ugyanis az új munkáltatónak nem adott át, de nem is adhatott át semmit, mert a töltőállomás, ahol a felperesek a munkájukat végezték, nem volt az alperes tulajdonában. Minden eszköz-, áru- és raktárkészlet az M. Nyrt. tulajdonát képezte. A töltőállomáson dolgozó személyek kiválasztása, a szerződésük megkötése a szerződő vállalkozó hatáskörébe tartozik, az M. Nyrt. a munkáltatói jogokat nem gyakorolja. Az alperest nem vezethette az átadás-átvétel szándéka, mert az írásban közölt munkáltatói intézkedés egyértelműen a felperesek munkaviszonyának megszüntetéséről szólt, az új munkáltató pedig új munkaszerződést kötött a korábban ott dolgozó alkalmazottak közül néhány személlyel.

Az elsőfokú bíróság szerint az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján az alperes a felperesek munkaviszonyát azonnali hatállyal jogellenesen szüntette meg, próbaidő és rendkívüli felmondásra okot adó körülmény hiányában. Az alperes által közölt indok, amely szerint az egyéni vállalkozói tevékenységét megszüntette, az egységes bírói gyakorlat szerint önmagában nem jelenti a munkáltató jogutód nélküli megszűnését. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az Mt. 88. § (2) bekezdés alapján a hátralévő időre, 8 hónapra járó átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest.

Az alperes az elmaradt munkabér, állásidőre járó bér, és a szabadságmegváltás címén előterjesztett kereseti kérelmeket sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatta, ezért az Mt. 141. §, 150. § (4) bekezdés, és a 136. § (1) bekezdés alapján marasztalta az elsőfokú bíróság.

Az I. r. és az V. r. felperesek "ledobópénz" miatt keletkezett jogalap nélküli gazdagodás iránti igényét megalapozatlannak ítélte

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül az elsőfokú ítéletet, így nem érintette a felperesek keresetét elutasító, a szabadságmegváltásra, az állásidőre járó javadalmazásra vonatkozó rendelkezéseket, mert ezeket a fellebbezés nem támadta.

Megállapította, hogy a munkáltatói jogutódlás jelen esetben "nem kerülhet szóba", mert a felmondásnak nem ez volt az indoka. A felmondás okait - figyelemmel az MK. 95. számú állásfoglalásra - a perben bővíteni nem lehet. Az Mt. 85/A. § értelmében vett munkáltatói jogutódlás nem következett be. Az M. Nyrt. bérbeadó volt, az alperes pedig bérlő, aki ezt a kutat üzemeltette. A bérlőnek a bérbeadó felmondott, majd mással újabb szerződést kötött, aki a tevékenységét átvette.

A felmondás indokolása bár valós, nem okszerű, nem alkalmas rendkívüli felmondásként a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére, így arra jogellenesen került sor. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletnek az I., II., III., V. és VI. r. felperesek munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és ennek jogkövetkezményeként járó anyagi követelés iránti kereset elutasítását kérte.

Hivatkozott azon perbeli következetes állítására, miszerint a felperes munkavállalókat érintően munkáltatói jogutódlás következett be. Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában szabályozott, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlást a jogszabályban meghatározott feltételek megléte, azok bekövetkezte alapozza meg. A munkavállaló továbbfoglalkoztatása jogszabályi kötelezettség, amely a jogutódlás tényéből fakad. Ha a munkáltatók nem tartják be a szabályokat, attól a munkáltatói jogutódlás még bekövetkezik.

A munkajogi jogutódlás vonatkozásában fenntartotta az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára, köztük a C-340/2001. számú. úgynevezett Abler - ügyre, amelyben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a személyzet átszállásának a hiánya nem zárja ki a munkajogi jogutódlás megállapítását, mivel annak alapját a gazdasági egység identitásának a megőrzése képezi.