GKT 92/1973. szám

Az építési-szerelési munka teljesítésének egyes joghatásai - formális átadás-átvétel hiányában - a megrendelő által történt tényleges birtokbavétel, illetőleg használatbavétel alapján is megállapíthatók.[1]

A Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése és a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 52. §-a az építési szerződés teljesítésének esetére előírja az átadás-átvételi eljárás lefolytatását. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy ha a felek között az előírt vagy a megállapodásszerű módon átadás-átvétel nem történt, a tényleges birtokbavételhez joghatás nem fűződik. Vannak olyan tények, amelyekhez még abban az esetben is jogi konzekvenciákat kell fűzni, ha azok nem állanak összhangban a jogszabály előírásaival, illetőleg a szabályozásnál szem előtt tartott típusos tényállással. Nem lehet tehát arra az álláspontra helyezkedni, hogy hosszú idővel a tényleges birtokbavétel után a helyzet ugyanaz, mint ha a vállalkozó a helyszínen dolgozna és a megrendelő nem vette volna birtokába az épületet. Erre engednek következtetni a Ptk. 277., 299. és 305. §-aiban, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 19. és 42. §-aiban foglalt rendelkezések, amelyekből nyilvánvaló, hogy a vállalkozó felelős a megrendelővel szemben a kikötött határidőben és előírt minőségben való teljesítésért. Ilyen értelemben azt is figyelembe lehet venni, hogy a vállalkozó a Ptk. 298. §-ának a) pontja szerint akkor esik késedelembe, ha átadási kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, vagyis ha a teljesítési idő eredménytelenül telt el. Kötelezettsége és felelőssége tehát lényegében nem elsősorban az átadási eljárásra mint formális mozzanatra irányul, hanem a vállalt kötelezettség szerződésszerű véghezvitelére, és arra, hogy ezzel a megrendelőnek mint jogosultnak a szerződéshez fűződő érdekét kielégítse.

Hasonlóképpen alakul a megrendelő kötelezettsége és felelőssége is. A jogszabály vele szemben azt rendeli, hogy köteles az építőipari munkát haladéktalanul átvenni. Ez a kötelezettség természetesen csak a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatásra áll fenn. Nyilvánvaló tehát, hogy átvételi késedelemről csak akkor lehet szó, ha a megrendelő a felajánlás ellenére az átadás-átvételi eljáráson nem jelenik meg, vagy annak lefolytatását megakadályozza, illetőleg az átvételt kellő alap nélkül megtagadja. A jogszabály és a gyakorlat ilyen összefüggésben is az átvételre mint reálaktusra helyezi a hangsúlyt. Ez kitűnik abból is, hogy az átvételi késedelem ideje alatt a vállalkozó az építési-szerelési munkát őrizni köteles. Ha tehát a megrendelő a munkát az előírt eljárás nélkül ténylegesen használatba veszi, ezzel mint átvételi késedelmi helyzettel a jogszabály nem is számol.

Ebből kiindulva kell a bíróságnak a tényeket az előírt átadás-átvételhez viszonyítani. A jogszabály az átadás-átvételre komplex eljárást ír elő, amely a vállalkozónak az átadás-átvétel időpontjáról való értesítésével kezdődik, ezen eljárás megtartásával folytatódik, melynek során a megrendelőnek nyilatkoznia kell az átvétel vagy át nem vétel kérdésében, a minőségi hibákról, az általa érvényesíteni kívánt szavatossági igényekről stb., s mindezekkel kapcsolatban a vállalkozó is megteszi észrevételeit. Ha erre a komplex cselekménysorozatra nem kerül sor, a felek nem hajtották végre együttesen azt, amit a jogszabály előírt.

Ha a vállalkozó a munkát valóban elvégezve az építményt "készre jelentette" és a helyszínről elvonult, az átadás-átvételi eljárás hiányában is azt kell megállapítani, hogy vállalt kötelezettségét teljesítette, illetőleg a megrendelőnek lehetővé tette, hogy a létesítményt fizikailag átvegye. Ha ehhez az is hozzájárul, hogy a megrendelő - bár nem az előírt komplex eljárás keretében, de később és egyoldalúan - az épületet birtokba vette, a helyzetet az ő oldaláról értékelve is azt a következtetést lehet levonni, hogy teljesítés történt és a szavatossági idő kezdőpontja a "készrejelentés", illetve az építmény átvételre való felajánlása.

Ha azonban a vállalkozó az épületnek csak egyes részeit fejezi be és csak azokról vonul el, de más részei tekintetében a munkát a helyszínen tovább folytatja, már nem lehet arra következtetni, hogy "átadás-átvétel" történt. Az építési-szerelési munka oszthatatlansága ugyanis a nem önálló részek tekintetében ezt kizárja. Természetesen más a helyzet, ha a felek a Ptk. 403. §-ának (2) bekezdése és 407. §-ának (2) bekezdése alapján az építési-szerelési munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg. Ha a tényleges befejezés és elvonulás ilyen - részteljesítésként átadható - épületekre vonatkozik, sor kerülhet arra, hogy a bíróság ezekre vonatkozólag is külön megállapítsa a nem szabályszerű átadás, illetőleg teljesítés tényét

A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az építési-szerelési munkák tekintetében hallgatólagos átadás-átvételnek általában nincs helye. Ha mégis a vállalkozó az átadás-átvétel mellőzésével elvonul, a megrendelő pedig a létesítményt birtokba veszi, azt kell vizsgálni, hogy az átadás elemei (befejezés, szerződésszerű felajánlás, elvonulás, birtokbavétel) megvannak-e és mindezekből - kivételesen - lehet-e a tényleges átadás-átvétel megtörténtére, illetőleg a teljesítésre következtetni.

(A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.)