A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40102/2017/6. számú határozata fuvarozási díj megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 296. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Kurucz Zsuzsánna, Rutkai Éva

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.40464/2015/16., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40102/2017/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.102/2017/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Czibor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Gál Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. november 17. napján kelt 1.G.40.464/2015/16. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 178.950 (százhetvennyolcezer-kilencszázötven) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az alperest 23.037 euró szállítmányozási díj, ennek 2013. november 11. napjától a kifizetésig járó a régi Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni, mivel az alperessel kötött szerződésekben foglaltaknak eleget tett.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben marasztalását kérte, elsődlegesen elévülésre hivatkozott, másrészt arra, hogy a 2013. augusztus 15-én kötött szerződés alapján végzett fuvarozás során bekövetkezett kárát beszámította, ezzel a felperes követelése megszűnt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.037 euró tőkét és annak 2013. november 11. napjától a kifizetés napjáig járó, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat nyolc százalék ponttal növelt értékű késedelmi kamatát és 690.755 forint perköltséget.

Határozata indokolásában megállapította, hogy az alperes megrendelései alapján a felperes 2013. augusztus 8-a és 2013. szeptember 2-a között több alkalommal különböző árukat fuvarozott a megjelölt lerakóhelyekre. Ebben az időszakban összesen 23.037 euró fuvardíj követelése keletkezett az alperessel szemben, amely összeget nem fizette ki a részére. A 2013. augusztus 15-i megbízás szerint a felperesnek 2013. augusztus 12-ig Rómába kellett szállítani ruhákat és cipőket tartalmazó kartonokat. Az áruk lerakásakor a fuvarlevélen a címzett rögzítette, hogy a 409 kartonból 64 kartonnal kevesebb, összesen 345 karton érkezett meg hozzá. Az alperes 2013. szeptember 10-én állította ki a számláját a felperes felé, összesen 24.387,2 euróról áruhiány továbbszámlázása címén, fizetési határidőként 2013. október 9-ét jelölte meg. 2014. január 23-án az alperes a felpereshez intézett levelében a 24.387,2 euró összegű követelését a felperes ugyanilyen mértékű, több tételből álló fuvardíj iránti igényébe beszámította, ilyen összegben kérte igényét pénzügyi teljesítésként a fennálló tartozásba elszámolni. 2014. február 21-én a felperes felszólította az alperest 24.387,2 euró és járulékai megfizetésére. A felperes 2014. július 31-én 23.031 euró és járulékai megfizetésére a közjegyzőtől fizetési meghagyás kibocsátását kérte.

Az ítélet jogi indokolása szerint az elsőfokú bíróság a peres felek által becsatolt okirati bizonyítékok és az általuk előadott tények értékelésével a régi Ptk. 205. § (1) bekezdése, 296. §-a, 325. § (1) bekezdése, 327. § (1) bekezdése és 488. § (1) bekezdése, valamint a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR) 32. Cikk 1. és 3. pontja alapján bírálta el a keresetet. Rögzítette, hogy a felperes által csatolt megbízásokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a felperest fuvarfeladatok végrehajtásával bízta meg, az alperes akarata fuvarozási szerződések megkötésére irányult, ennek ellenkezőjére a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő, ezért a peres felek között nemzetközi fuvarozási szerződések jöttek létre. Az alperes azt nem vitatta, hogy a kereseti tényállás részét képező fuvarmegbízásokat a felperes teljesítette, az ezekért járó fuvardíjakat a részére nem fizette meg. Ezt követően az elsőfokú bíróság elsődlegesen az alperes elévülési kifogását vizsgálta. A CMR 32. Cikk 1. pont c) alpontja szerint fuvarozási szerződések esetén az elévülési idő kezdő időpontja a fuvarozási szerződés megkötését követő három havi időtartam elteltét követő nap, azaz a 2013. augusztus 8-i szerződéskötésre tekintettel 2013. november 9. napja azzal, hogy a CMR 32. Cikk 1. pontja alapján az elévülési idő egy év. Az elsőfokú bíróság a becsatolt iratokból megállapította, hogy a felperes 2014. február 21-én kelt felszólító levelével az elévülési idő megszakadt, az újból elkezdődött. A felperes által 2014. július 31-én benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmével az elévülési idő ismét megszakadt, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a felperesi követelés tekintetében az elévülési idő nem telt el, azt a felperes bíróság előtt érvényesítheti. Az alperesi állásponttal szemben kifejtette, hogy az elévülés megszakítását a követelés írásbeli érvényesítése adja, ezért a követelés jogalapjának, nem megfelelő jogi minősítésének nincs relevanciája.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a felperesi követelés beszámítással történő megszűnését. A régi Ptk. 296. §-ának megfelelő beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz címzett egyoldalú jognyilatkozata, amelyben azt közli, hogy a kötelezettségének nem tesz eleget, de ennek megszüntetése fejében a jogosulttól a vele szemben fennálló tartozást sem követeli. A jogkövetkezmények beálltához nincs szükség a felek megállapodására, de a beszámításra irányuló nyilatkozat csak a régi Ptk. 214. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló követelését a 2014. január 23-án kelt levelével számította be. A felperes azonban ezt a beszámítást nem fogadta el, mert a 2014. február 21-én kelt levelével az alperes felé fennálló teljes követelését érvényesítette, azaz a beszámításban foglaltakat vitatta. Az alperes az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő beszámítási kifogást. Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra, hogy az alperes által csatolt iratok nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az alperes vagyona a felperestől igényelt összeggel csökkent, azaz a kár felmerült. Önmagában az alperes által állított, de nem igazolt fuvarozási láncolatban történő kár megtérítésére vonatkozó egyszerű okirati formában, másolatban csatolt nyilatkozatok nem megfelelő bizonyítékok, a kár tényének felmerülését kétséget kizáróan nem igazolják.

Mindezekre tekintettel kötelezte az alperest a fuvardíjak megfizetésére, mivel a számlákon feltüntetett határidőben a fizetési kötelezettségének nem tett eleget.