A Győri Ítélőtábla Pf.20262/2013/14. számú határozata eredeti állapot helyreállítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 24. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 200. §, 205. §, 237. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.21165/2011/19., *Győri Ítélőtábla Pf.20262/2013/14.*

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.262/2013/14. szám

Az ítélőtábla az I.r. dr. Illés Mária ügyvéd által képviselt II.r. felpereseknek dr. Vasi Gizella Szilvia ügyvéd által képviselt alperes ellen eredeti állapot helyreállítása iránt indított perében, a Tatabányai Törvényszék 2012. május 22. napján kelt 28.P.21.165/2011/19. számú ítéletével szemben, az alperes által 20. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. felperesnek 12.603.175.-(Tizenkettőmillió-hatszázháromezer-egyszázhetvenöt) forintot és ezen összegnek 2011. április 6. napjától 2013. június 30. napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, 2013. július 1. napjától pedig a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Az ítélőtábla a perköltségviselésre vonatkozó ítéleti rendelkezést akként változtatja meg, hogy az alperes által az államnak fizetendő eljárási illeték összegét 756.200.-(Hétszázötvenhatezer-kettőszáz) forintra felemeli.

A feljegyzett 1.008.300.-(Egymillió-nyolcezerháromszáz) forint illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a II. r. felperes és az alperes között 2011. március 21. napján létrejött szerződés semmis, egyúttal rendelkezett az eredeti állapot helyreállítása iránt, kötelezte az alperest, hogy ennek 15 napon belül tegyen eleget, továbbá fizessen meg az államnak 27.000.-Ft eljárási illetéket, a Tatabányai Törvényszék Gazdasági Hivatalának pedig 27.115.-Ft szakértői költséget. Kimondta, hogy az egyéb költségeiket a felek maguk viselik.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a II. r. felperes 1924. július 13-án született. Házastársa és gyermekei elhunytak, unokáival nem tartotta a kapcsolatot. A 2011. március 21-i keltezésű okirat szerint tartási szerződést kötött az alperessel. A megállapodás értelmében az alperes, mint eltartó vállalta, hogy a II. r. felperest a Település 1 ... szám alatti ingatlanban fogja gondozni és ellátni, napi háromszori étkezés, a lakás tisztántartása, ruházat, ágynemű mosása, ápolás, gyógyíttatás, számlák fizetése került rögzítésre 50.000.-Ft/hó értékmeghatározás mellett. A megállapodás szerint az eltartó a tartási szerződés aláírásával lép az ingatlanban található ingóságok, valamint az eltartottnak az "A" Takarékszövetkezetnél vezetett bankszámláján felhalmozott pénzösszeg birtokába. Az eltartási szerződés 2011. április 5-én kiegészült egy meghatalmazással, mely szerint a II. r. felperes meghatalmazta az alperest, hogy a betétszámláin lévő összegeket a Bank-nál vezetett bankszámlájára átutalja, illetve kivegye. A tartási szerződésen tanúként "B" és "C" szerepelt, az okiratot "D" ügyvéd jegyezte ellen.

A meghatalmazás alapján az alperesnek 2011. április 6-án a pénzintézetnél 12.603.175.-Ft került kifizetésre a II. r. felperes számláiról.

Az ítéleti megállapítás szerint az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy a II. r. felperes pszichés állapota, szellemi fogyatkozása miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes mértékben hiányzik. Nagy valószínűséggel 2011. április 19-én és márciusában is ugyanilyen állapotban lehetett, belátási képessége ekkor sem volt már megtartott, az tartósan és teljes mértékben már akkor is hiányzott. Állapota nem 87 éves életkorából fakadt, hanem nála középsúlyos-súlyos határán álló szellemi leépülés állapítható meg, figyelem- és gondolkodászavarral, ügyei vitelére egymaga és segítség nélkül egyáltalán nem képes.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes által hivatkozott hangfelvételek nem hordoznak olyan tartalmat, amelyek szakértőileg értékelhetők lennének a II. r. felperes állapota vonatkozásában. Azok elsődlegesen nem a II. r. felperes nyilatkozatát tartalmazzák, hanem a célzottan feltett kérdéseket ismétlik meg kijelentő formában. Nem indokolt tehát ezek szakértői vizsgálata.

A szerződést készítő "D", továbbá az okiratot tanúként aláíró "C" ügyvédek ugyan úgy nyilatkoztak, hogy a II. r. felperes belátási képességével kapcsolatosan semmiféle aggály nem merült fel, a szakértői megállapítások azonban azt támasztották alá, hogy a II.r.felperes belátási képessége már a szerződés aláírásakor sem volt megtartott.

A bíróság értékelte, hogy a szakértő a II. r. felperes állapotát feltárta, őt személyesen megvizsgálta, összevetette a korábbi előzményi vizsgálatok adataival, teljesen logikus és okszerű folyamatokat tárt fel. Erre tekintettel a szakértői vélemény kiegészítése vonatkozásában tett alperesi indítványt elutasította.

Figyelembe vette azt is a bíróság, hogy semmiféle adat nem merült fel atekintetben, hogy bármiféle agyi katasztrófa a II. r. felperes állapotában a szerződéskötést követően hirtelen és rohamos állapotromlást idézett volna elő.

A II. r. felperes tekintetében erőteljes szellemi hanyatlás, demencia, leépülés tapasztalható. A felperes nem volt abban az állapotban, hogy a tudata átfogta volna a szerződéskötésre vonatkozó körülményeket. A perben támadott szerződés tehát nem jött létre, hisz a Ptk.205. § (1) és (2) bekezdésében leírt feltételek nem teljesültek. A II. r. felperes a szerződési akaratát nem tudta kifejezni. Az elsőfokú bíróság tehát a felperesek elsődleges keresetét megalapozottnak ítélte.

Vizsgálta és megalapozottnak ítélte a másodlagos és harmadlagos kereseti hivatkozást is. Kifejtette, hogy a II. r. felperes alperes általi megtévesztése is megállapítható, az alperes rávette a felperest a szerződés aláírására, megígérve a felperesnek a gondoskodást. Ennek azonban nem tett eleget.

A szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítése már a szerződéskötéskor sem volt szándékában az alperesnek, ugyanakkor a felperestől a ráháruló szerződéses szolgáltatást elvárta és ennek megfelelően a felperes pénzét kivette a számlájáról. Ez a magatartás tehát a Ptk.200. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - mint jóerkölcsbe ütköző - érvénytelenné teszi a szerződést. A II. r. felperes idős korának, hanyatló szellemi állapotának kihasználásával kötötte meg a szerződést az alperes, mely kizárólagosan számára volt előnyös, ez pedig a társadalom értékítéletével, általános erkölcsi elvárásaival ellentétes.