A Kúria Pfv.22034/2011/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. §] Bírók: Almásy Mária, Molnár Ambrus, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

Az átjátszó torony a szomszédos ingatlanok forgalmi értékcsökkenésében jelentkező károsító hatásai. 1959. IV. Tv. 100. §, 1959. IV. Tv. 339. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék P.20226/2009/77., Szegedi Ítélőtábla Pf.20299/2011/4., *Kúria Pfv.22034/2011/4.*

***********

Pfv.III.22.034/2011/4.szám

A Kúria a dr.Hegedüs Péter ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r., XI.r., XII.r., XIII.r., XIV.r., XV.r., XVI.r., XVII.r., XVIII.r., XIX.r., XX.r., XXI.r., XXII.r., XXIII.r., XXIV.r., XXV.r., XXVI.r., XXVII.r., XXVIII.r. felpereseknek a dr.Juhász László ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Békés Megyei Bíróságnál 12.P.20.226/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.299/2011/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 84. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. október 17. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 650.000 (Hatszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

I n d o k o l á s

A felperesek tulajdonában álló, belterületén, családi, kertes ház beépítésű övezetében fekvő ingatlanaitól 10-300 méter távolságra elhelyezkedő helyrajzi számú ingatlanon az alperes 2005 nyarán 42 méter magas mobiltelefon-átjátszó tornyot létesített, annak üzembe helyezésére 2006. év elején került sor.

A felperesek módosított keresetükben az átjátszó torony létesítése és működése miatt az ingatlanuk forgalmi értékcsökkenéséből eredő káruk megtérítésére kérték az alperes kötelezését a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta, vitatta a jogalapot és az összegszerűséget is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperesek keresetének helyt adva különböző összegek, valamint ezeknek 2005. augusztus 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A torony léte miatt a szükségtelen zavarás tényét bizonyítottnak tartotta és az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, figyelemmel arra, hogy az alperes a felelősség alól magát kimenteni nem tudta. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét az ítélkezés alapjául elfogadta és a kártérítés mértékét ennek alapján határozta meg.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróságnak az alperest keresetnek megfelelően marasztaló döntését helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását, miszerint az alperes oldalán a kártérítési felelősség megállapításához szükséges jogellenes magatartás - a szükségtelen zavarás - bizonyított, az alperes pedig nem tudta magát kimenteni annak bizonyításával, hogy az antennatorony csak ott volt létesíthető, építésére kizárólag az adott helyen volt lehetősége. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával is, hogy a perben kirendelt szakértő véleménye bizonyította a kár bekövetkezését és összegét, amelynek megállapításához nincs szükség arra, hogy a felperesek ténylegesen értékesítsék az ingatlanukat. Rámutatott, hogy az igazságügyi szakértői vélemény helyesen értékelte a torony közelségét olyan hátránynak, amely az ingatlanok használati és forgalmi értékvesztését eredményezi. Az értékcsökkenés mérlegelése során nemcsak az objektív, de a szubjektív tényezőknek is szerepe lehet, így a bírói gyakorlat szerint a perbeli létesítmény károsító hatásától való félelemmel együtt járó ellenérzés olyan tény, amely a kereslet csökkenése folytán befolyásolja az ingatlanok forgalmi értékét az ingatlanpiacon. A perben rendelkezésre álló szakértői véleményeket - így az alperes által becsatolt szakértői véleményeket - is jól mérlegelte a bíróság a bizonyítékok körében, és ezek a vélemények a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét nem tették kétségessé.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint azért jogszabálysértő a jogerős ítélet, mert az a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon mérlegelte a bizonyítékokat. Kifogásolta a perben kirendelt szakértő szakvéleményét több ok miatt is. Így arra hivatkozott, hogy a szakértői véleményben vannak összehasonlító értékadatok a forgalmi érték megállapítására, de nincsenek az értékcsökkenés megállapítására. Kifogásolta a szakértő által alkalmazott értékbecslést, mert az nem alkalmas az objektív tényeken alapuló tényállás megállapítására. Állította, hogy "dogmaként" jelenik meg az ítéletben az átjátszó tornyoktól való lakossági félelemmel kapcsolatos köztudomású tény. Hivatkozott arra, hogy a közvélekedés tartalmának megítélése speciális szakismereteket igénylő kérdés, amellyel a kirendelt igazságügyi szakértő nem rendelkezett, és a szakértő nem a saját észlelésére, hanem más perekben készített szakértői véleményekre és az ott meghozott ítéletekre alapította véleményét. Állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését, amikor nem értékelte az alperes több, fellebbezésében előterjesztett észrevételét, amelyek logikátlanná, ellentmondásossá, ezért aggályossá tették a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét. Jogi álláspontja szerint ezért a jogerős ítélet sérti a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, és sérült a Pp. 177. § (1) bekezdése, 182. § (3) bekezdése is. Az alperes utalt arra, hogy a Pp. 164. §-a alapján a felpereseknek kellett bizonyítani a szükségtelen zavarást, ám erre nem került sor. Hivatkozott egy más hasonló perben hozott elutasító döntésre a zavaró hatások hiánya miatt. Sérelmezte, hogy több bizonyítási indítványának az elutasítására került sor, mert a magánnyomozó cég adatgyűjtőinek tanúként történő meghallgatásával a zavaró hatással kapcsolatos tényállás tisztázható lett volna, míg az általa becsatolt szakcikkben szereplő statisztikai adat a felpereseknek a toronynak a villámlással kapcsolatos negatív állítását cáfolja. Az alperes a zavaró hatások bizonyítatlansága mellett a közvélekedés tartalmának bizonyítását sem tartotta megfelelőnek, mert a társadalom több tagja, így a potenciális ingatlanvásárlók sem félnek a mobiltelefonoktól, ekként az ehhez társuló átjátszó toronytól sem. A kár bizonyításának sikertelenségét is állította, mert a szakértő értékbecslő megállapításaiban semmiféle arányosság, így matematikai logika sem lelhető fel és véleménye szerint a látvány méretének a távolsággal fordítottan arányos csökkenésével az állított zavaró hatásoknak is arányosan csökkennie kell, ez pedig arányosan kisebb mértékű értékcsökkenést kell eredményezni. Hivatkozott arra, hogy a VII-VIII. és XII.r. felperesek csak a torony felépítését követően lettek tulajdonosok, ezért a korábban történt torony létesítése miatt a kárigényük nem alapos, míg a XIX. és XX.r. felperesek esetében az ingatlanon műhely felépítmény található, ezért a szükségtelen zavarás nem állapítható meg, de nem is szerzett be a szakértő azonos nemű összehasonlító adatokat.