A Debreceni Ítélőtábla Pf.20549/2011/4. számú határozata személyhez fűződő jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 252. §] Bírók: Kocsis Ottília, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.20414/2011/8., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20549/2011/4.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.549/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Debreceni Ítélőtábla Dr. Kozma Zoltán (cím) és Dr. Szilágyi Sándor (cím) ügyvédek által képviselt H. Község Önkormányzata (cím) felperesnek Dr. Tutsek Zoltán (cím) ügyvéd képviselete mellett a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatala által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen személyhez fűződő jog sérelme miatt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P.20.414/2011/8. sorszám alatt hozott ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és az alperes által Pf.II.20.549/2011/3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 250 000 (kettőszázötvenezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 273 632 (egymillió kettőszázhetvenháromezer hatszázharminckettő) forint összegre felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 125 500 (egyszázhuszonötezer ötszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 653 065 (hatszázötvenháromezer hatvanöt) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes a keresetében - az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) egyes, valamint a Ptk. 75. §-ának, és a 84. § (1) bekezdése a) és e) pontjainak rendelkezéseire hivatkozva - kérte annak bírói megállapítását, hogy az alperes megsértette az egészséges, zavartalan környezethez fűződő jogát és kérte az alperes kötelezését 110 000 000 forint vagyoni és 300 000 000 forint nem vagyoni kára megfizetésére. Indokai között hivatkozott az Alkotmánybíróság 996/G/1990. és 28/1994. (V. 20.) számú határozataira, a BDT.2007.1565. szám alatt közzétett eseti döntésre és kifejezetten mögöttes jogszabályként utalt a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvtv.) 81. §-ának, a Ptk. 345. §-ának, a 339. § (1) és a 355. § (1) és (4) bekezdéseinek rendelkezéseire.

A felperes kereseti tényállítása szerint az alperes katonai célú beruházás keretében 2002-2005. között a természetvédelmi jogszabályi előírások megszegésével a T. község közigazgatási területén fekvő K. hegyen, a ...7/2 helyrajzi számú, erdő művelési ágú területen egy 65 méter magas és 20 méter széles katonai célú hírközlési tornyot, lokátort épített a hozzátartozó melléképületekkel. A ..10, ..11 és a ...4/3 helyrajzi számú erdő területeken kialakított továbbá egy 4,8 km hosszú és 5 méter koronaszélességű levezető árokkal kiépített 3 méter széles aszfaltutat is. A térség része a zempléni tájvédelmi körzetnek, a "N. 2000" hálózatba bekerült természetvédelmi terület és hagyományos turisztikai célpont. A lokátor felépítése jelentős tájrendezést igényelt, amely helyrehozhatatlan sebet ejtve megbontotta a táj páratlan szépségekben gazdag és háborítatlan egységét, harmóniáját. A fiatal erdőültetvény letarolásával veszélybe került számtalan élőlény élettere, ritka és védett fajok természetes élőhelye, megsérült a fajdiverzitás, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Az erdei talaj lehordásával megszűnt továbbá az újraerdősítés feltétele is. A helyi lakosok, választópolgárok már nem tudják élvezni egészséges hegyi környezetüket, gombászás és természetjárás során a lokátor környékén katonai hatósági személyek vegzálásának vannak kitéve. A lokátor a helyben élőket és a községekben üdülőket egyaránt zavarja. A táj vizuális vonzereje csökkent, a létesítmény a helybeliek körében félelmet ébreszt. Az odalátogatók száma visszaesett, amely a gazdálkodó szervezet működésére is negatív hatással volt. A munkahelyek és a település lélekszámának csökkenése a felperes normatív önkormányzati támogatását, a turisztikai szolgáltatások iránti kereslet visszaesése pedig a felperes iparűzési- és idegenforgalmi-, valamint kommunális- és gépjármű adó bevételét csökkentette.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogának hiányára, másodlagosan a követelés elévülésére hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Indokai szerint a hivatkozott személyhez fűződő jog a felperest nem illeti meg, a Tvtv. 81. §-a alapján ugyanis keresetindításra csak az ügyész jogosult. Érdemben pedig egyaránt vitatta a kereset jogalapját, az összegszerűséget, és az okozati összefüggést is.

P.T. az érintett erdőingatlan egyik tulajdonosaként arra hivatkozva kérte beavatkozása megengedését a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében, hogy az alperessel szemben hasonló kártérítési igénye van, emiatt a felperes pernyertessége az ő jogérvényesítésére is hatással lenne. Beavatkozóként az alperes szabálytalan területhasználatára és építkezésére kívánt adatokat szolgáltatni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet és a beavatkozó kérelmét elutasította, a felperest kötelezte az alperes javára 623 630 forint perköltség megfizetésére.

A Ptk. 75. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 85. §-ának (1) bekezdése, a Tvtv. 81. §-ának (1) és (4) bekezdése és a 60. §-a valamint a BDT.2005.1145. szám alatt közzétett eseti döntés felhívásával megállapította, hogy a felperes mint jogi személy az egészséghez és az egészséges zavartalan környezethez fűződő jog megsértésére hivatkozással nem jogosult igényt érvényesíteni. A beavatkozó kérelmét a Ptk. 85. § (1) bekezdésének a felhívásával utasította el, utalva arra, hogy a személyhez fűződő jog megsértése miatti igény csak személyesen érvényesíthető.

A felperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az igényt jogi személyként saját jogán érvényesítette, a vitában való érdekeltsége, ezáltal aktív perbeli legitimációja alátámasztására a Pp. 3. § (1) bekezdésére hivatkozott. Az őt jogi személyként megillető személyiségi jogként hivatkozott az egészséges és zavartalan környezethez fűződő jogára és a jogsértés miatt őt ért, saját vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését kérte. Hivatkozott arra is, hogy a polgári perekben a jogcímhez kötöttség nem érvényesül, az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásából nem derül ki, hogy a keresetet, különösen a vagyoni kárigényt értékelte-e a deliktuális kártérítési felelősség jogcímén. Eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a beavatkozás iránti kérelemről a Pp. 212. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével ítélettel rendelkezett. A fellebbezése eredménytelensége esetére az alperes csatlakozó fellebbezésével érintett elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását indítványozta.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az ítélet érdemét illetően annak helyben hagyását kérte, egyben csatlakozó fellebbezést terjesztett elő a javára perköltséget megállapító rendelkezés ellen, melyben a megítélt ügyvédi munkadíj összegszerűségét sérelmezte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg a megbízási szerződésben kikötöttől való eltérést, és kérte az elsőfokú ügyvédi munkadíj 1 000 000 forintra való felemelését.