A Székesfehérvári Törvényszék Pf.245/2018/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 239. §, 253. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 630. §] Bírók: Demeter Kinga Mária, Kaló Zsuzsanna, Varga Péter Pál

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Pf.245/2018/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Furulyás Ibolya ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a dr. Sárkány Márta ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indult perében a Székesfehérvári Járásbíróság 7.P.20.803/2014/108. számú ítélete ellen a felperes által 109. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek házastársi közös vagyon megosztása címén fizetendő marasztalási összeget 8.481.766,- (nyolcmillió-négyszáznyolcvanegyezer-hétszázhatvanhat) Ft-ra, az állam javára fizetendő kereseti illetéket 508.900,- (ötszáznyolcezer-kilencszáz) Ft-ra felemeli azzal, hogy az alperesnek 145.125,- (száznegyvenötezer-egy százhuszonöt) Ft állam által előlegezett költséget a törvényszék gazdasági hivatalának felhívására kell megfizetnie.

Az így meg nem térült kereseti illeték az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 241.000,- (kétszáznegyvenegyezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak - külön felhívásra - fizessen meg 222.800,- (kétszázhuszonkettőezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Az így meg nem térült fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy a felperes a cs belterület 221/28 hrsz.-ú ingatlanban - házastársi közös vagyon jogcímén - 11896/3840 tulajdoni hányadot szerzett, s ezzel az alperes tulajdoni része 1944/3840-re módosult. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, és a felperes illetőségét 12.590.625,- Ft megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta, akként, hogy az alperes a megváltási ár teljesítése és a házastársi közös vagyon elszámolása címén köteles megfizetni a felperesnek 5.696.568,- Ft-ot. A fentiket meghaladóan a keresetet elutasította.

Döntését azzal indokolta, hogy a felek házassági életközössége 1996. június 8-ától 2009. augusztus elejéig állt fenn. Az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes nevén álló utolsó közös lakásban a felperes 1896/3840, míg az alperes 1944/3840 tulajdoni hányaddal rendelkezik, így a felperest 12.590.625 Ft megváltási ár illetné, de abba alperes beszámíthat 6.894.057 Ft-ot, mert az életközösség megszakadása után egyedül fizette vissza a közös tartozásaikat, a 1.234.380 Ft munkáltatói kölcsönt, 7.053.734 Ft ... Zrt. felé fennálló hitelt, és 5.500.000 Ft szülei által nyújtott kölcsönt, amely fele összege a felperest terhelte.

Hivatkozott arra, hogy a felperes lakáshasználati jog ellenértékére nem jogosult, mivel a közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg az nem érvényesíthető, továbbá a felperes az utolsó közös lakást önként, nem az alperes felróható magatartása miatt hagyta el, oda visszatérni sem kívánt. Ugyanezen okok miatt nem találta alaposnak többlethasználati díj iránti igényét, s utal arra is, az alperes tulajdonrészét meghaladó mértékű használat sem volt bizonyítható.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő jogorvoslati kérelmet, pontosított fellebbezésében annak részbeni megváltoztatásával a marasztalás 12.590.625,- Ft-ra történő felemelését, az alperes 6.894.057 Ft összegű beszámítási igénye elutasítását kérte. Állítása szerint a Sz-i Városi Bíróság előtt 17.P.21.45/2010. szám alatt folyamatban volt házasság felbontása iránti per egyezségében csak azért fogadta el az alacsony mértékű gyermektartásdíjat (gyermekenként havi 45.000 Ft), mert ennek fejében az alperes megtérítés nélkül magára vállalta a pénzintézet és a munkáltató felé fennálló tartozásaik törlesztését. Panaszolta a járásbíróság ítéletének azon megállapítását, miszerint a gyermektartásdíj a 2009. évi egyezségkötéskor nem minősült alacsonynak. A szülői kölcsön vonatkozásában is ellenezte a beszámítást, s hivatkozott az alperes ellentmondó előadásaira, s érvelése szerint, ha az alperes szülei valóban adtak volna kölcsön, úgy azt a közös vagyonból már visszafizették. Változatlanul kérte az alperes kötelezését 8.000.000 Ft lakáshasználati jog ellenértéke, és 2009. november 1. napjától havi 100.000 Ft többlethasználati díj megfizetésére, hivatkozott arra, hogy az utolsó közös lakást nem önként hagyta el, hanem erre az alperes agresszív magatartása kényszerítette.

Az alperes a fellebbezés részbeni teljesítését, a megváltási ár 35.000,- Ft-tal való felemelését nem ellenezte. Elismerte, hogy az életközösség 2009. augusztus 25. napján szakadt meg, így a felek az augusztusi hitelrészletet közös vagyonukból törlesztették. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet fellebbezett részének a helybenhagyását kérte.

A fellebbezés kis részben alapos.