A Székesfehérvári Törvényszék Pf.245/2018/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 239. §, 253. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 630. §] Bírók: Demeter Kinga Mária, Kaló Zsuzsanna, Varga Péter Pál

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Járásbíróság P.20803/2014/108., *Székesfehérvári Törvényszék Pf.245/2018/4.*, Kúria Pfv.20437/2019/7.

***********

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Pf.245/2018/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Furulyás Ibolya ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a dr. Sárkány Márta ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indult perében a Székesfehérvári Járásbíróság 7.P.20.803/2014/108. számú ítélete ellen a felperes által 109. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek házastársi közös vagyon megosztása címén fizetendő marasztalási összeget 8.481.766,- (nyolcmillió-négyszáznyolcvanegyezer-hétszázhatvanhat) Ft-ra, az állam javára fizetendő kereseti illetéket 508.900,- (ötszáznyolcezer-kilencszáz) Ft-ra felemeli azzal, hogy az alperesnek 145.125,- (száznegyvenötezer-egy százhuszonöt) Ft állam által előlegezett költséget a törvényszék gazdasági hivatalának felhívására kell megfizetnie.

Az így meg nem térült kereseti illeték az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 241.000,- (kétszáznegyvenegyezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak - külön felhívásra - fizessen meg 222.800,- (kétszázhuszonkettőezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Az így meg nem térült fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy a felperes a cs belterület 221/28 hrsz.-ú ingatlanban - házastársi közös vagyon jogcímén - 11896/3840 tulajdoni hányadot szerzett, s ezzel az alperes tulajdoni része 1944/3840-re módosult. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, és a felperes illetőségét 12.590.625,- Ft megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta, akként, hogy az alperes a megváltási ár teljesítése és a házastársi közös vagyon elszámolása címén köteles megfizetni a felperesnek 5.696.568,- Ft-ot. A fentiket meghaladóan a keresetet elutasította.

Döntését azzal indokolta, hogy a felek házassági életközössége 1996. június 8-ától 2009. augusztus elejéig állt fenn. Az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes nevén álló utolsó közös lakásban a felperes 1896/3840, míg az alperes 1944/3840 tulajdoni hányaddal rendelkezik, így a felperest 12.590.625 Ft megváltási ár illetné, de abba alperes beszámíthat 6.894.057 Ft-ot, mert az életközösség megszakadása után egyedül fizette vissza a közös tartozásaikat, a 1.234.380 Ft munkáltatói kölcsönt, 7.053.734 Ft ... Zrt. felé fennálló hitelt, és 5.500.000 Ft szülei által nyújtott kölcsönt, amely fele összege a felperest terhelte.

Hivatkozott arra, hogy a felperes lakáshasználati jog ellenértékére nem jogosult, mivel a közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg az nem érvényesíthető, továbbá a felperes az utolsó közös lakást önként, nem az alperes felróható magatartása miatt hagyta el, oda visszatérni sem kívánt. Ugyanezen okok miatt nem találta alaposnak többlethasználati díj iránti igényét, s utal arra is, az alperes tulajdonrészét meghaladó mértékű használat sem volt bizonyítható.