3197/2014. (VII. 15.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról[1]

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 8. § (1) bekezdésének a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére alapított - bírói kezdeményezést elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 8. § (1) bekezdésének a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és a XIII. cikk (1) bekezdésére alapított - bírói kezdeményezést visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A Kúria eljáró tanácsa - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-ára alapított bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé, melyben az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Erdőtv.) 8. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] A Kúria indítványának előzménye az volt, hogy az Alkotmánybíróság korábban - ugyanezen alapügyben benyújtott - bírói kezdeményezés keretében már vizsgálta a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát. Ebben az ügyben [11/2013. (V. 9.) AB határozat] (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy a törvényhozó az Erdőtv. hatályba lépésekor nem alkotott átmeneti rendelkezéseket, és ennek következtében az állami tulajdonban álló erdőingatlanokra bejegyzett vagyoni értékű jogok jogosultjai az ingatlanok forgalomképtelenné nyilvánítása következtében megfelelő biztosíték nélkül maradtak. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási kötelezettségének 2013. szeptember 30-ig tegyen eleget. Emellett az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Erdőtv. 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

[3] A határozat alapján fennálló jogalkotási kötelezettségének az Országgyűlés az Alkotmánybíróság jelen végzése meghozataláig nem tett eleget, a szükséges szabályokat az Erdőtv. vonatkozásában nem alkotta meg.

[4] Ezt követően az alapüggyel (ingatlanok forgalomképességének megállapítása) egyező tárgyú peres eljárás indult meg az ügyben, melyben az első fokon eljáró Gyulai Törvényszék a felperes keresetét ismételten elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a hatályos szabályok szerint nincs mód az ingatlanok forgalomképessé nyilvánítására. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a "kereseti kérelemről a hatályos jogi környezet figyelembe vételével kellett dönteni", mely nem ad lehetőséget arra, hogy a felperes kereseti kérelmének a bíróság helyt adjon. A jogszabályok tartalmával ellentétes döntés meghozatalára (jelesül annak megállapítására, hogy a perbeli ingatlanok forgalomképesek) a bíróságnak nincs lehetősége.

[5] A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria az eljárás felfüggesztése mellett ismételten az Alkotmánybírósághoz fordult, és az Erdőtv. 8. § (1) bekezdése a) pontjának megsemmisítését kérte. Indoklásában - csakúgy mint a korábbi bírói kezdeményezésben - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és a XIII. cikkére hivatkozott, valamint a korábbi bírói indítványtól eltérően megjelölte az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését is, mint sérülni vélt alaptörvényi rendelkezéseket. Indokolását arra alapította, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-sértés ellenére a jogalkotó jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, és az alaptörvény-ellenes helyzetet álláspontja szerint csak oly módon lehetne orvosolni, ha az Alkotmánybíróság "él a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésének jogával".

[6] 2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a bírói indítványt és az alábbiakat állapította meg.

[7] 2.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvénynek a jogállamiság követelményét előíró B) cikk (1) bekezdése és a tulajdonhoz való jogot biztosító XIII. cikke szempontjából az Erdőtv. támadott rendelkezését a korábbi bírói kezdeményezés alapján már megvizsgálta és a bírói kezdeményezést ebben a tekintetben elutasította. Ugyanakkor a jogalkotási hiányosságot észlelve a mulasztás megállapítása mellett döntött.

[8] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerint, ha bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - ha a körülmények alapvetően nem változtak meg - nincs helye bírói kezdeményezés benyújtásának.

[9] Az Alkotmánybíróság - összevetve a korábbi és a jelen bírói kezdeményezés tartalmát - azt állapította meg, hogy az eljáró bíróság olyan jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjának ismételt vizsgálatát kéri - ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - melyről az Alkotmánybíróság már döntött.

[10] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói indítvánnyal érintett kérelem ítélt dolog, ezért a bírói kezdeményezést ebben a vonatkozásban az Abtv. 64. § f) pontja alapján visszautasította.

[11] 2.2. Az indítványozó bíró az Erdőtv. 8. § (1) bekezdésének a) pontját az Alaptörvénynek a törvény előtti egyenlőséget biztosító XV. cikk (1) bekezdésébe és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogorvoslati jogot biztosító XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésébe ütközőnek is vélte.

[12] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: önmagában az a tény, hogy a jogalkotó bizonyos, állami tulajdonban álló vagyontárgyakat - nemzeti-össztársadalmi érdekből - forgalomképtelenné vagy korlátozottan forgalomképessé minősít, nem hozható közvetlen alkotmányos összefüggésbe a törvény előtti egyenlőséggel, a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint a jogorvoslathoz való joggal sem, ezért az Erdőtv. 8. § (1) bekezdés a) pontja megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság az Abtv. 65. §-a alapján elutasította.

[13] 2.3. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy az ügyben megkereste a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy nyilatkozzon abban a tekintetben, hogy az Országgyűlés a fennálló jogalkotási kötelezettségének milyen módon kíván eleget tenni. Válaszában az államtitkár kifejtette: "A megalapozott döntéshozatal és a valamennyi érintett számára megnyugtató megoldás kimunkálása érdekében a Vidékfejlesztési Minisztérium felvette a kapcsolatot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, valamint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettel. Az érintett állami szervek egyetértettek abban, hogy legelső lépésként számba kell venni az Erdőtv. által érvényesíthetetlenné tett követeléseket, valamint fel kell mérni a biztosíték gyanánt megterhelt állami erdőterületek értékét annak érdekében, hogy a méltányolható igények és az azokhoz rendelt biztosítékok értékének egymáshoz való aránya megállapítható legyen. Ezt követően kerülhet sor az igénnyel fellépők kártalanítására, amely történhet a követelés pénzbeli megváltásával, megfelelő és közjogi korlátozás alá nem eső más vagyontárgy felajánlásával, vagy végső soron a közjogi korlátozások feloldásával." Az államtitkár végül utalt arra hogy a helyzet végleges rendezésére az idei év (2014) végéig sor kerülhet.

[14] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - a bírói kezdeményezést az Abtv. 31. §-a, a 64. § f) pontja és 65. §-a alapján részben elutasította, részben pedig visszautasította.

Budapest, 2014. július 8.

Dr. Lévay Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/549/2014.