A Fővárosi Törvényszék K.703476/2020/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. § (4) bek.] Bíró: Utassy Ilona

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 2.K.703.476/2020/8.

A felperes: Felperes

(Felperes címe)

A felperes képviselője: Jogi képviselő1/1

(Jogi képviselő címe, eljáró ügyvéd: Jogi képviselő1/1)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(Alperes címe)

Az alperes képviselője: Jogi képviselő2

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata 3145574201

Í t é l e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2008-2009. években magánszemélyként nem nyújtott be adóbevallást személyi jövedelemadó adónemben. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Főosztály Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztály I. (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2008 és 2009 adóévek vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél személyi jövedelemadó adónemben. A 2014. szeptember 4-én kelt 1865158598 számú elsőfokú határozat a felperes terhére 2008 adóévre 41.354 forint, 2009 adóévre 154.647.502 forint személyi jövedelemadó adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés eredményeként a másodfokú adóhatóság 3144695536 számú 2015. február 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

[2] Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóság 2015. október 29-én kelt 3625658382 számú határozatával felperes terhére 2009 adóévre 157.071.916 forint személyi jövedelemadó adókülönbözetet állapított meg, amelyből 156.945.836 forint adóhiánynak minősült. Kötelezte ennek megfizetése mellett 117.709.377 forint adóbírság és 55.767.555 forint késedelmi pótlék megfizetésére is.

[3] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a 2008. évre személyi jövedelemadó adónemben az Art. 164. § (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog elévült, ezért nem került sor megállapításra.

[4] A vizsgált időszakban a felperes a Cég1 ügyvezetője volt, a társaság pénzügyeit intézte. Az adóhatóság vizsgálta a Cég1 pénztárzáró egyenlegét. A pénztárt érintő bizonylatok átvizsgálása, az elfogadott készpénzes bevételek és kiadások kronologikus sorrendben történő összesítése alapján 436.339.160 forint eltérést tárt fel, melynek jelentős részét, 400.000.000 forintot kezesi teljesítés jogcímmel megjelölt tételek tették ki. Az eltérést eredményező tételek tekintetében a főkönyvi kartonokon a bizonylatszám rovatban semmilyen adat nem került kitöltésre. A felperes a fenti összegű készpénznek a társaság javára történő felhasználását három "üzleti feljegyzés" megnevezésű dokumentummal, az Cég2 és a Cég3 között, 2008. szeptember 10-én Város1ban kötött, 3.700.000 USD kölcsönösszegről szóló kölcsönszerződés (Loan Contract) másolatával, valamint a Város2-ban 2008. október 15-én kelt magyar-angol nyelvű kezesi nyilatkozattal igazolta. Bemutatta az Cég2 megbízásából a Név1 által aláírt fizetési felszólításokat, valamint 13 darab átvételi elismervényt is, melyek értelmében a felperes a Cég1 képviseletében kezesi teljesítésként az Cég2 képviselője, Név2 részére készpénzt adott át, összesen 400.000.000 forint összegben.

[5] Az adóhatóság megvizsgálva a kezesi kötelezettségvállalás igazolására benyújtott dokumentumokat arra az álláspontra jutott, hogy a Város3i és Város4i székhelyű társaságok közötti kölcsönügylet realizálódása nem igazolt, tekintettel arra, hogy a kölcsönszerződés utalást sem tett sem a felperesre, sem a Cég1-re. Ennél fogva az sem volt megállapítható, hogy a Cég1 milyen módon volt kapcsolható a külföldi felek közötti állítólagos kölcsönügylethez, melynek okszerű, konkrét indokát a felperes sem adta meg. Azt sem tisztázta, hogy a Cég1 részéről mi volt a készfizető kezesség indoka. Nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Cég1 kezesként történő helytállását követően a kölcsönbe vevő intézkedett volna a visszatérítés érdekében. A Cég1 helytállási képessége sem állt fenn az adóhatóság szerint, a könyvelés iratai alapján. A társaság 2008. augusztus 11-én alakult, éves árbevétele 490.600.000 forintot tett ki, 1.132.000.000 forintos tárgyi eszköz állomány mellett 1.180.600.000 forint hitele állt fenn. A kezességvállalásra nem utalt sem a társaság adóbevallása, sem a beszámolója. Az átadott elismervények nem alkalmasak kétséget kizáróan annak igazolására, hogy a pénzösszegek fizikai átadása megtörtént. Név1 nem állított ki számlát a kölcsönadó részére, ügyvédi munkadíjat nem számlázott ki. Megállapította az adóhatóság, hogy a Cég1 2009. évi adóbevallását a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény alapján nem korrigálták, a 400 millió forint kötelezettségvállalás sem a cég könyvelésében, sem a társasági adó bevallásában nem került feltüntetésre.

[6] Az adóhatóság a fentiek alapján nem találta igazoltnak a Cég1 érdekében történő felhasználást, ezért a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. § (3) bekezdés, a 2.§ (4) és (6) bekezdései, 4. § (1)-(2) bekezdései, 9. § (2) bekezdés, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése alapján a 436.339.160 forint összegű bevételt az Szja tv. 28. § (8)-(9) bekezdései alapján a felperesnél vonta adózás alá.

[7] A felperes fellebbezésének eredményeként az alperes 2015. december 17-én kelt 3145574201 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben írtakra figyelemmel tényállás tisztázási kötelezettségét teljesítette, kiemelte emellett, hogy az adóhatóság tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettsége nem egyoldalú. Az Art. 99. § (1) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettség alapján az adózót is terheli a rendelkezésére álló és tudomásában lévő bizonyítékok szolgáltatásának kötelezettsége, figyelemmel az Art. 47. § (1)-(3) bekezdéseiben szabályozott iratmegőrzési kötelezettségre, valamint az adóhatóság az Art. 95. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzést az adó, a költségvetési támogatás alapjának összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikusan tárolt adatokat is - számítások, egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.