A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21191/2008/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.632924/2004/28., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21191/2008/3.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.191/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bálint Tünde ügyvéd által képviselt (felperes neve) felperesnek a Dessewffy, Dávid és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dávid Alíz ügyvéd) által képviselt (II.r. alperes neve) II.r. alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. május 15-én kelt, 23.P.632.924/2004/28. számú ítéletével szemben a felperes által 29. és Pf. 3/F/1. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen a II.r. alperesnek - 15 nap alatt - 60.000 (Hatvanezer) Ft fellebbezési eljárási költséget.

Kötelezi továbbá a felperest arra is, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték fejében 120.000 (Százhúszezer) Ft-ot az államnak - külön felhívásra - fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes többször módosított keresetét, amely arra irányult, hogy a bíróság kötelezze a II.r. alperest a vele kötött adásvételi szerződés késedelmes teljesítéséből eredő 2.000.000 Ft kártérítés és ezen összeg után 2005. február 1-jétől - középarányosan - a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. alperesnek 1.200.000 Ft perköltséget.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2001. július 12-én a felperes és a II.r. alperes között létrejött ingatlan adásvételi szerződés értelmében a II.r. alperes azt vállalta, hogy a felperesre ruházza át a ..., ... hrsz. alatti ingatlan - építési telek - 78/905 tulajdoni hányadát. Miután a felperes szerződéses kötelezettségét - a vételár fizetést - teljesítette, a II.r. alperes hozzájárult a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Ezzel a peres felek közti szerződésben meghatározott II.r. alperesi teljesítés megtörtént. A felek a szerződés 5. pontjában rögzítették, hogy a vevő a szerződés aláírásával egyidőben kötelezettséget vállal arra, hogy a kft-vel a már előzőleg megismert vállalkozási szerződést aláírja, miszerint a vállalkozó (kivitelező) az ingatlanra társasházat épít, amelyből a tetőtér 2. szám alatti 76,57 m2 alapterületű lakás, 27,54 m2 terasz és egy gépkocsi beálló a vevő tulajdonába kerül. A felperes és a kivitelező között 2002. január 31-én jött létre "vállalkozási szerződés" amelyben a kivitelező arra vállalt kötelezettséget, hogy kulcsrakész, rendeltetésszerűen, biztonságosan, használható állapotban felépíti a lakóházban a tetőtér 7. számú 76,57 m2 alapterületű és 27,57 m2 erkéllyel rendelkező lakást a szerződés mellékleteinek megfelelően. E mellékletek az építési engedély, az alaprajz, az árlista és műszaki leírás volt. A vállalkozási szerződésben foglaltak már nem II.r. alperesi kötelezettségek, melyeknek megszegése esetén a felperes nem a II.r. alperessel szemben, hanem a kivitelezővel szemben érvényesíthet eredményesen igényt. Az adásvételi szerződés 5. pontjában nincs utalás az építési engedély tartalmára, mert az az építkezéshez kapcsolódik, ami az adásvételi szerződés 5. pontjabeli utalásnak megfelelően megkötött vállalkozási szerződés tárgya.

A kivitelező a perben I.r. alperes volt, akivel szemben az elsőfokú bíróság jogerős bírósági meghagyást bocsátott ki.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az építési engedélyhez tartozó tervdokumentációban a perbeli lakás alapterülete 48,71 m2-rel szerepel, nem pedig a vállalkozási szerződésben és az ingatlan adásvételi szerződésben foglalt 76,57 m2-rel. Az építési tervdokumentációnak ezen alaprajzát az adásvételi szerződés megkötésekor nem mutatták be a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság abból, hogy a felperes és a II.r. alperes között ingatlan adásvételi szerződés jött létre, azt a következtetést vonta le, hogy a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályait a Ptk. 318. § (1) bekezdésére figyelemmel lehet alkalmazni. Miután a II.r. alperes szerződésszerűen teljesített, így a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének szabályai alapján nem volt marasztalható.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az építési engedély tartalmára nézve nem a II.r. alperest, hanem a kivitelezőt terhelte a felperes irányában tájékoztatási kötelezettség, mert az általa nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódott ez az okirat, hiszen a kivitelező a vállalkozási szerződésben kifejezetten azt vállalta, hogy a mellékleteknek - így az építési engedélynek, alaprajznak, műszaki lírásnak - megfelelően építi fel a perbeli lakást. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az építési engedély tartalma minden szerződést kötő fél által megismerhető volt anélkül is, hogy a vele szerződő fél arról tájékoztassa őt. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk. 4. § (4) bekezdés első mondatában írtak alapulvételével sem terheli kártérítési felelősség a II.r. alperest.

Az elsőfokú bíróság rögzítette az ítélet indokolásában, hogy a felperest tájékoztatta arról, hogy neki kell bizonyítani azt, hogy a kereseti kérelem alapjául felhozott, a felperes által állított jogellenes magatartást a II.r. alperes megvalósította. A felperesnek bizonyítania kell, hogy a II.r. alperes tudott arról, hogy az építési engedélyezési tervdokumentációban a lakás kisebb mérettel szerepelt, mint a kiviteli tervben foglalt és a felperes részére átadott alaprajz szerinti lakásméret, s ennek ellenére a II.r. alperes nem tájékoztatta arról a felperest, illetve a lakásmérettel kapcsolatosan a II.r. alperes kifejezetten megtévesztette volna a felperest. Az elsőfokú bíróság e körben figyelemmel volt arra, hogy a felperes sem a szerződés kötését megelőzően, sem a szerződéskötéskor, sem azt követően nem találkozott a II.r. alperessel, így a II.r. alperes nem állíthatta megtévesztően azt, hogy a felépítendő lakás alapterületével, kialakításával összhangban áll az építési engedély. A felperes lányának tanúvallomásából megállapította azt is, hogy a felperes lánya az I.r. alperes ügyvezetőjétől, illetve a tervezőtől kapta meg az alaprajzokat, tehát egyiket sem a II.r. alperestől. A felperes lánya a perbeli ügyletekkel összefüggésben az I.r. alperes ügyvezetőjével állt kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint abból, hogy az építési engedélyezési eljárást a II.r. alperes indította el és ő rendelte meg az ehhez szükséges terveket, még nem feltétlenül következik, hogy tudott is a szóbanforgó alapterület eltérésről, bár ez nagymértékben valószínűsíthető. Erre egyéb bizonyítékot nem nyújtott a felperes.

Az I.r. alperes ügyvezetője többszöri idézés ellenére nem jelent meg a bíróságon, így tanúkénti kihallgatására nem kerülhetett sor. Az elsőfokú bíróság végül is mellőzte e tanú kihallgatását azzal az indokolással, hogy a II.r. alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn szerződésszegés és az építési engedély tartalmára vonatkozó tájékoztatási kötelezettség hiányában. Már az adásvételi szerződés megkötésekor rendelkezésre állt az építési engedély és azok mellékleteként a tervek, a felépítendő lakások adatairól szóló leírás, a felperesnek lehetősége volt ezek áttekintésére, melyekből egyértelműen kiderülnek a méretbeli eltérések. Ezen okiratok a vállalkozási szerződés mellékletei voltak, maga a felperes sem állította, hogy azokat kérte volna és a vele szerződő fél megtagadta volna az okiratok bemutatását.